Magadat hibáztatod vagy másokat?

A Personality and Individual Differences nevű folyóiratban megjelent új kutatás feltárta, hogy a pszichopaták jelentős része miért nem képes a megbocsátásra – ennek egyik kulcstényezője a harag dédelgetése. A tanulmány vezető szerzője, Boban Nedeljković, a szerbiai Belgrádi Egyetem kutatója hangsúlyozza:

„A dédelgetés azt jelenti, hogy folyton fel-feljövő, ismétlődő gondolataink vannak a múlt eseményeiről. De meg kell különböztetni a depresszív dédelgetést – amit leginkább az önvád jellemez –, és a haragból táplálkozót. Utóbbi során mindig mások a felelősek a (valós vagy vélt) igazságtalanságért."

A kutatók 629 felnőttet vontak be a kísérletbe, és azt találták, hogy azok a személyek, akiknél magasabb a machiavellizmus (a manipulációs hajlam és a személyes haszonszerzés igénye) és a pszichopátia (amelyre az empátia hiánya és az impulzivitás jellemző) jegyeit magukon viselők kevésbé megbocsátók. Ők voltak azok, akik hajlamosak voltak a haragtartásra, valamint a bosszúállásra.

A bosszú és a pszichopata

Haragot érezhetünk utólag is, amikor arra gondolunk, hogy egy esemény történhetett volna másként is. De az is tipikus esete az utólagos haragnak, amikor visszapörgetjük az eseményeket, és végiggondoljuk, mit tehettünk, mondhattunk volna jobban. Amikor nem vagyunk kibékülve egy helyzettel, az újra és újra arra késztethet minket, hogy újraéljük a történteket. Ilyenkor egyszerre akarjuk megérteni a szituációt és a helytelen bánásmódot kiigazítani. A pszichopaták esetében ez a kiigazítási vágy azonban olyannyira erős, hogy sokáig képesek a haragtartásra, mások hibáztatásával táplálják a haragjukat, és a bosszú által várják az érzelmi kielégülést, az „igazságosztás” után a mérleg nyelvének helyrebillenését.

A bosszú körüli gondolatok segítenek fenntartani a negatív gondolatokat, érzéseket, és nem is céljuk, hogy ezt megváltoztassák magukban. Nedeljković szerint a hétköznapi életben vannak olyan jellemző mozzanatok, amik egy pszichopatát nagy eséllyel feldühítenek, és bosszúra sarkallnak.

Egy pszichopata nem tűri jól, ha valaki át akarja venni az irányítást – tegyük hozzá azt is irányítási kísérletnek veheti, ami valójában nem az. Mivel képtelen az empátiára és figyelni másokra, könnyebben dédelgeti a bosszút. Az erőfeszítést igénylő kontroll – vagyis a viselkedés szabályozásának képessége – enyhíti a haragot, a hiánya azonban hozzájárul az agresszióra való hajlam növekedéséhez.

Kevés dolog bosszant jobban egy pszichopatát annál, mint amikor nincs hatalma. Ez lehet munkahelyi, társadalmi, de magánéleti befolyás is. Ha a pszichopata azt érzi, nem tud uralni egy helyzet, vagy egy embert, az letaglózza. Ha egy kollégája olyan jutalmat, előreléptetést kap, amire ő vágyott volna, az a pszichopata számára elviselhetetlen. Ilyenkor könnyen beindulhat részéről a manipuláció, amíg el nem éri azt, hogy rá irányuljon a figyelem, és a másik kevésbé tűnjön sikeresnek. Amikor egy pszichopata elvárásai nem teljesülnek, személyes sértésnek veszi. Ha valaki olyan száll szembe vele, aki kevésbé domináns, arra biztosan rászáll.

Egy pszichopatát tehát akkor is magadra haragíthatsz, ha te valójában nem tettél semmi olyat, ami miatt a bosszúja megalapozott lehetne. Amit tehetsz a magad érdekében, hogy megérted a működését, és tudatosítod: a bosszúja nem rólad szól, és a határaidat következetesen képviseled, akkor is, amikor nehéz.

Galériánkban láthatsz 6 sztárt, kikről az a hír járja, hogy pszichopaták!