A hajókat azonban azóta sem hagyta cserben. Áronnal beszélgettünk múltról, családról, arról, hogy mennyire gyakran fordulnak meg nők a tanfolyamain és úri sportnak tartja-e a vitorlázást.

– Családod lett, feleséged, három gyereked: hogyan gondolsz vissza ebből a polgári perspektívából a híres szóló földkerülésre? Le lehet egyáltalán nyugodni?

– Én alapvetően nem változtam, azt hiszem, de akkor az volt a kaland, most pedig más, hiszen nem lehet azt állítani, hogy a gyereknevelés unalmas dolog lenne. Nem mellesleg én is öregszem, lassulok, és már nem feltétlenül bánom, ha két hét Kanári-szigeteki vitorlázás után jöhetek haza a szépen felújított házba a családomhoz. Nem hiányzik hosszú távon az óceáni magány, a becsapódó hideg víz, a viharok. A lenyugvásomnak egyébként két vitorlázós fázisa volt még: a földkerülésem utáni évben indultam egy hosszabb Adria-Sydney vitorlástúrán váltott csapattal és egy 13 méteres vitorlással 2010 decemberében. 2012 és 2015 között pedig egy Mini 650-es versenyvitorlással vitorláztam és versenyeztem az Atlantin. A bázisom Lorinet volt Franciaországban, de sokat csináltam ugyanezt Angliában és Spanyolországban is. Az egyik legnagyobb versenyemen, a MiniTransat-on (ami egy szóló Atlanti-átkelő verseny) 2013-ban eltört az árbocom. Csináltam egy kis ’szükségárbocot’, amivel egy hétig eltartott, mire elértem Salfi városát Marokkóban. Ez a kaland, ami azért valamennyire veszélyes is volt, segített a lenyugvásban.

– Ekkor történt a legélesebb váltás?

– Nem, hanem amikor 2015-ben ismertem meg a feleségemet, és utána abszolút természetes volt, hogy gyereket vállalunk. Jöttek is sorban egymás után. Nem agyaltam sokat a családalapításon, sokszor amúgy is komoly probléma szerintem, hogy az emberek túl sokat agyalnak és túl keveset cselekszenek.

– A gyerekeid szeretnek vitorlázni?

– Igen, nagyon. Nekik a hajózás egy hatalmas játék, forgatják a kormányt, vagy kalózost játszanak és elfoglalják. Biztosan meg fogják majd tanulni vezetni is, én pedig nem szólhatok bele, mit kezdenek ezzel a tudással. Akár amatőrök maradnak, akár nem, az ő dolguk lesz.

– Mit gondolsz, ha valamelyik gyereked felnőve hasonló ötlettel állna elő, mint te annak idején (azaz hogy most eltűnne néhány évre az óceánon egyedül, egy kis hajóval), hogyan fogadnád?

– Nyilván nem örülnék neki feltétlenül, ha egyszer csak bejelentenék, hogy elmennek évekre a tengerre. De meg nem akadályozhatom, és nem is szeretném megakadályozni. Plusz természetesen támogatnám őket, amiben csak tudom…

– Manapság elsősorban tanfolyamokat szervezel a Balatonon és a tengeren is. Milyen a tapasztalatod a nemi arányokkal? Nők is megfordulnak ezeken a programokon?

– Hogyne, most már egyre többen jönnek, sőt olyan is előfordul – bár persze nem ez az általános –, hogy a társaság fele nő. Ezek a tanfolyamok egyébként arra is kiválóak, hogy összehozzanak párokat, ami azért jó, mert manapság egyre kevesebb tér jut az offline ismerkedésnek. Tudok olyan nálunk megismerkedő párról, akinek azóta babája született. De nem ritkák az idősebbek és az egészen kicsik sem: hetven feletti vendégek is jönnek, hogy megtanuljanak vitorlázni, mások pedig gyakran elhozzák a gyerekeiket. Emellett több az ifi nálunk, mert 16 éves kortól lehet már tengeri hajós képesítést kapni. Egy tengeri tanfolyam vitorlástúránk egy hétig tart, ahol nagyon gyakran barátságok szövődnek, hisz a sok közös kaland, akár egy vihar is egy erős kapocs tud lenni. Plusz a közös hobbi szintén összeköti az embereket. Jó ezt látni: emberi kapcsolódások és nagyon jó kapcsolatok alakulnak ki amellett, hogy valaki megtanul vitorlázni.

– Mit gondolsz, a vitorlázás afféle úri huncutság? Nem csak az engedheti meg magának, akinek elég pénze van?

– Egyáltalán nem. Való igaz, lehet luxussport, ha nagy vitorlásokat bérelünk, például az egyre dráguló Horvátországban – bár hozzáteszem, eleve inkább társaságok szoktak hajót bérelni, nem magányos emberek. De ha valaki nem ragaszkodik a tengerhez, hanem szívesen vitorlázik a Balatonon, olcsóbban bérelhet hajót a hétvégére éjszakákkal együtt, mintha egy apartmanban lakna. Szóval lehet drágán vitorlázni, de simán találhatunk pénztárcabarát verziókat is.

– Példákat is mondasz?

– Egy kis kalózt bérelni néhány órára a Balatonra egyáltalán nem luxus, pár ezer forintból meg lehet oldani, az élmény pedig fantasztikus! Emellett vannak balatoni vitorlástáborok felnőtteknek több helyen, például a MAFC Műegyetemi Vitorlás Klub is szervez egyhetes felnőtt tábort közel önköltségi áron. Ha pedig valaki most szeretné kezdeni a vitorlázást, egy balatoni tanfolyam jó első lépés lehet, de akár a tengeren is el lehet kezdeni, akár a mi egyesületünknél, az Ocean Sailing SE-nél. És nagyon izgalmas az Amatőr Hajóépítők Közössége szervezet is: itt a tagok maguk építik a vitorlásaikat fából, házi körülmények között, majd utána együtt vitorláznak vele. Épp most tartották a Budapest Boat Show-t épp most tartották a Hungexpo területén február 22. és 25. között, velük is lehetett találkozni, ha valaki kilátogatott… de ha most nem, akkor majd jövőre.

Galériánkban közeli tengerpartokat találhatsz, ahol akár te is bérelhetsz vitorlást!