Sőt, a külföldi nyaralásokban és városnézésekben az egyik legjobb dolog, amikor betérünk egy számunkra ismeretlen étterembe, és megkóstoljuk a helyi specialitásokat. És itt most mindegy, hogy egy főtéren, a központban elhelyezkedő Michelin-csillagos külföldi étteremről vagy éppen egy családi kis falatozóról beszélünk egy eldugott helyen, a lényeg egy és ugyanaz: megismerni a különböző kultúrák ízvilágát.

Az ember nehezen tudja elképzelni, hogy más országokban egészen más ételek alkotják a mindennapi menüt. Kiváltképp igaz ez ránk, magyarokra, akik köztudottam az intenzív és tipikus „magyaros” ízekről vagyunk híresek. Nálunk minden kellően fűszeres, a legtöbb étel alapja a jó öreg hagyma, és egyes fogásainkat el sem tudjuk képzelni a pirospaprika vadító ízélménye nélkül. De hát jócskán igaz a mondás: ahány ház, annyi szokás, ennek függvényében pedig ahány nemzet, annyi külön konyha.

Hagyományos pörkölt alap és intenzív fűszerek

Tulajdonképpen ezt a részt nem kell annyira bemutatni, de azért érdemes néhány szót ejteni a tipikus magyar, hagyományos ételekről. Nálunk mindennek az alapját a sertészsír adja, melyet általában szalonnákkal szoktunk megalapozni. Persze, mondhatjuk most, hogy „de a zsírszegény életmód és az egészséges étkezés...” Igen, sokat változott a magyar konyha is, mert a hagyományos zsíros alapot felvátották a különböző, egészséges olajok használata pl. olíva, kókusz. De akkor is, a tipikus ételek alá zsírt teszünk, és kész. Csakúgy, mint ahogy a hagymát és a pörkölt alapot készítjük. Mert hogy rengeteg étel alapja a hagyományos magyar pörköltalap, mely hagymából, paprikából és paradicsomból áll.

Kis hazánk konyhájának sajátossága az intenzív fűszerezés és a sóban és borsban bővelkedő ételek. Bátran használjuk a különböző fűszereket, és a csípős hozzávalókat, krémeket és szószokat is előszeretettel megborítjuk, ha egy jó húslevesről, egy korántsem könnyű pörköltről vagy egy beleket igencsak átmozgató babos ételről beszélünk. De a csípős kapcsán határ a csillagos ég, mert tulajdonképpen bármibe képesek vagyunk beletenni. Ha éppen nem tömjük tele vele az ételt, biztos, hogy fűszerpaprikát azonban teszünk bele, mert a jó öreg édesnemes pirospaprika is épp úgy megállja a helyét a magyar gasztrokönyvek oldalain, mint bármely más társa.

Habarás és rántás – a magyar konyha speciális eljárásai

És hogy mi a helyzet a tejföllel? Az, hogy szomorúan tapasztaljuk, ha egyes országokba ellátogatunk, hogy az általunk gyakorlatilag mindenre rácsorgatott finom, savanykás tejfölnek az adott nemzet gasztronómiájában se híre, se hamva. Mert mi, magyarok imádjuk a tejfölös ételeket. Tesszük mi mindenre, legyen az egy jó karácsonyi töltött káposzta, egy könnyed túrós tészta, egy nyári lángos vagy éppen valamilyen habarás. Na igen, a habarás. Itt jön képbe két hazai, ránk jellemző konyhai eljárás, a habarás és a rántás, amit a világ más részein egyáltalán nem használnak. A habarás olyan sűrítési eljárás, melyet mi, magyarok előszeretettel alkalmazunk egyes ételekhez pl. főzelékeknél és mártásoknál. Az általában liszttel, tejföllel és vízzel készülő habarás által ételeink sűrűbbek lesznek. Csakúgy, mint a rántás során, amikor lisztet valamilyen zsiradékkal keverünk el közepes lángon. Persze már ezeknél is beszélhetünk modern hozzávalókról, így a rántásnál és a habarásnál is bevethetünk joghurtot vagy keményítőt stb.

Mindezek mellett fontos megemlíteni az igazi szénhidrátbombát: a tésztát, melyet minden formában imádunk. Legyen szó levesbetétről, palacsintáról, édes vagy sós tésztákról, a rájuk szórt alapanyagok és a hozzájuk kevert mártások és szószok tekintetében határ a csillagos ég. Egy szóval hazánk konyhája egy igazi ízbomba, ám rendkívül kalóriadús is.

Galériánkból megtudhatod, mely ételeket kell mindenképpen megkóstolnod, ha a nagyvilágban jársz!