Mi is az énidő?

Az énidő minőségi, önmagunkra fordított idő, amit azzal töltünk, amihez kedvünk van, ami számunkra fontos, rólunk szól, és még véletlenül sincsenek benne feladatok. Az énidő szolgálja a befelé fordulást, a lelki lecsendesedést, saját, valódi igényeink felismerését és mindazt, amivel fel tudunk töltődni.

A csendben előtérbe kerülnek a személyes igényeink, ötleteink, céljaink, az énidő segít a belső harmónia megteremtésében, és emlékeztet arra is, hogy kik is vagyunk valójában, honnan jövünk és merre tartunk.

Ha rendszeresen beépítjük az életünkbe az énidőt, azzal biztosítjuk magunknak a feltöltődést, azt, hogy néha kiszakadjunk a fárasztó mókuskerékből. Érdemes megtenni, mert ebből mindenki profitál: türelmesebbek, elégedettebbek, energikusabbak leszünk és máris más színben látjuk a világot. Ha azt mondod, „nincs időm énidőre”, bizony akkor van rá a legnagyobb szükséged! Nem lehet mindig csak adni, illetve lehet, de attól felborul az egyensúly, és kifáradsz, kiégsz, rosszabb esetben egy betegség figyelmeztet, hogy valami nincs rendben.

Mi lehet énidő? Énidő lehet mozgás, egy kellemes séta, futás az erdőben, tánc vagy zenehallgatás, egy forró fürdő, egy jó könyv olvasása, de akár az is, ha leülünk egy szép helyen lévő padra és nem csinálunk semmit, csak nézelődünk.

Mi nem számít énidőnek?

A közösségi oldalak böngészése, a szőrtelenítés, de a manikűrözés sem számít énidőnek, mert ezek közben nem a lelkeddel (maximum a testi szükségleteiddel) foglalkozol. Persze a mai világ gyors tempója egyáltalán nem kedvez az énidőnek, sokan egyenesen felesleges időpocsékolásnak tartják. Ám a testünk, lelkünk jelez: amikor elfogy az életkedv, az energia és a helyét fásultság, állandó levertség és világvége hangulat veszi át, az bizony már komoly figyelmeztető jel, hogy kicsit foglalkoznunk kellene önmagunkkal. És nem csak a testünkkel, de a lelkünkkel is. Az egyedüllét – a minőségi egyedüllét- legyen a te döntésed, amit te hozol meg, önmagadért és azért, hogy ne a pszichiátrián vagy egy kórházi ágyon köss ki.

Énidő család mellett? Hogy a csudába?

A szülőség csodálatos, de borzasztó, kimerítő és végtelennek tűnő kihívás is egyben. Nem szégyen, ha néha úgy érzed, a nappalaid és az éjszakáid a gyerekeid és a kötelezettségeid körül forognak és elfáradtál. Ne legyen lelkifurdalásod amiatt, mert időnként szeretnél magaddal is foglalkozni, a saját igényeidre koncentrálni, hiszen mindenkinek szüksége van arra, hogy néha kilépjen a szülői szerepből és feltöltődjön. A szülőség nem kell, hogy teljes önfeláldozást jelentsen! Bár szép gondolatnak tűnhet, se önmagadnak, se a gyerekednek nem teszel vele jót.

Néha ki kell kapcsolni, úgy ahogy az neked jólesik. Persze könnyű azt mondani, ám megszervezni annál bonyolultabb.

Amikor csak a toalett marad

Amikor eleged van, te is gyakran bemenekülsz a vécébe olvasni, zenét hallgatni vagy csak úgy nézni ki a fejedből? Ne aggódj, nem vagy ezzel egyedül! Így válik a szakértők szerint a toalett, ahová a házastársad - és ha szerencséd van-, néha még a gyerekeid sem követnek, az énidőd szentélyévé.

Ebben a kivonulásban van egy fontos üzenet: "Egyedül akarok maradni és a saját szükségleteimmel akarok foglalkozni. Kizárlak titeket, mert most saját magam számára csakis én vagyok a fontos. Most így tudom megteremteni a biztonságomat."

A szakértők szerint a vécére menekülés tudattalanul válik megszokott rituálévá, egy biztonságot adó szokássá, énidővé a káoszos mindennapokban és mindenképpen az van mögötte, hogy a toaletten csücsülő ember nyugalmat akar és egy kicsit egyedül lenni.

És bár működhet ez a toalett-dolog, azért érdemes ezt a szokást idővel magasabb szintre emelni, elhagyni a mellékhelyiséget és áthelyezni az énidőnk helyszínét. Próbáld ki, hogy először csak napi 10 percet adsz magadnak „kivonulásra”, idővel pedig akár több órát is kiszakíthatsz, hogy azzal foglalkozz, amit szeretsz és ami igazán feltölt.

Nézd csak meg, mennyi áldásos hatása van egy kis énidőnek az anyákra! Hatot kapásból mutatunk is neked!