Tisztelt Éva Magazin!

A legutóbbi Mesélj Anyukám! podcast adást hallgatva döbbentem rá, hogy itt az ideje változtatni. 32 éves vagyok és három örökmozgó kisfiú édesanyja. A gyerekek gyorsan érkeztek egymás után, s bár úgy terveztük a kezdetektől fogva, hogy kis korkülönbséget szeretnénk a gyermekek között, de ennyi idő után rá kellett döbbennem, hogy szinte alig tudom a gyerekek mellett kézben tartani az otthoni teendőimet, ha pedig meghallom, hogy minden édesanyának járna az énidő, azt sem tudom elképzelni, hogy mások vajon hogyan csinálják, hiszen nekem egyszerűen már nem marad időm magamra.

A férjem igyekszik támogatni és kiveszi a részét, ahogy tud, de nagyon sokat dolgozik, így keveset van itthon. Én a gyerekek mellett szabadúszóként dolgoztam, de már visszaadtam a munkáimból, mert folyamatosan csúsztam a határidőkkel, hiszen hol az egyikük lett beteg, hol a másikukkal kellett foglalkozásra sietni. Nehezen, de elfogadtam, hogy a gyerekek mellett nehezebb tervezni, hogy nem a saját vágyaim kerülnek előtérbe, de olykor nagyon hiányzik a régi önmagam.

Azt érzem, hogy káosz az életünk és kezdek egyre jobban megfenekleni ebben a helyzetben. Mintha folyton igyekeznék a víz felszínén maradni, de lassan elmerülök. Nem tudom, hogyan kezdhetnék hozzá a mindennapjaink gatyába rázásának. Azt érzem, hogy kezdek kimerülni és nagyon vágyom rá, hogy néha egyedül is lehessek, csak halljam a gondolataimat, vagy törődhessek magammal. Hogy a párkapcsolatról már ne is beszéljünk!

hogy nem tudom a háztartást és a gyerekeket is kézben tartani és csak nevet, ha a saját vágyaimról mesélek neki. Szerinte egy nőnek és édesanyának ez a dolga. Így inkább már nem is próbálok segítséget kérni tőle, hogy vigyázzon a gyerekekre, amíg én elmehetnék kicsit kikapcsolódni.

Azt érzem, hogy egyedül vagyok, és kezdek elveszni. Nagyon elfáradtam.

Tényleg olyan nagy kívánság, hogy néha nekem is járjon egy kis énidő?

Maradok hű olvasótok,

Eszter

Kedves Eszter!

Szomorúan olvastuk a leveled, mert érződik a soraidon, hogy nagyon fáradt lehetsz, és nem igazán tudod, hogy honnan kérj segítséget. Teljesen megértjük, sőt azt tudjuk mondani, hogy át is érezzük, hiszen a szerkesztőségünkben az édesanyák olykor hasonlóan érzik magukat, és bizony a legtöbbünknél előfordul, hogy a feje tetejére áll otthon minden. Az elmúlt időszak, a járvány és a karantén pedig nem könnyítette meg az édesanyák dolgát, sőt! Még több terhet rakott ránk és sokan érezhetjük úgy, hogy kicsúszott a kezeink közül az irányítás.

Ezzel nem vagy egyedül és tudnod kell, hogy teljesen normálisak az érzéseid. Ennek ellenére, ahogy írtad is, itt az ideje változtatni! Elsősorban azt tudnánk javasolni, hogy amikor a férjed otthon van, akkor üljetek le nyugodtan beszélgetni arról, hogyan érzed magad jelenleg. Semmi jóra nem vezet, ha tovább őrlődsz az érzéseiddel.

Ezek után egyezzetek meg, hogy melyik az-az időpont, amikor a férjed biztosítani tudja számodra, hogy elmehess, akár egy órányira is kikapcsolódni. Sétálni, futni, egy közeli kávézóba egy könyvvel. Hiszen igazad van, minden édesanyának szüksége van a kikapcsolódásra! Elcsépelt mondás lehet, de annál igazabb...

Végül, de nem utolsó sorban próbáljatok meg külső segítséget kérni a gyermekek körüli teendőkben vagy a házimunkában. Ha a nagyszülők erre nem annyira nyitottak, és eltér a nézőpontotok ebben a témában, akkor egy babysitter vagy otthoni segítő sok feladatot levehet a válladról. Léteznek olyan alapítványok is, ahol önkéntesek járnak ki családokhoz segíteni nekik a házimunkák elvégzésében, így egy ilyen szervezetet is érdemes lehet felkeresni.

Őszintén reméljük, hogy sikerül segítséget kérned és találnod, hamarosan pedig ismét lesz időd önmagadra, mert ez fontos, hogy egy egész családot és három lurkót igazgatni tudj a mindennapokban!

Nézd meg beszélgetésünket, amelyben nagyszerű ötleteket kaphatsz a családi munkamegosztásra!