Sajnos a válás ma Magyarországon rendkívül gyakori. Egy ilyen ügyekkel foglalkozó bíró mondta nemrégiben: „Jó, ha az örökkön-örökké 5 évig tart.” Nyilván ennek világszerte megvannak a társadalmi okai, de úgy látom, nálunk halmozottan jelennek meg.

Természetesen a jog igyekszik megfelelő iránymutatást adni ilyen helyzetekben, és megteremteni annak a lehetőségét is, hogy a válás a lehető legkisebb súrlódásokkal menjen végbe.

A válás kezdeményezése

A házasságot – garanciális okokból – csak a bíróság bonthatja fel. Korábban volt ugyan javaslat, hogy a közjegyzők is legyenek feljogosítva rá egy egyszerűbb eljárás keretében, de több ok miatt végül ez nem valósult meg. Eljárásjogi értelemben tehát a házasság felbontásához keresetet kell előterjeszteni a bíróságon. Az eljárásban a jogi képviselet nem kötelező, így mindenki önállóan eljárhat az ügyében.

A kereset elkészítése sem túl nagy feladat: a per kezdeményezőjének érdemes igénybe vennie az Országos Bírósági Hivatal honlapján közzétett blankettát, aminek a kitöltése valószínűleg nem okoz senkinek gondot. Fontos, hogy a kereset előterjesztője jól gondolja meg, milyen célt kíván elérni a perben a házasság felbontásán kívül: a gyermekekkel kapcsolatos kérdések, a közös lakás használata, a házastársi tartás mind átgondolandó témák, melyeket célszerű úgy megfogalmazni, hogy mindenki számára pontosan követhető legyen.

A keresetet papír alapon is be lehet nyújtani a bíróságra, mégpedig általában ahhoz, ahol a felek utolsó közös lakóhelye volt.

A keresethez a házassági anyakönyvi kivonat másolatát, gyerekek esetén az ő születési anyakönyvi kivonatuknak a másolatát, a lakáshasználat rendezése érdekében pedig a lakás tulajdoni lapjának, alaprajzának a másolatát kell csatolni.

A házasság felbontását célzó per illetéke 30.000 Ft.

Az eljárás: kereset, megegyezés, közvetítői eljárás

A bírósági eljárás két szakaszra oszlik: a perfelvételi szakaszra és az érdemi szakaszra. A perfelvételi szakasz célja, hogy a bíró megismerje a felek álláspontját a keresetet illetően. Feltérképezze azokat a tényeket, amelyeket a felek állítanak, kellő felvilágosítást adjon a per ésszerű véghezviteléhez, valamint hogy tisztázzák, melyik félnek mit kell és milyen eszközökkel (tanú, szakértő, környezettanulmány stb.) bizonyítania a saját elképzelésével kapcsolatban. A perfelvételi szakaszban a felek még viszonylag szabadon alakíthatják a per folyamatát.

Amennyiben a fentebb jelzett célt a bíróság elértnek értékeli, áttér az ügy érdemi tárgyalására. Itt a bíróság a már felajánlott bizonyítást folytatja le, és annak eredményeként dönt az előterjesztett kereset, esetleg viszontkereset (ha a pert kezdeményező féllel szemben álló fél – az alperes - önálló igénnyel áll elő valamely kérdésben) tárgyában.

Az első fokú bíróság döntésével szemben az ítélettel egyet nem értő fél fellebbezéssel élhet. Ilyenkor a másodfokú bíróság bírálja el a fellebbezést.

A per bármely szakaszában meg lehet egyezni, és a bíróságnak törekednie is kell arra, hogy a felek így rendezzék közös ügyeiket. Ha már a kereset előterjesztése előtt megegyeztek a válással kapcsolatos kérdésekben, úgy e megegyezésüket is szükséges a keresethez csatolni.

Akár a per megindulása előtt, akár alatta igénybe vehető egy úgynevezett közvetítői eljárás. Ilyenkor egy hozzáértő szakember működik közre, hogy a felek álláspontjait közelítse egymáshoz.

A válás pillanata

A házasság felbontására akkor kerülhet sor, ha a bíróság meggyőződött arról, hogy a felek házassága teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Kétféleképpen juthat erre a következtetésre: ha mindketten kérik a házasság felbontását és az ehhez tartozó kérdésekben meg tudnak egyezni, vagy bizonyítottá válik (például tanúk segítségével) a fenti feltétel fennállta.

Az első esetben a megegyezésre váló kérdések a következők lehetnek: a közös gyermekekkel kapcsolatos kérdések, a közös lakáshasználat kérdései, a házastársi tartás kérdése. A vagyoni kérdések rendezése azonban nem tartozik az adott körbe. Amennyiben a felek ezeket a kérdéseket megegyezéssel tudják rendezni, úgy a per gyorsan lezajlik, a bíróság az egyezséget jóváhagyja és a házasságot felbontja.

A gyerekek

Természetesen, mint minden vitás esetben, a vita rendezésének legszerencsésebb módja a megegyezés. Különösen igaz ez a házassági bontóperekre és különösen akkor, ha gyermek vagy gyermekek is érintettek az ügyben.

A váló felek életére is rányomja a bélyegét az elmérgesedő per, de a gyermekek jövőjére korrigálhatatlanul káros hatást fejt ki. Meggyőződésem, hogy a gyermekek minden, a válással összefüggő nehézséget át tudnak vészelni, ha a szüleik között az ügyek rendezésében összhang alakul ki. A bontóper előtt álló gyerekesek tehát jól gondolják meg, hogyan viszonyulnak egymáshoz, mert a gyermekeik jövőjéről döntenek. Nem abban az értelemben, hogy kinél lesznek elhelyezve, ki gyakorolja a szülői felügyeleti jogot, ki mennyi időt tölthet együtt vele, hanem hogy hogyan veszíti el a gyerek az emberekbe vetett bizalmát, hogyan fogja kezelni a párkapcsolatait, hogy fog tudni konfliktust rendezni. Rendkívül nagy a szülők felelőssége e tekintetben.

Sajnos sokszor látok késhegyre menő vitákat a kapcsolattartás időtartamát illetően: mindkét szülő úgy ítéli meg, hogy neki többet kell lennie a gyermekével ahhoz, hogy – szerintük - az egészséges lelki, szellemi, fizikai fejlődés optimális körülményei biztosítva legyenek. Az esetek nagy részében viszont éppen az évekig tartó vita okoz súlyos problémákat. A felelősségteljes felnőttek tehát az egymás iránti tisztelet, a múltbéli szeretet és a gyermekekért való felelős gondolkodás jegyében mindenképpen a megegyezésre kell törekedjenek. E megegyezés kialakításában illetve létrejöttében a bíróság és a közvetítői eljárás nagyon hatékony segítséget tud nyújtani.

A gyűlölet

Szomorú tény, hogy nagyon sok per valójában nem az érdekek értelmes érvényesítését célozza, hanem az egymás iránti rosszindulat, irigység, gyűlölet színterét teremti meg. A felek egyike – vagy mindkettő – erős pszichikai nyomást fejt ki, és igyekszik a másik életét megnehezíteni. Különösen súlyos teher ez azoknál, akik anyagi viszonyaik miatt egy lakásba vannak kényszerítve.

Nem emlékszem olyan esetre, amikor peres ügy esetén ne mondtam volna el az ügyfeleimnek, hogy a bíróság nem az igazságkeresés helye, különösen nem az erkölcsi igazságkereséséé. Ha valaki ezt nem veszi figyelembe, akkor is vesztesen távozik a bíróságról, ha egyébként az érdekeit a bíróság ítéletében méltányolta. A bíróság erkölcsi igazságot nem oszt! Feladata, hogy – utolsó lehetőségként – rendezze azokat a problémákat, amelyeket a felek maguktól nem tudnak. Ez a rendezés azonban csak jogi értelemben létezik. Az emberi problémák egy ítélethozatallal nem oldódnak meg, a dolgok nem kerülnek egyszerre a helyükre.

Talán nem szakmai titok, hogy az ügyvéd ügyeit a saját karaktere határozza meg. Ő sem tud kibújni a saját bőréből, ezért olyan ügyeket vállal, amelyekkel valamilyen szinten azonosulni tud, és olyan ügyfélkör alakul ki körülötte, amellyel szót ért, és akivel együtt tud működni. Szerencsére az én ügyfélkörömhöz javarészt olyanok tartoznak, akikben – házasság felbontása esetén – megvan a megegyezés készsége, és felelősen tudnak az érdekeik érvényesítése során eljárni.

A fentiekből következik, hogy – bár foglalkozom házassági bontóperekkel – rendkívül ritka az olyan ügyem, ami nem megegyezéssel végződik. Mégis volt egy nemrégiben befejeződött per, amelyben rendkívüli volt a férj agressziója a feleségével szemben. Bár a felek nem laktak együtt, meggyőződésem, hogy a férfi perbeli magatartása kizárólag arra irányult, hogy a feleségét az őrületbe kergesse. Ennek érdekében több mint tizenkétszer változtatott a keresetén (az ügy egyébként 2017. előtt indult, a megváltozott szabályok miatt ez ma már nem lenne lehetséges), 5 ügyvédje volt, és minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy a feleségét megalázza, mind anyagilag, mind erkölcsileg tönkretegye. Az erőfeszítése nem is volt eredménytelen, mert a feleség olyan pszichés károsodásokat szenvedett, ami miatt kórházi kezelésre szorult. Édesanyám bíróként 25 éven keresztül kizárólag házassági perekkel foglalkozott. Tőle tudom, hogy volt olyan ügy is, amikor a bíróságon az egyik fél leharapta a másik fülét, sőt előfordult, hogy a folyosón savval leöntötte az ellenfelét.

Nem jó példák: galériánkban mérgező sztárválásokról olvashatsz!