Mitől fáradhatunk el? A tudomány válasza erre az, hogy egyrészt az erőfeszítéstől, amit a célunk eléréséért fejtünk ki, másrészt a tényleges cselekvéstől. Amikor viszont a cselekvésben változtatunk valamit, az növelheti a hatékonyságot, még akkor is, ha ugyanannyi energiát teszünk bele a feladatunkba.

A változás legalább olyan jó, mint a pihenés?

Amikor azt mondjuk, hogy egy feladat, munka fáraszt minket, az egyben azt is jelenti, hogy idővel egyre nehezebbé válik, és könnyen lehet, hogy a végén fel is hagyunk a tevékenységgel.

A fáradtságot egyrészt lehet a fizikai oldalról is vizsgálni, amikor egy motoros feladat végrehajtásának képességét vizsgálják. Ilyenkor „központi” és „perifériás” aspektusról is beszélhetünk: a központi az agyunkat érinti, ez az, ami a tenni akaráshoz kapcsolódik, míg a perifériás a cselekvést ténylegesen végrehajtó izmokhoz kapcsolódik, és ahhoz, hogy milyen érzéseket keltenek ezek a cselekvések. A gyakorlatban tapasztalható kimerültség egy kicsit mindkettő.

Fabio Laginestra és csapata végeztek kutatásokat arra vonatkozóan, hogy az a fáradtsági szint, amellyel elkezdünk egy új tevékenységet, hogyan befolyásolja a teljesítményt.

Ez a kutatás azért is különösen hasznos, mert az életben is sokszor végzünk több dolgot szimultán, és ritka, hogy egy-egy tevékenységbe abszolút frissen kezdjünk bele.

A kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy végezzenek egylábas térdhajlító gyakorlatokat addig, amíg el nem fáradnak. A megfigyelés előtt azonban lefárasztották a résztvevőket: ugyanúgy térdhajlításokat kellett végezniük, de egyik esetben elektromosan stimulálták az izmaikat, a másikban valójában el kellett végezniük a mozdulatsort. Ez után kezdték el mérni, hogy melyik csoport, hogyan és meddig kivitelezi a gyakorlatot.

Az eredmények azt sugallják, hogy egy pont után a szándékunk a magas teljesítmény elérésére nem tényező, azaz hiába áll szándékunkban jól teljesíteni, ha ugyanazt végezzük huzamosabb ideig, egyszerűen nem tudjuk tartani a tempót. Ha viszont kicsit is más tevékenységeket végzünk (ez jelentette a kísérlet során az elektromos stimulációt), akkor viszont hatékonyabbak vagyunk.

A változás produktív halogatás

Ez a tanulmány arra is rávilágít, hogy ha elfáradtunk egy tevékenységben, érdemes valami másba kezdeni. Ha a monitor előtt ülünk egész nap, és megrekedtünk a munkánkban, akkor frissítő lehet, ha elmegyünk edzeni, de az is tökéletes, ha kertészkedni kezdünk. Sőt, a könyvolvasás is megfelelő, a lényeg, hogy változtassunk a tevékenységen, majd később térjünk vissza csak, mert a változás növeli a produktivitást.

E. Paul Zehr Ph.D. szenzomotoros idegtudós mindig arra bíztatja a tanulóit, hogy dolgozzanak szorgalmasan, de mindig iktassanak be szüneteket. A szünetben olvassanak, sétáljanak, vagy végezzenek bármit, amihez kedvük van, a lényeg, hogy másfajta tevékenység legyen, mint ami a munkájuk. A tudós arra a következtetésre jutott, hogy a hétköznapi életben az a legproduktívabb, ha a napunk során több mindennel foglalkozunk egy kicsit, ahelyett, hogy egyfajta tevékenységgel töltenénk az egész napot.

Galériánkban megnézheted a kiégés 3 formáját!