A válasz korántsem egyszerű, ugyanis nem lehet egyértelműen kiemelni egyetlen pillanatot, hogy innentől kezdve az emberek ünnepeltek, és ajándékozták egymást. Sokan úgy vélik, hogy maga az ajándékozás hagyománya egészen a Napkeleti bölcsekhez vezethető vissza, ám más feltételezések inkább Szaturnusz, római isten tiszteletével hozzák párhuzamba a szokást, ám egyes felvetések szerint pedig szimplán Luther Márton óta beszélhetünk ajándékozásról. De haladjunk időrendi sorrendben...

Szaturnusz isten ünnepe

Annak ellenére, hogy a karácsonyt keresztény ünnepként tartjuk számon, bizony az ajándékozás hagyománya még jóval a kereszténység előtti időkre nyúlhat vissza. Ugyanis a decemberben tartott Szaturnusz isten tiszteletére rendezett ünnepség során gyakorta lepték meg egymást ajándékokkal az emberek. Az ünnep eredetileg az őszi vetés befejeztét ünnepelte. A mulatság december 17-ével kezdődött és az azt követő három napban, majd később akár egy hétig is ezt ünnepelték, mely alatt teljes munkaszünet volt elrendelve.

Az esemény különlegessége az volt, hogy a rabszolgák láncait leszedték, és uraságok és cselédek egy asztalnál ülve étkeztek, majd apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak.

Mikulás eredete

Mint arról már írtunk, a pogány ünnepekből átreformálva, valahol a 4. század körül megszületetett a karácsony ünnepsége, mely meglehetősen hasonlított az előbbiekben említett Szaturnusz isten ünnepségéhez. Azonban emellett egyre jobban elterjedt Szent Miklós hagyománya is, aki szomszédját arany ajándékozásával mentette meg attól, hogy a lányai borzalmas sorsa kényszerüljenek. E szóbeszéd hagyományával párhuzamosan terjedt el Szent Miklós ajándékozási hagyománya, és körülbelül e kortól számítjuk a püspököt a gyermekek védőszentjének.

Luther reformja

Sokak számára még mai napig sem világos, hogy akkor most ki hozza a hagyomány szerint a fenyő alá az ajándékot. Hiszen míg egyesek Szent Miklósra, vagyis a Mikulásra esküsznek, addig mások úgy vélik, hogy valójában a kis Jézuska lepi meg az embereket az ajándékokkal. Nos, a válasz itt is a történelemben keresendő, ugyanis egészen Luther Mártonig kell visszautaznunk az időbe ahhoz, hogy megértsük azt, hogy miért alakult ki ez a kettősség.

Luther Márton teológiai reformjának az egyik legfőbb eleme az volt, hogy elutasította a szentek imádását, így természetesen Szent Miklós imádatát is elutasította. Mindent megtett azért, hogy a gyermekek várakozását inkább a Megváltó felé irányítsa, így a reformáció idején a protestánsok Jézusra osztották az ajándékhozó szerepét, az ajándékozás hagyományát pedig Miklós napról, Jézus születésének napjára tették át.

Teológiájuk szerint pedig az ajándékok, melyeket az emberek ilyenkor egymásnak adnak, azon ajándékokat szimbolizáljak, melyeket a napkeleti bölcsek Jézusnak vittek születésének alkalmából.

Természetesen ebben az időben csak kisebb ajándékokat kaptak az emberek, a napjainkban már jól ismert bőkezű ajándékozás kizárólag a 19. században vált elterjedté.

Galériánkban furcsa karácsonyi szokásokat mutatunk be a nagyvilágból!