Láttunk már hátborzongató lényeket a mozikban, amelyek egytől egyig kiváltották bennünk a félelem különböző formáit. A rémületkeltést rengeteg oldalról lehet megközelíteni. Léteznek olyan alakok, akik a tudatalattinkra hatnak, esetenként pszichológiai terrorral bombázzák elménket, és léteznek olyanok is, amiknek már a puszta kinézete elegendő a viszolygáshoz. Ebből a hosszú listából választottunk hét olyan gonosztevőt, akik alaposan megkeserítették a főhősök dolgát.

Xenomorph

1979-ben bemutatták a Nyolcadik utas: a Halál című filmet, ezzel együtt pedig betoppant a mozikba a filmtörténelem egyik legikonikusabb szörnyetege, a Xenomorph. Ridley Scott víziója eleinte egy horrorfilmnek indult, de végül megreformálta az egész sci-fi műfajt. A filmben a Nostromo teherszállító űrhajó a Föld felé tart hétfős legénységgel, azonban a fedélzeti számítógép felébreszti őket a hibernálásból, mivel rejtélyes jeleket észlelnek egy lakhatónak tartott planétáról. Elkövetik a legnagyobb hibát, amit csak tehetnek, leszállnak a bolygóra, majd visszaviszik magukkal a halált a fedélzetre. A film hangulata zseniális. A klausztrofób élmény, amit a szűk folyosókon való menekülés teremt meg annak tudatában, hogy a szereplőknek vajmi kevés esélye van a lény ellen, egészen zsigeri félelmet okozott. A hangtalanul osonó, savas vérű, félig intelligens szörnyeteg és a Sigourney Weaver által megformált Ripley hadnagy harca igazi feszültségbomba volt a kultstátuszba emelkedett alkotásban.

Predator

Jonh McTiernan 1987-es filmje Arnold Schwarzeneggerrel a főszerepben az egyik legzseniálisabb szörnyes mozi, amit valaha megalkottak. Egy intelligens, fejlett fegyverzettel felszerelt űrlény érkezik a Földre, és ahogy a neve is utal rá, ragadozóként kezdi levadászni a dzsungelben küldetést teljesítő különleges osztagot. A tesztoszterontól és izmoktól duzzadó társaságból végül csak a Dutch karakterét megformáló Schwarzenegger marad életben, aki rájön, hogy a szörnyeteg valójában vadászni jött, gyakorlatilag kedvtelésből öl fáradhatatlanul keresve valakit, aki felveheti vele a versenyt egy élet-halál harc során. A hangulatra óriási hatást gyakorol a titokzatosság, az esélytelenség nyomasztó tudata, hiszen a Ragadozó álcázni is tudja magát, így a film jelentős részében tapasztaljuk a sejtetést. Egy idő után eléri a mozi, hogy valóban tudjunk izgulni Dutch sorsáért. A Ragadozó a legrusnyább teremtések egyike a filmtörténelemben, ami csak azután derül ki, hogy leveszi a maszkját.

A Dolog

Ha választani kell egy olyan filmet, amiben a vérfagyasztó jelenetek sora mellett nemcsak az undort érezzük, hanem a valódi rettegést és a kétségbeejtő bizalmatlanságot, akkor az biztos, hogy John Carpenter 1982-ben bemutatott A Dolog című műve lenne. Bár a filmben nem bontják ki teljesen, de ez a lény is egy űrhajóval érkezik a bolygóra, aminek cselekménye egy Antarktiszon levő amerikai kutatóállomáson játszódik Kurt Russell főszereplésével. A történet kezdetén egy másik kutatóállomás alkalmazottai üldöznek egy kutyát, akit el akarnak pusztítani, de az amerikai csoport ezt észlelve megállítja őket. Befogadják a kutyát, ami nem volt túl jó döntés. Az állatról kiderül, hogy valójában egy olyan organizmus, ami képes lemásolni annak az élőlénynek a biológiai szerkezetét, amivel érintkezett. Sorra végez az állomás alkalmazottaival, akik miután rájönnek, miről is van szó, már egymásban sem képesek megbízni. Mi van, ha a társam, akivel épp a menekülés módjáról diskurálok, már rég nem az, akinek gondolom, hanem maga az idegen lény? Ez a feszültség, a kétségek maximalizálása adja a film lehengerlő atmoszféráját, miközben a szörnyeteg olyan amorf formákban ölt testet, ami a műfaj kedvelőinek is gyomorforgató tud lenni.

Az

Sokan tudják, hogy a 2017-es bohócos horrorfilm történetének alapját Stephen King azonos című könyve adta, azonban azt már kevesen, hogy 1990-ben is készült már film a félelemből táplálkozó szörnyeteggel a főszerepben. Az alkotást egyértelműen a Tim Curry által megformált bohóc viszi el a hátán. A történetben egy idegen entitás gyerekeket fal fel, akiknek elmondása alapján "sokkal jobb az ízük", ha félnek. Milyen alakot is öltene fel egy ilyen szörnyeteg, ha nem egy bizalmaskodó bohóc formáját? Az ambivalens érzéseinket még inkább elmélyítik a víziók, amiket Az vetít a gyerekek elé. Sokszor magunk sem tudjuk eldönteni, hogy a valóság vagy a groteszk álmok egyikét látjuk a jelenetek során. Félelemkeltésben ez a mozi is élen jár, köszönhetően Curry hátborzongató mimikájának és színészi játékának. Ha láttuk a filmet, és átéltük a rettegést, amit Az okozott, sosem fogunk ugyanúgy nézni az utcákon a csatornanyílásokra, ahogy előtte.

A légy

David Cronenberg 1986-ban elkészítette az egyik legbizarrabb, leggusztustalanabb sci-fi-horrorfilmet, amit csak lehetett, ezzel feltéve a rendezőt és Jeff Goldblumot is Hollywood térképére. A cselekmény nincs túlbonyolítva, hiszen adott egy különc tudós, a Goldblum által megformált Seth Brundle, aki egy teleportáló gépen dolgozik, miközben romantikus viszonyt alakít ki a kutatásai iránt érdeklődő újságírónővel. A szerkezet két kabinból áll, ha behelyezünk az egyik részébe egy tárgyat, az a másik oldalon reprodukálva megjelenik. A tudós elhatározza, hogy magán fogja letesztelni a gépet, azonban nem veszi észre, hogy a kabinba egy légy is berepül. A teszt ismét sikerül, de Brundle egy idő után szép lassan átalakul egy elképesztően gusztustalan kinézetű ember-légy hibriddé. A metamorfózis folyamata a film mozgatórugója, amiben eleinte Goldblum karaktere kedvét leli, hiszen emberfeletti képességekre tesz szert. Erős lesz, képes mászni a falon, kiélesednek érzékei, viszont egy idő után elkezdődik az igazi kálvária. Pokoli képsorok formájában kezdi el adagolni nekünk a film az átváltozást. Nem véletlen, hogy a mozin dolgozó maszkmesterek munkáját Oscar-díjjal is jutalmazták.

Drabál

A Ron Underwood rendezte Ahová lépek szörny terem című film egyáltalán nem nevezhető ijesztőnek, mégis emlékezetes marad a fiatal Kevin Bacon alakítása és a film antagonistáit játszó homokférgek miatt. A hasonlat nem véletlen, ezek a drabálnak nevezett földalatti szörnykukacok egyértelműen inspirálódtak a Dűne Shai-Huludnak hívott óriásférgeiből. Kinézetre és tulajdonságokban is teljesen megegyeznek. A föld alatt közlekednek, a felszínen levő rezgéseket érzékelik, és ez alapján is támadják meg áldozatukat. A film könnyed, nem erőlteti ránk magát sok információval, nincs igazán feszes tempója, mégis szórakoztató. Megadja azt a megfoghatatlan érzést, ami mindezek ellenére ott tart minket a képernyő előtt. Ennek a mozinak is nagy erénye a sejtetés, gyakorlatilag saját magunkra hozunk félelmet azzal, hogy egy idő után minden, a filmben látott földkupac alá egy nagy és bűzös férget képzelünk.

Pinhead

Clive Barker saját novelláját filmesítette meg 1987-ben Hellraiser címmel, ezzel pedig előcsalogatta a szögekkel teletűzdelt fejű démoni alakot, Pinheadet. A szadista lény három másik társával együtt egy mágikus dobozból bújik elő, amit ha valaki kezébe vesz és elforgat, onnantól kezdve megnyitja a pokol dimenzióit, és a cenobitáknak nevezett erőszakos négyes üldözőbe veszi. A megidézett förtelmes alakok a legkülönfélébb módon akarják megkínozni áldozataikat, amiben beteges élvezetüket lelik. Egy idő után már meg sem lepi a nézőt, hogy a film antagonistáinak végső célja a főszereplők feldarabolása. Félelmetes jelenetek, remek technikai megoldások, vérfagyasztó történet, és egy ikonikus karakter, aki képes úgy beleégni retinánkba, hogy a mozit még csak nem is láttuk.