Életre táncolva
A „Farkasandi”
Ott a Farkasandi, suttogja a lányom és izgalmában megszorítja a kezemet. A másik kezemben idegen tenyér, körben állunk, csend van, zavaromban kizárólag a középen lobogó gyertyát nézem. Mindjárt kezdődik a körtánc. Ott a Farkasandi, mondja újra a gyerek, rajong a Farkasandiért, nemcsak, mert minden lépést tud, hanem mert ő a legszebb: hosszú, hullámos haja, csilingelős fülbevalója, pörgős szoknyája és lábujjgyűrűje is van. Üdvözlőtánc, mondja a Farkasandi, néhány lépést mutat, nem túl nehéz, harmadszorra jól megy. Indul a zene, még mindig a gyertyát figyelem, illene már felnézni, de zavar a helyzet, az idegen kéz melege. Tízen lehetünk, csupa nő, szinte mindenki szoknyában, cipő nélkül. A Farkasandi mezítláb. Indul a zene, indul a kör, lassan megérzem a ritmust, már nem kell figyelni a lépést, jó ez a dallam, ringat és mozgat egyszerre. Felnézek, senki sem figyel engem, én sem figyelek hát senkit, de látom: a szemüveges lány mosolyog. Amikor vége a zenének, egy percig még nem engedjük el egymás kezét. Tánc közben húzzuk és tartjuk egymást, félhomályban mozgunk a gyertya körül, tartsd a kört, szól a Farkasandi. Görög zene, aztán ír, latin-amerikai, egyre gyorsabb a ritmus, már nem számít, ki van mellettem, néha eltévesztem a lépést, az sem számít, úgy érzem, tudok táncolni, feloldódom a körben. Lihegve állunk meg, most egy lassú dal jön, nekem túl hosszúnak tűnik, ringatózunk, legyen már vége. Aztán megszokom ezt is, nem zavar az ismétlődés, sőt nagyon is jó, segít, hogy megértsem, a percek nem számítanak. A félig leégett gyertya körül ülünk törökülésben, most mindenki elmondja majd, mit érzett az elmúlt két órában. Aki hetente eljár ide, az a tánc idejére kiszakadhat a mindennapi hajtásból, belefeledkezhet a zenébe, a mozgásba, ellazulhat. A körtánceste pozitív hatása éppen ebben rejlik: oldja a stresszt, harmóniát teremt, segít új érzéseket átélni.
Ahol nem kell szépnek, ügyesnek lenni
Interjú Farkas Andrea szakráliskörtánc-oktatóval és táncterapeutával
A szakrális körtánc nevezhető terápiának?
Abban az értelemben igen, hogy akárcsak a meditáció, segít a jelenben – és nem a múltban vagy a jövőben – létezni, megélni a testünkön keresztül az itt és most élményét. De így van ez a táncterápiás csoportunkban is, ahol mindig körtánccal indítunk, csak ott a múltba is visszamegyünk, hogy feldolgozzuk az elnyomott élményeket. Az Integrált Kifejezés- és Táncterápia más művészeti módszereket is bevon (integrál) a gyógyításba: a festés, agyagozás, rajzolás, pantomim, táncszínház mind az önkifejezést szolgálja.
Hogyan zajlik a terápia?
Az Integrált Kifejezés- és Táncterápia a testet helyezi a középpontba, a testen keresztül vezet rá a gyógyulásra. A táncterápiában a betegség nem negatív fogalom, inkább jelzés, segítség, hogy rájöjjünk: min kell változtatni. A célzott összejöveteleken adott élethelyzeteket, problémákat dolgozunk fel. A terápiás csoportban senkitől nem várunk el teljesítményt, nem kell szépnek, ügyesnek lenni, nem kell előképzettség, a gyógyulást a spontán őszinteség segíti.
Kik jelentkeznek?
Mindenkit várunk, de elsősorban nők jönnek, nagyon ritka a fiú. Ők húzódoznak a tánctól, amit a legtöbben női dolognak gondolnak. Az önismereti csoportokban általában is kevés a fiú, talán mert a férfiak nehezebben tárulkoznak fel.
Mindenki képes megmutatni önmagát másoknak?
A módszerrel a zárkózottak is könnyebben megnyílnak. Tapasztalatom szerint a csoportterápia nagyon jól beválik. De van, akin az egyéni terápia segít, mert vagy nem merné vállalni önmagát mások előtt, vagy olyan típusú a problémája, hogy fontos számára a terapeuta kiemelt figyelme. A csoportban kialakult biztonságos közeg lehetőséget ad, hogy a bennünk lévő érzéseket a testünkön keresztül kifejezzük. Sokszor már az segít, hogy valaki megéli az addig elnyomott érzelmeit, érzéseit. A test igazsága
Az Integrált Kifejezés- és Táncterápiás csoportban általában 12–15 ember dolgozik két terapeuta irányításával. Farkas Andrea és Módné Dr. Hollós Mária klinikai szakpszichológus felváltva vezetik a gyakorlatokat. Ők ketten valójában kísérők, nem pedig irányítók, hagyják, hogy a páciens maga találja meg saját gyógyulásának útját. Mellette vannak, segítik, de nem határozzák meg, hogy mit tegyen. Az Integrált Kifejezés- és Táncterápia alapelve, hogy mindenki képes önmagát egésszé alakítani és megtalálni a maga számára helyes utat. Az a legnagyobb probléma, hogy a civilizált társadalmakban az ember egyre jobban eltávolodik érzelmei természetes kifejezésétől, a testétől, a mozdulataitól. Abban a közegben, ahol csak a teljesítmény számít, egyre nehezebb kifejezni érzéseinket, s ez szorongást kelt, többek között a napjainkban oly gyakori depresszióban és agresszióban is szerepet játszik.
|
Az Integrált Kifejezés- és Táncterápia szemléletében a test mindig igazat mond, csak érteni kell a nyelvét. A test minden emléket megőriz, azokat is, amelyekre tudatosan nem emlékszünk. A mozgás segítségével felidézhetjük a tudatalattiban rejlő sérüléseket, és a megoldás éppen a sebekben rejlik. A terápiában minden tünet hasznos, mert megmutatja a gyógyulás irányát.
A táncterápia sokat segít azoknak, akiknek korai sérüléseik vannak, nehezen fejezik ki magukat, vagy pszichoszomatikus betegségekkel küzdenek (ilyen például a magas vérnyomás, a gyomorfekély, a táplálkozási zavarok). Nagy előny, hogy itt nem kell előadni intim élettörténeteket, elég megélni az élményt, az öngyógyítás már ettől elindul. Aki pedig megosztja a csoporttal vagy a terapeutával a gyakorlatok során szerzett érzéseit, az átéli, hogy a megértő, elfogadó közegben végre önmaga lehet, hogy „szabad” így éreznie. A táncterápia sokat segít érzéseink,testi reakcióink tudatosításában, a helyes testkép kialakításban, javítja a mozgáskoordinációt. A mozgáson keresztül számos pszichés gátat lebont, felszabadít.
Spontán gyógyulás
A közel négyórás foglalkozás indító körtáncát Andrea vezeti, aztán a részvevők spontán mozdulatokkal megmutatják, hogy abban a pillanatban hogy érzik magukat. A csoporttagok minderről beszélnek is: itt mindenki elmondhatja, mi történt vele, mit élt át a legutóbbi találkozás óta. Aztán újra a testé a főszerep: testtudatot fejlesztő gyakorlatok jönnek, tudatos légzés, a mozdulatok, a testműködés megfigyelése. Majd előveszik az éppen aktuális témát, amelyre a gyakorlatok épülnek.
|
A „Családi parancsok” nevet viselő gyakorlatban a részvevők járkálva próbálják felidézni és hangosan kimondani, hogy milyen utasításokat kaptak gyerekkorukban („ne izegj-mozogj”, „ülj rendesen”, „ne rohangálj”, „hogy viselkedsz?”). Eközben számos – olykor nehezen emészthető – érzés kerülhet felszínre. A feldolgozásban segít az úgynevezett „Fátyoltánc”, amelyben mindenki kiválaszthat egy parancsot, és adott zenére, mozgás vagy tánc segítségével megszabadulhat a ráaggatott elvárásoktól, lefejtheti magáról a „fátylat”. Ezt a gyakorlatot legutóbb a nőiség, az anyaság témájával foglalkozó terápián alkalmazták. A kisgyermekkor felidézése, a korai élmények feldolgozása a komplex terápia egyik alapeleme: az egykori anya-gyermek kapcsolat jelentős szerepet játszik abban, hogy később kiből milyen anya lesz, hogyan éli meg nőiségét.
Egy másik napon a női és férfi energiák egyensúlya a téma. A két oldal mindenkiben megvan, csak az a kérdés, hogy kinél melyik rész erősebb vagy hozható könnyebben felszínre. Először férfierőt szimbolizáló elemeket idéznek fel a csoporttagok, kimondják a jellemző szavakat, aztán zenére megkeresik azokat a mozdulatokat, amelyek számukra a férfioldalt jelentik. Ugyanez történik a női oldallal. A gyakorlat során a részvevők egy előre elkészített testrajzon különböző színekkel, formákkal jelölik maguk számára azt, amit a mozgás során a két energiávalkapcsolatban átéltek. A táncterápiás foglalkozások a főtémán belül altémákra oszlanak, például kamaszkori életszakasz, identitásunk, női szerepeink. Általában nyolc alkalomból áll egy táncterápiás foglalkozás, de előfordul, hogy a csoport együtt marad és tovább dolgozik.
Kemény csaj
Katit fiúnak várták, születésekor az apja alig tudta leplezni kiábrándulását. Mivel egyke maradt, apja legalább kemény csajt nevelt belőle. Kati fegyelmezett gyerek volt, akkor sem hisztizett, ha oltást kapott. Nem is tudja, mennyi sírás szorult belé. Felnőtt korában senkivel nem oszthatta meg gyerekkori szorongásait, nem talált társra. Egy-két próbálkozása általában azzal végződött, hogy a férfiak megfutamodtak: rendes vagy, de nem megy a dolog, nem engedsz közel magadhoz, nem bízol senkiben – mondták. Kati tényleg nem bízott senkiben, vagyis inkább nem adta ki magát senkinek, hiszen arra nevelték, hogy ne nyafogjon. Amikor a terápiás csoportban sok mindenkiről kiderült, hogy a születésével csalódást okozott a szüleinek, mert fiút vártak helyette, Kati megnyugodott. Itt nincs egyedül! Egyre jobban megnyílt. Életében először sírt és kacagott nyilvánosság előtt. Három hónap után elment az apjához, és a szemébe mondta, hogy mennyire megkeserítette a gyerekkorát az a nagy fegyelmezettség. Hogy mindig erősnek kellett látszania, és sohasem engedhette el magát. Az apa végül bocsánatot kért. Kati hazafelé könnyűnek érezte magát és végtelenül szabadnak.
www.farkasandi.hu
www.tancterapia.com
![Borítókép: Ennek a krémnek köszönhetően nem lesz többé szükséged púderre és korrektorra]()
Forrás: Lux-Factor
![Borítókép: 12 kötelező látnivaló Horvátországban, ha nem csak a tenger, de a történelem szerelmese is vagy]()
Forrás: Euphrasius bazilika, Poreč. Fotó: Julien Duval
![Borítókép: Tavaszi szépségrituálék: NIVEA tippek, hogy jól nézz ki és remekül érezd magad]()
Forrás: NIVEA
![Borítókép: Az egészséges bélflóra nyomában – Mikrobiom, és egyéb bélügyek Dr. Suga Boglárka gasztroenterológus szakorvossal a Testkép podcastben]()
![Borítókép: Szebb mosoly, 150 ezer forinttal kevesebbért]()
Forrás: OTP Egészségpénztár
![Borítókép: Öltözz te is nyárba: inspiráló ruhadarabok, amelyek idén sem hiányozhatnak a ruhatáradból!]()
Forrás: C&A
