Évente több tízezer magyar nő ébred fel úgy, hogy egy rég áhított, új arc mosolyog vissza rá a tükörből. A szépészeti plasztikai beavatkozások száma nyolc év alatt megtízszereződött Magyarországon, ahogy a Közel-Keleten és az Egyesült Államokban is rettentő népszerűek a plasztikai kezelések. A pszichiáter szerint kulturális üzenőfelület lett a test.

Van valami közös a parfümben, a lazacban és az orrplasztikában: tíz-húsz évvel ezelőtt még csak a kiváltságosok élvezhették őket, ma azonban széles rétegek juthatnak hozzá nemcsak az Egyesült Államokban vagy a Közel-Keleten, hanem Magyarországon is. A plasztikai beavatkozások száma mindhárom régióban radikálisan megnőtt, és bár hivatalos statisztikákat nehéz találni, a közelítő adatok láttán is leesik az állunk. Az Egyesült Államokban 2007-ben csaknem tizenkétmillió – műtéttel vagy anélkül végzett – plasztikai beavatkozást végeztek, ami az öt évvel azelőtti adatoknak több mint kétszerese. Magyarországon hasonló idő alatt még hatalmasabbat ugrott az igény a szépészeti beavatkozásokra. Dr. Seffer István plasztikai sebész szerint 2000 óta megtízszereződött az esztétikai beavatkozások száma: évente 15–20 ezer ilyen művelet zajlik le, és ez a szám közelít az európai átlaghoz. Noha a konzervatív értékek és a vallási normák miatt az ember nem gondolná, hogy az arab országokban is fénykorát éli ez az iparág, de ez tévedés. Libanonban például évente körülbelül annyian változtatnak művileg a megjelenésükön, mint az USÁ-ban. Annyi a különbség, hogy Amerikában a mellnagyobbítás a legnépszerűbb sebészeti beavatkozás, Libanonban pedig az orr átszabatása (az amerikai adatokban is a külföldről jött páciensek dobják meg az orrplasztika arányát).
Magyarországon szintén a mellnagyobbítás a legkedveltebb, de ajakvastagítást és zsírleszívást is sokan vásárolnak maguknak. A sebészkés nélkül elvégezhető beavatkozások közt a botoxkezelés vezet. Seffer doktor elmondja, hogy ez a ránctalanításban is használatos, idegbénító szer olykor hiánycikk, hiszen klinikáján naponta négy-öt botoxkezelést végeznek. Az amerikai Esztétikai Plasztikai Sebészek Társasága adataiból kiolvasható, hogy a tengerentúlon is botoxlázban él a nők jelentős hányada. 2001-ben még csak úgy 780 ezer kezelést végeztek, 2007-ben 4,5 milliót, vagyis a növekedés közel hatszoros.
Ennek a hatalmas igénynek az oka többek között az, hogy elégedetlenek vagyunk magunkkal. Manapság az önértékelési zavarok és a testképzavar is rávehetnek valakit arra, hogy szépészeti plasztikai beavatkozásoktól várja a boldogságot. Dr. Túry Ferenc pszichiáter ehhez azt is hozzáteszi, hogy meghatározó lett a társadalom testideálja, ráadásul a „test belseje bulvártémává vált, régen fedni kellett, ma a fél fenéknek ki kell látszania”. A pszichiáter szerint egyre több, korábban intim jellemző válik közbeszéd tárgyává, „a test a mai társadalmakban kulturális üzenőfelület lett”.

Esély az érvényesülésre?
A szakember szerint nemcsak a média képei alakítják önképünket, hanem a szűkebb környezetünk is. A kívánatos külsőre befolyást gyakorolnak a munkahelyek, hiszen kutatások szerint is előnnyel indul egy karcsú, nagyobb mellű nő egy álláspályázaton, mint az, aki túlsúlyos vagy kevésbé nőies alkatú. Dr. Túry szerint tehát egzisztenciális nyomás is van, de pedig maga a család is fenntartja a művi beavatkozások utáni vágyat. Volt olyan páciense, aki szüleitől születésnapi ajándékba kapott orr-, majd mellplasztikát.
Talán meglepő, de a férfiak is egyre többször élnek szépészeti plasztikai beavatkozásokkal. Dr. Karvász Tamás plasztikai sebész szerint ez a helyzet Magyarországon is, bár itt a férfiak ma még nehezebben szánják el magukat. Az ő körükben az orrplasztika, az alakformáló kezelések, a zsírleszívás a leggyakoribbak, valamint a kopaszság kezelése hajtranszplantációval. Dr. Seffer megemlíti még, hogy a pénisznagyobbító műtéteknek szintén van keletje.
Ha pedig megnézzük a nemzetközi trendet, láthatjuk, hogy az ázsiai és közel-keleti nők is nyugati szépségideálokat követnek: sokan telt mellet és ajkat, hosszúkás orrot és keskeny csípőt szeretnének maguknak. A kínai, japán és koreai nők körében egyre divatosabb a szemhéj átalakítása, sokan úgy gondolják, könnyebben találnak munkát, ha kerekebb szemeket meresztenek egy állásinterjún. Az arab világban az orrplasztika a legáhítottabb beavatkozás. A BBC beszámolója szerint az iráni nők azért akarnak tökéletes orrot, mert az egész testüket beborító öltözékből csak az arcuk látszik ki.
Minthogy egyes országokban több ezer plasztikai sebész kínálja szolgáltatásait viszonylag elérhető áron, kialakult egy új iparág, a plasztikai turizmus. 2000 környékén kezdődött a folyamat, és Libanon vált a plasztikai turizmus Mekkájává. Az arab országokból csapatostul érkeznek ide nők és férfiak, hogy elképzeléseik szerint alakíttassák az orrukat, feszesebbé tegyék a feneküket vagy nagyobb mellet szabassanak maguknak, majd pihenjenek kicsit a luxuskörnyezetben, és élvezzék az éjszakai életet. Hivatalos adatok nincsenek, de az AFP szakmabeliekre hivatkozva úgy taksálja, hogy Libanonban évente másfél millió plasztikai műtétet és mintegy tízmillió nem sebészeti plasztikai beavatkozást (például botox- vagy kollagénkezelést) végeznek. Szaúd-Arábiában – pont, mint Magyarországon – megtízszereződött a beavatkozások száma az elmúlt 5-6 évben, Iránban pedig szinte minden nő és férfi kötéssel az orrán mászkál. A BBC beszámolt egy Husszein nevű fiúról, aki anyja, bátyja, unokatestvére és nagynénje példáját követve kés alá feküdt, mert nem tetszett neki a hagyományosan nagy orra. Egy teheráni orvos, Dr. Magid Navab szerint az orrplasztika divatba jött a fiatal férfiak körében, eszköznek tekintik, hogy megküzdjenek egymással a nők kegyeiért.
Léteznek olyan társadalmi rétegek, amelyekben egyenesen elvárás, hogy beruházzanak a plasztikai műtétekbe. Dr. Seffer praxisában is előfordult már, hogy négy-öt barátnő vagy egy fitneszteremben edző nő érkezett együtt, és közösen megkonzultálták az orvossal, hogy mit lehetne a külsejükön javítani. Egyrészt státuszszimbólummá vált az eljárás, másrészt sokan időhiányra hivatkozva folyamodnak hozzá. „Azok várnak a sebésztől segítséget, akiknek a munkájukból, életmódjukból kifolyólag kevés idejük jut magukra” – mondja a plasztikai sebész. A dohányos nők bőre tíz évvel öregebb a valós koruknál, teszi hozzá, de zsírleszívásra sem volna szükség, ha nem gyorsétteremben ebédelnének az emberek, és időt fordítanának a testmozgásra.

Visszakérik az igazi arcukat
Az is előfordul viszont, hogy a páciens rájön: mégiscsak az előző arca jobban tetszett neki. „Jó páran jöttek hozzám, hogy hozzam vissza a régi arcukat” – mondta Dr. Seffer. Ez főként a túloperálás, vagyis az ugyanazt a testtájat érintő négy-öt műtét estében van így. „Előfordul, hogy valaki még mindig rá akar tenni egy lapáttal, és fokozatosan eltávolodik attól, amit szeretne. Ezeken nagyon nehéz segíteni, nagy találékonyságra van szükség” – teszi hozzá a sebész. Aki sosem elégedett a külsejével, azt feltehetően valamilyen kényszeresség hajtja. Seffer doktor szerint az előzetes konzultáció elvileg ezt is feltárja: a sebésznek az (is) a dolga, hogy felmérje a páciens elvárásait és megbecsülje, hogy ezekből reálisan mit lehet megvalósítani. És hozzáteszi, hogy ki kell szűrni azokat az embereket, akiket nem szabad megoperálni. Ennek egyik oka az lehet, hogy nem objektívek az idényeik, valami olyasmit akarnak, ami megbontaná a testsémájukat, a másik oka pedig, hogy szervezetük esetleg nem bírná az altatást vagy az egész beavatkozást.
Ahogy a plasztikai eljárások technikája és a használatos anyagok fejlődnek, egyre inkább úgy tűnik, hogy kezd elmosódni a határvonal a kozmetológia és a plasztikai beavatkozások között. Dr. Karvász Tamás szerint a páciensek egy része nem gondol bele, hogy „egy szépészeti beavatkozás jóval több egy kozmetikai kezelésnél, így a mi felelősségünk (a szakmáé és médiáé egyaránt), hogy igaz képet adjunk egy komoly, évekre szóló döntéshez”. Ha például valaki a műtéttől vár megoldást családi problémáira, akkor ő is lebeszéli az illetőt a beavatkozásról.
A plasztikai beavatkozásokat az amerikai szervezet szerint ma már többnyire elfogadják az emberek, legalábbis egy 2008-as adat szerint az amerikaiak 69 százaléka támogatja őket, és csupán 20 százalékuk szégyellné, ha kitudódna, hogy átoperáltatta valamely testrészét. Ezzel szemben Dr. Túry Ferenc azt mondja, hogy a testképzavarral érkezők gyakran engedélyt várnak tőle, szeretnék, ha jóváhagyná a plasztikai beavatkozást. Ugyan nem hatásköre, hogy lebeszélje őket, de úgy véli, „sokkal harmonikusabb lenne az élet, ha a női szépséget szélesebb spektrumon lehetne elképzelni. Legyen egy teltkarcsú, szabálytalanabb arcú nő is szép.”

Szöveg: Farkas Eszter, fotó: red dot/icon international, europress. Ez a cikk a 2008. évi októberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.