Oké, a gyerekek nem szeretik, ha a szüleik veszekednek. Ilyenkor félni és szorongani kezdenek, kivált, ha dühös, csapkodós, tányérhajigálós csatákat kell végignézniük. Azok a gyerekek, akik gyakran voltak tanúi ilyen veszekedéseknek, könnyebben lesznek agresszívek, továbbá szorongásos zavarokkal és depresszióval is küzdhetnek.

Azonban veszekedés és veszekedés között is van különbség – a szakértők szerint létezik konstruktív és destruktív konfliktus. A kutatók azt mondják: nem az számít, mennyit és milyen intenzitással veszekednek a felek, hanem hogyan. A gyerekeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy biztonságban vannak, és ha egy konfliktus nem fenyegeti az érzelmi biztonságukat, akkor a veszekedés még jótékony hatású is lehet.

A „jófajta” veszekedés segíthet abban, hogy a gyerekekből önállóan gondolkodó, kreatív felnőttek váljanak – állítja Adam Grant pszichológus, a Hogyan mozdítják előre a világot a nonkonformisták? című könyv szerzője. Az ilyen helyzetek hozzásegítik a gyerekeket ahhoz, hogy ne gondolkodás nélkül sodródjanak az árral, ehelyett könnyebben megkérdőjelezik az akár mások által természetesnek vett helyzeteket is. A konstruktív konfliktusokat figyelve a gyerekek toleránsabbak lesznek, könnyebben elfogadják az eltérő nézőpontokat és kevésbé jellemző rájuk a minősítő, elzárkózó hozzáállás.

Grant egy 2009-es kutatásra hivatkozik, amelynek során két amerikai egyetem 235 családot vizsgált, s ezek 5–7 éves gyerekeket neveltek. A családoknak be kellett számolniuk a veszekedéseikről, és némelyiküknek a konfliktusairól videókat is készítettek. Azok a gyerekek, akiknek a szülei konstruktívan vitáztak és akik érzelmileg biztonságban érezték magukat, három évvel később nagyobb empátiáról tettek tanúbizonyságot mások iránt, könnyebben kötöttek barátságot és segítőkészebbnek bizonyultak az iskolában.

Így nevelj optimista gyereket! Olvasd el a tippjeinket a galériára kattintva: