Ez a cikk az ÉVA Magazin 2015-öa 1-2. lapszámában jelent meg először „Gazdiiskola" címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

TÜKRÖM-TÜKRÖM, MONDD MEG NÉKEM...

Mint minden oktatási intézményben, a kutyaiskolában is vannak szabályok. És bármennyire úgy gondoljuk is – mert hát ez csak természetes –, hogy a mi kutyánk szebb, okosabb, ügyesebb a többinél, előbb-utóbb rájövünk, hogy könnyebb lesz a közös életünk, ha együtt megtanulunk bizonyos dolgokat. Egy jó kutyaiskolában megtanítják a gazdát arra, hogy megfejtse kutyája nyelvét, a kutyát pedig arra, hogy értse a gazdája kéréseit, utasításait.

Korom Gábor, a tükörmódszer alapítója azt mondja: „Iskoláinkban jellemzően nem a kutyát képezzük, hanem a gazdát készítjük fel, hogy a saját kutyáját megfelelően tudja kontrollálni.” A tükörmódszer egyébként azon a tapasztalaton alapul, hogy a kutya azonosul a gazdája viselkedésével, vagyis a kutya nem más, mint a gazdi kivetült önképe. Az emberek nemcsak közvetett formában gyakorolnak hatást az állat intelligenciaszintjére, hanem közvetlen módon is, hiszen a kutyák képesek arra, hogy utánozzák az emberek társas viselkedését, sőt, igényük is van arra, hogy minél többet tanuljanak ezen a téren. Leegyszerűsítve: jól nevelt gazdának jól nevelt a kutyája is. Ha a gazdának nincs gondja az emberi együttélés alapvető normáinak betartásával, akkor ezt sugározza kedvencére is – ha értik egymás nyelvét. A jó kutyaiskolában azt tanítják meg a kutyának, hogy „érdemes a gazdira figyelni, mert ha megértem, hogy mit szeretne tőlem, és végre is hajtom, akkor ő boldog lesz, és akkor én is boldog vagyok”, a gazdiknak pedig azt, hogy „érdemes a kutyára figyelni, mert akkor megértem, hogy mit szeretne kommunikálni a maga sajátos eszközeivel, és harmonikusabban tudunk együtt élni”.

ZAVARÓ TÉNYEZŐK

De vannak dolgok, amelyek a kapcsolatépítést, a másikra figyelést erősen zavarják, ezeket az alatt a pár óra alatt, amit együtt töltünk a kutyánkkal, egyszerűen el kell felejteni. Igen, mindenekelőtt a mobiltelefonról van szó. Nem könnyű kikapcsolni annak, akinek egyébként szervesen hozzátartozik az életéhez, munkájához, de az egész foglalkozás értelmét veszti, ha megszakad a figyelem, ha képtelenek vagyunk a „tanárra” és kutyapartnerünkre koncentrálni. Ugyanezért nem dobhatunk be néhány felest a foglalkozások előtt. A dohányzás is figyelemelterelő, szinte azt jelzi, hogy „itt vagyok ugyan, de marhára nem érdekel a dolog”. Száz százalékig a kutyára kell koncentrálni – és persze a kiképzőre. A kutyaiskola ingergazdag környezet az állatok s „veszélyes üzem” az emberek számára, ezért szakadatlanul figyelni kell, le sem szabad venni a szemünket a kedvencünkről. Akivel szemben persze elfogultak vagyunk, akaratlanul is összehasonlítgatjuk a többi állattal, de hangot adni véleményünknek egyáltalán nem ildomos. Az ilyesmi személyeskedést, veszekedést szülhet, és megzavarja a közös munkát.

– Az oktató feladata, hogy a gazdák közötti konfliktusokat kezelje. Vagy ott helyben, azonnal, vagy a foglalkozás után, négyszemközt – mondja Monoki Nikolett, a Népszigeti Kutyaiskola vezetője. – De a gazdiknak eleve elmagyarázzuk, hogy egymás kutyáit ne simogassák, ne szóljanak rá, ne büntessék, ne rendszabályozzák, és semmi esetre se etessék-jutalmazzák, mert ezzel megzavarják a gazdához fűződő viszonyt. Az oktató megmondja, hogy melyik kutya mikor jöhet fel a pályára (ugyanis fontos, hogy ezt mindig oktató jelenlétében tegyék), s mikor lehet elengedni – a gazdának csak figyelnie kell és végrehajtania az oktató utasításait.

FŐ A NYUGALOM

A legtöbb iskola előírja a házirendjében, hogy milyen nyakörvre, milyen pórázra van szükség a sikeres munkához, hozhatja-e vagy sem az eb a kedvenc játékát. A kutyát éhesen vigyék a foglalkozásra, hogy annál jobban értékelje a hazulról hozott, könnyen nyelhető, nedves jutalomfalatokat, és sétáltassák meg alaposan az iskola előtt. A házirenden nem elegáns dolog vitatkozni az oktatókkal, hiszen hosszú évek tapasztalata alapján állították össze. Egyértelmű, hogy csak egészséges, minden szükséges oltással rendelkező és nem agresszív állatok járhatnak iskolába, de Nikolett szerint néha előfordul, hogy tüzelő szukát hoznak a csoportba, ez pedig jókora illetlenség, hiszen a feje tetejére állíthatja a rendet és a nyugalmat. Ilyenkor nem engedik felmenni a gazdit a pályára, megkérik, hogy más alkalommal térjen vissza (de kutyafuttatóban például ez könnyen lehet feszültség forrása).

Mi van, ha a kutyák mégis egymásnak esnek? A kutyaiskolai etikett ilyenkor azt írja elő, hogy mindenki a saját kutyájával foglalkozzon: próbálja behívni, és minél messzebbre menni vele a másik féltől. Ha nem sikerül, akkor az oktatók szedik szét a verekedőket, és arra kérik a gazdákat, hogy távolodjanak el egymástól, míg helyre nem áll a nyugalom. Mivel bizonyos fokig már ismerik a kutyákat – vagy mert jártak a kutyaoviba, vagy mert már az első foglalkozás előtt alaposan kikérdezik a gazdát és felmérik a kutyák karakterét –, tudják, melyiktől mit várhatnak, hogyan tudják kontrollálni. Vannak, akik azt gondolják: „jobb, ha nem lépek közbe, majd elintézik egymás között,” de ez a szemlélet téves, az iskolában ilyen nem fordulhat elő, mert a felelős kutyatartónak kötelessége közbelépni és feloldani az esetleges konfliktushelyzetet. Ha a kutya gazdája megrémül, nem bízik önmagában, azt az állatok megérzik; a gyors és higgadt közbelépéssel a gazdi egyben megerősíti domináns pozícióját a kutya szemében. Ha nem tűri meg a nyílt agressziót, akkor arra tanítja kutyáját, hogy ő is inkább kikerülje, finom kommunikációval, eltávolodással megoldja a konfliktushelyzeteket, és ne támadja meg a másikat.

A kutya farokcsóválása nem mindig jelez örömöt! Mutatjuk, hogy mire utalhat még!