A szocialista Magyarország életének lakótelepi világa, a terpeszkedő panelházak sivár rengetege metaforaként magasodott a tipikus gulyáskommunizmus-jelenségek fölé. A tér szűkös volt, ahogy az onnan nyíló kilátások is korlátozottak: a szűk szobák, a főzelékszagú folyosók, a papírvékony falak, a linóleum és az olcsó felmosószerillat erőteljes vonásokkal rajzolták fel a lakótelepi peremlét jellemzőit. Ugyanakkor a lehangoló kellékek meg is szépülhettek attól, hogy emberek laktak bennük és velük álmokkal, vágyakkal, egyedül, családdal, kedves vagy keserves mindennapokkal.

Éltek (és élnek) a panelsoron munkások, értelmiségiek, művészek, gyerekek, maszekok, kommunisták, ellenzékiek, azaz szinte mindenki a társadalmi palettáról. Mondd, te is laktál valaha panelban? Bandáztál lakótelepi gyerekekkel? Kipróbáltad a gömbmászókát, a kopott hintát, a homokozót?

A Fortepanról összeszedtünk néhány fotót a régmúltból. Nosztalgiázzunk együtt! Hátha a tied is köztük van.

Az 1990-es nyitóképen gyerekek láthatók a Garas utcában a Körösi Csoma általános iskola udvarán, háttérben a Barátság útja 23-25. számú panelház.

Az első fotó 1959-ben készült. A helyszín a 11. kerületi Bölcső utca, a Hamzsabégi úttól a Baranyai utca felé nézve.

Kíváncsi vagy még néhány jellegzetes paneldzsungelre? Galériánkból megismerheted őket!