Samhain, Halloween, Dia de los Muertos, Halottak napja… Bár különböző néven, különböző hagyományokkal ünnepelnek, emlékeznek az emberek szerte a világon minden év október 31. és november 1. között, ugyanazon ősi hagyományból teszik mind. Ez az időszak az, amikor a természet változásaival összhangban úgy vélik, hogy a határ különösen vékony az élők és az elhunytak között. Ebben az időszakban az emberek hajlamosak úgy érezni, hogy az elhunyt szeretteik visszatérhetnek, hogy velük kommunikáljanak, és ennek számos kulturális és vallási aspektusa van.

– Mit gondolsz, Kató, valóban vannak ilyen speciális időszakok, amik alkalmasabbak arra, hogy felvegyük a kapcsolatot a halott szeretteinkkel?

– Nem arról van szó, hogy egy adott napon elvékonyodik a határ a látható és a láthatatlan között, hanem arról, hogy ilyenkor gyakrabban és többen próbálják felvenni a kapcsolatot a holtakkal és ez generál egy olyan energiát, ami miatt a határ elvékonyodik, ezáltal jobban érzékelhető a jelenlétük.

– Érdemes idézésekben jártas személlyel felvenni a kapcsolatot, ha szeretnénk a túlvilággal kommunikálni, vagy otthon mi is megtehetjük ezt, vagy ne is próbálkozzunk ilyennel?

– Az otthoni idézést semmiféleképpen nem javaslom, főleg az interneten olvasható módszereket. Legtöbbször ouija táblát szokták használni, de nem javaslom, mert azzal is olyan kapukat lehet kinyitni, amiken nemkívánatos lelkek is átjuthatnak, akik tönkre tehetik az ember életét is akár. Olyan lelkeket is áthozhatunk a kapun, akikkel utána nem tudunk mit kezdeni és akár egy megszállottság is kialakulhat.

– Azt érted megszállás alatt, hogy a lélek ott marad és bolyong a lakásban, vagy valami durvább dolgot, hogy akár az embert szállja meg a lélek? Mint a horrorfilmekben?

– Utóbbi. A horrorfilmeknek van valóságalapja. Ha fizikailag, vagy mentálisan labilisabb, gyengébb embert talál meg a lélek, akkor könnyebben megszállja és érezhető lesz rajta személyiségváltozás. Sokszor halljuk, hogy XY hogy megváltozott, nem ilyen volt, depressziós lett, összeomlik, de nem tudja megmagyarázni, nincs előzménye, nem érte semmilyen trauma, ami indokolná ezt a változást.

– Szoktak téged hívni olyan esetekben, amikor rossz vége lesz a kapcsolatfelvételnek?

– Igen, volt rá példa és láttam olyan dolgokat, amiket ha nem a saját szememmel tapasztalom meg, akkor el sem hiszem. Megértem, ha valaki próbál újra kapcsolódni az egykori szerettével, de azt szoktam mondani, hogy aki eltávozott, annak már semmi sem fáj, fájdalom inkább bennünk, élőkben van, mi próbáljuk enyhíteni a fájdalmat azzal, hogy kommunikálni próbálunk velük.

ezért mondom, hogy önzőek vagyunk, mert ezek csak nekünk számítanak, a mi lelkiismeretünket nyugtatjuk. Én azt mondom, hogy a veszteség helyett inkább az együtt töltött időre gondoljunk és annak az emlékét őrizzük meg és legyünk érte hálásak.

– De előfordul olyan eset, hogy a lelkek akarnak vissza-visszatérni anélkül, hogy hívnánk őket? Mondjuk úgy, bekukkantani, hogy mi a helyzet az itteniekkel?

– Igen és ettől az időszaktól függetlenül is sokszor velünk vannak. De ez az időszak a korábban említett energiaszaporítással még inkább lehetőséget teremt nekik erre.

Aki spirituálisan nyitottabb, annál intenzívebbek ezek a jelek, jelenések. Ehhez tiszta léleknek is kell lenni, minél tisztább a lelke valakinek, annál fogékonyabb ezekre a jelenségekre. Ha valaki nem jó energiákat mozgat, annak mindig rossz vége lesz.

– Mi a helyzet a temetőkkel? Ott találkozhatunk lelkekkel?

– Ott nem lelkek vannak, az egy emlékhely. De még mindig jobb, mint a hamvakat otthon tartani. Ez utóbbi nagyon nagy divat mostanában, de nem is tudjuk, milyen rosszat teszünk ezzel. Ezzel megkötjük ezeket az energiákat és gyakran előfordul, hogy az élő elkezd olyan egészségügyi tüneteket produkálni, mint az elhunyt. Vagy átveszi az életét. Ha mindenképp ragaszkodunk a hamvakhoz, akkor ne a házon belül tartsuk, csináljunk neki szentélyt. Ha megtartottunk ruhadarabot, kiegészítőt, ami az elhunyté, azt ne viseljük mindennap. És, ha az elhunyt szobáját érintetlenül hagyjuk évekig, az sem tesz jót.

– És a kisállatok hamvainak otthon tartása?

– Az állatokhoz is kötődünk persze, de nem javasolt a hamvaiknak a lakáson belül tartása. Ők is visszajárnak, lehet hallani a körmük kopogását, vagy benyomódik a kanapé azon a helyen, ahol feküdni szoktak, nem szükségesek a hamvak ehhez. A hamvak tárolása azért nem szerencsés, mert megköti a lelket, nem enged neki szabad utat, olyan, mintha magunkhoz láncolnánk.

– Van olyan, hogy valaki félig itt marad, de már fél lábbal a másik oldalon van?

– Igen, sokan vannak a köztes létben. Főleg, ha baleset, gyilkosság áldozata valaki, vagy öngyilkosságot követ el. Akkor is be tud ragadni, ha nagyon gonosz volt az illető. Vagy ha valaki annyira erősen itt tartja, mint például a hamvak otthontartásával, vagy az emlékéhez való görcsös ragaszkodással. A halált nem lehet feldolgozni, azzal együtt kell élni.

– A te munkád megszaporodik ebben az időszakban, sokan keresnek fel? Mennyire vagy aktív mostanában?

– Volt idő, amikor lehetett érzékelni, hogy többen kerestek meg ebben az időszakban, most nem észrevehető. Mivel folyamatosan veszíti el mindenki a szeretteit, inkább eloszlanak az év során a megkeresések. Nagy előadásokat már nem csinálok, korábban tartottam 200-300 embernek ilyeneket és kezdetben tényleg csak azok jöttek, akik értik, szeretik ezt a spirituális világot, de szép lassan beszivárogtak nem megfelelő emberek, akik irigységből, vagy szkepticizmusból jöttek, megváltoztatták az energiákat. Aztán a betegségem miatt is letettem ezekről. Kiscsoportos szeánszokat tartok és át fogok térni a négyszemközti beszélgetésekre.