Nőként az edzőteremben: fenéksimítás, kioktatás, folytonos bámulás – miért kell ezt elszenvednünk?

Borítókép: Nőként az edzőteremben: fenéksimítás, kioktatás, folytonos bámulás – miért kell ezt elszenvednünk? Forrás: pexels/Leon Ardho
Egész életemet összevetve körülbelül 3 évet jártam edzőterembe. Tulajdonképpen szerettem révült pillantással kinyomni a századik súlyt, felüléseket nyomni a padon, köteleket húzni, bordásfalon pipiskedni. Amit viszont nem szerettem, az a férfi edzőtársak viselkedése volt, ami érdekes módon – előrehaladó korommal párhuzamosan – alig lett visszafogottabb.

A bámulást még negyven éves korom felett is folyvást el kellett viselnem, és a végén már annyira zavart, hogy egyszer fogtam a törülközőmet, kiléptem az utcára, és többet vissza sem néztem.

Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, aki kísértetiesen hasonló tapasztalatokról számolt be, ez adta az ötletet, hogy még több nőt megkérdezzek: nekik milyen élményeik vannak a koedukált edzőtermekből? Tanulságos válaszaikból nyújtunk át egy válogatást.

Kit érdekel egy fiatal lány?

„Huszonévesen összvissz fél évet bírtam ki. Volt néhány harmincas fickó, aki kifejezetten azért járt oda, hogy a nőket zaklassa: néha beérték a nyálcsorgató stíröléssel, de időnként nyomulni kezdtek, és ha nem akartál beszélgetni velük, megalázó kijelentésekkel szórakoztatták a termet egy napon át. Akkor hagytam ott végleg a termet, amikor az egyikük, egy kopasz fickó, máig nem felejtem el a szemét, váratlanul végigsimított a fenekemen, a többi pasi meg röhögött. Többé nem mentem a hely közelébe sem. A mai eszemmel azonnal jelenteném a dolgot a vezetőségnek, de ez még a kilencvenes években történt: ki foglalkozott akkoriban azzal, hogy érzi magát egy fiatal lány?” Bori

„Volt egy személyi edzőm, már a második héten úgy tűnt, nem igazán érti, hogy mire szerződött. A harmadik héten erős fejfájással érkeztem az órára, s mikor szóvá tettem az állapotomat, elvigyorodott és megkérdezte: Izélnek téged otthon rendesen? Valójában csúnyábban fogalmazott, én pedig azonnal kiadtam az útját." Tina

Forrás: pexels/Andrea Piacquaido

Irriráló okostojások, és akit kiraktak

„Az én sztorim nem annyira kirívó, de nekünk elég kellemetlen volt. A férjemmel fél éve jártunk már egy terembe, amikor megjelent egy új fickó, Karcsi. Mint kiderült, Karcsi régen törzsvendég volt, de egy évet külföldön dolgozott, és csak most tért vissza. Azonnal éreztette, hogy ő a főkakas a szemétdombon. Mindenbe beleszólt, a tartásodba, a technikádba, még abba is, hogy milyen sportcuccot viselsz. Ráadásul a teremben lebzselt 3-4 órán keresztül, valahogy mindig pont akkor, amikor mi is ott voltunk, pedig bőszen kerestük a Karcsimentes órákat. Imádta osztani az észt, a futópadon hosszasan kellett hallgatni a nagy hangon osztott politikai nézeteit, vagy hogy miként verné agyon azt a gyalogost, aki egy órája lépett elé a piros lámpánál. Végül mi adtuk fel. Szerintem még mindig ott van és rendületlenül fárasztja az embereket, pedig eltelt már vagy 5 év azóta." Vera

„Azért utáltam meg az edzőtermeket, mert mindig minden férfi kötelességének érezte, hogy segítsen. Akkor is, ha nem kértem. Amikor határozottan elutasítottam a felülről jövő, atyáskodó szándékot, halálra sértődtek, és elmondták, hogy ők nem akarnak tőlem semmit, csak a jó szándék vezeti őket. De hát miért képtelenség megérteni, hogy én erre nem tartok igényt? Végül az otthoni edzés mellett döntöttem: azt a videót teszem be, amit akarok, olyan ütemben végzem a gyakorlatokat, ahogy kedvem tartja, és senki nem áll fölöttem, hogy jószándékúan megmagyarázza, miért is vagyok szerinte béna." Lili

„Nekem egyszer volt szörnyű élményem. Már bőven elmúltam harminc, amikor egy férfi kipécézett magának, úgy tett, mintha épp az a gép kellene neki, amit én használok, közben mindig mögöttem állt és a fenekemet bámulta. Szóltam a recepción a fiúknak, beszéltek vele, többé nem láttam. Szóval szerencsére nem nekem kellett távoznom, hanem neki. És szerintem így a normális." Dóri

6 étel, amit sose egyél edzés előtt!