Ez a cikk az ÉVA Magazin 2014-es 5. lapszámában jelent meg először „Szexista toplista: avagy a gyerekek kedvenc dalai" címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

„Ó, ugyan már, ez a kedvenc száma – nyugtatott a barátnőm, de azért láttam az arcán, hogy beindult agyában a fordítóprogram. – Selena Gomez, tudod, az a cuki csaj, akinek sorozata is van a Disney csatornán.” Ja, akkor biztos nem énekelt semmi durvaságot... vagy mégis?

Nos, az a helyzet, hogy a bájosan mosolygó énekesnő, aki ovisok és alsósok millióinak példaképe világszerte, épp most ad leckét Lilinek megalázó párkapcsolat témakörben. A barátnőm ellenőrizte az interneten a Come And Get It című sláger dalszövegét, majd valami olyat mondott, amit inkább nem idéznénk (gratulálok, egy újabb szép dolgot tanult ma Lili!), és úgy döntött, hogy Selena otthon tiltólistára kerül (amelyre a „nincs csoki este 9 után”, a „ne edd meg anya ajakírját” és a „nem aludhat itt Lacika” is felkerültek már az évek során). Nem is azzal van gond, hogy a Disney-sztár időközben felnőtt, hogy van szexuális élete, vagy hogy énekel róla, és közben olyan miniatűr ruhákat visel, amilyeneket egy Barbie-babára is nehéz lenne ráhúzni – láttunk már ilyet, a kislányokból nagylányok lesznek, nem nagy ügy. Ami nagyon felbosszantott engem is és aztán Lili anyját is, az az, hogy mit tart vonzónak Selena Gomez.

KÖNYÖRGÖM, HASZNÁLJ

Csak pár sor a slágeréből: „Ne aggódj, jöhetsz bármikor. Én itt ülök majd és várok rád türelmesen egész nap, egész éjjel, készenlétben. Ha megjön a kedved, csak gyere és csináld.” Valószínűleg nem a házi feladat elkészítéséről szól ez a dal – hanem egy szélsőségesen passzív lányról, aki betegesen függ a fiújától, önmagát pedig nem tekinti többnek egy csinos lábtörlőnél. Szegény mindent megtesz, hogy felkeltse a férfi figyelmét: bár állítólag nagyon szenved, közben mégis full sminkben, alul-felül semmit nem takaró ruhácskában vonaglik és úgy túrja a haját a szoknyáját fel-fellibbentő óriásventilátor viharában, mint akit gondolatban már magáévá is tett a mindenható hím. Ezt az alávetett szerepet nem győzi újra meg újra hangsúlyozni a dalban („Éjjel-nappal téged várlak, talán függő vagyok és nincs is életem, de nem szégyellem”, „Ebbe a szerelembe belepusztulok, de boldogan halok majd meg...” ), a klipben pedig olyan gyönyörűnek, szexinek és csillogónak tűnik ez a vergődés, hogy az ember (kisiskolás) lányának kedve támad feladni minden büszkeségét és egyéniségét, hogy egy szexuálisan izgatott, de láthatóan nagyon válogatós (és elfoglalt) férfi vágyának esetleges tárgya legyen.

Nem kell képzett feministának lenni ahhoz, hogy belássuk: ez nem az a párkapcsolat, amit a gyerekének kíván az ember, és nem, senki nem szeretné, ha a lányának abból állna az élete, hogy vár egy férfira, aki mellett majd végre értékesnek érzi magát és mint használatban lévő lábtörlő kiteljesedhet.

Ez csak egy kiakasztó dal a sok közül, ami rotációban pörög szinte minden rádióadón és zenei csatornán, és amit a gyerekek újra meg újra megnéznek a YouTube-on. Mivel szinte mindannyian tudnak angolul, értik a szöveget is (nem úgy, mint a szülők nagy része), és bizony nagyon érdekes tanulságokat szűrhetnek le a kedvenceik tinglitanglinak tűnő slágereiből. Nézzünk még két példát, amelyek megdöbbentő, már-már őskori nézeteket glorifikálnak a nemekkel, nemi szerepekkel kapcsolatban.

A NEMI ERŐSZAK HIMNUSZA DISNEY-KÖNTÖSBEN

Robin Thicke dala előkelő helyet foglal el a szexista toplistán, elvégre a tavalyi év (sőt, egyes zenei kritikusok szerint az évtized) legfelháborítóbb slágeréről van szó. Nem csodálkozom azon, hogy Lili is előszeretettel dúdolja, mert nagyon fülbemászó a dallama s a hozzá illő szöveg: „Bébi, te csak egy állat vagy, ilyen a természeted, hadd szelídítselek meg, hadd szabadítsalak fel” – énekli a nagyon laza napszemüveges srác, akit félmeztelen lányok ugrálnak körbe a klipben. Majd így folytatódik a furcsa udvarlás: „Tudom, hogy úgyis akarod, jó kislány vagy te...” Csoda, hogy a Daily Beast magazin a nemi erőszak himnuszának nevezte a dalt? Vagy hogy nemrég egy nagyszabású kampányprojekt keretében megerőszakolt áldozatokat olyan táblákkal a kezükben fotóztak, amelyeken a dalból vett sorok szerepeltek?

Ez talán nem annyira meglepő, az viszont már igen, hogy nem más énekelte együtt a slágert Robin Thicke-kel a VMA díjátadón, mint a gyerekek másik nagy kedvence, a szintén Disney-sorozatból ismert Miley Cyrus. Annie Lennox, aki egyébként sosem számított konzervatív énekesnőnek, egy interjúban azt mondta, ugyanolyan szigorú korhatár-besorolási rendeleteket kellene hozni a klipek esetében is, mint a mozifilmeknél. „Mindig is támogattam a művészi kifejezés szabadságát, de ez a videó túlmegy minden határon. Ugyanolyan megalázó képet fest a kapcsolatokról, mint egy pornófilm. Mit lehetne tenni, hogy a gyerekek ne találkozzanak vele?”

BOKSZLECKE MÁSKÉPP

Mielőtt megpróbálnánk válaszolni a fenti kérdésre, lássunk még egy dalt, ami talán a legmeglepőbb a három példánk közül. Az előadója ugyanis a nyíltan feminista Beyoncé, akinek egész életműve olyan inspiráló, lenyűgöző és erőt adó, hogy receptre kellene írni önbizalomhiányos, lehangolt embereknek. Épp ezért teljességgel érthetetlen, hogy mit keres a legutóbbi albumán egy olyan dal, mint a Drunk in Love, amelyben férje, Jay-Z úgy hasonlítja önmagát egyszerre két híres nőerőszakolóhoz is, hogy közben levegőt sem vesz. Először azt énekli kedvesének, hogy szeretne vele úgy bokszolni, ahogy Mike Tyson szokott (ugye mindenki emlékszik arra, hogy a sportoló amiatt került börtönbe, mert bántalmazott és megerőszakolt egy nőt?).

De ha ez nem lenne elég egyértelmű utalás, később Jay-Z így rappel: „Én vagyok Ike Turner, edd a tortád, Anna Mae”, ami idézet a Tina című 1983-as filmből. A rémisztő mondat akkor hangzott el a Tina Turner életéről szóló alkotásban, amikor a férfi ráparancsolt a feleségére, hogy egyen, majd kis híján halálra verte. Bár a referenciákat egy Beyoncé-rajongó gyerek aligha ismeri fel, akkor is elég hátborzongató, ha egy ovis azt dalolja egy szülinapi zsúron, hogy „edd a tortád, Anna Mae”.

NEKED ÉNEKELEK

Nehéz okosan megmondani, milyen módszerrel érhetjük el, hogy a gyerekeknek ne ártsanak ezek a rémes üzeneteket hordozó dalok, de Szekeres Nikoletta, az Oktatáskutató és -fejlesztő Intézet munkatársa szerint mindenképp fontos, hogy tudatosítsuk a gyerekben, mi a különbség a popdalok és a való élet között. „A popkultúrának óriási hatalma van, és nem szabad lebecsülni a gyerekekre mért hatását – mondja. – Az, hogy egy sztár hogyan él, mit nyilatkozik és miről énekel, a többségükben tizennyolc év alatti rajongók számára olyan, mint a szentírás. Egy szülőnek tehát érdemes odafigyelni arra, hogy mit hallgat szívesen a gyerek, és megbeszélni vele, mi a véleménye a dal tartalmáról.

A gyerekek nagyon meglepődhetnek azon, hogy kedvenc daluk miről szól valójában, és előfordul, hogy ha ténylegesen megértik, mit is hallanak, kiábrándulnak belőle. Mindenképp az a szerencsésebb, ha hagyjuk, hogy a gyerek maga fogalmazza meg, miért számít egy sláger bántónak, igazságtalannak vagy agresszívnek, és ne mi tiltsuk el a kedvenceitől. Sok mindent érdemes humorral kezelni, mert egy vicces, de hiteles magyarázat többet használ, mint a patetikus didaxis vagy a magyarázat nélküli tiltás. Ha gyerekünk megtanulja kritikusan fogyasztani a médiát, tehát elgondolkodik azon, miről szól egy dal, és nem csak felszínesen hallgatja, akkor már bízhatunk abban, hogy képes lesz eldönteni, mit tart értékesnek, és mi az, ami egyik fülén be, a másikon ki.”

Az alábbi galériánkban olyan slágereket hallgathatsz, melyeknek komolyzene az alapja!