Nemrégiben David Beckham saját közösségi oldalán megosztott fotója, melyen 12 éves kislányának ad egy bensőséges szájra puszit, váltott ki iszonyatos komment cunamit. Sokan adtak hangot felháborodásuknak – és ők voltak többen-, mások azonban védelmükbe vették a többgyermekes hírességet, mondván a szájra puszi az angolszász kultúrában teljesen természetes. Most akkor kinek van igaza? Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológussal és Stáhly Katalin pszichológussal, a Hintalovon Alapítvány Nemecsek Programjának vezetőjével jártuk körbe a témát.

Zavart okoz-e a szájra puszi?

Van olyan szakember, aki szerint a szájra adott puszi az intimitás jele, és ha ezt a gyermekkel tesszük, az zavart okozhat benne és egyáltalán nem egészséges.

„A testiség ezen formáját ellenző szakemberek szerint az 5-6 éves gyerekek már abban az életszakaszban vannak, amikor kezdik felfedezni a saját testüket, szexualitásukat. Ha a szülő szájon puszilja gyermekét, azzal azt mutatja, hogy a testi, perszonális határai nyitva állnak, bárki beléphet ebbe a személyes térbe. Azok a gyerekek, akik ezt tapasztalják, később sokkal nehezebben húzzák meg a személyes határaikat és az is nehézséget okoz nekik, hogy nemet mondjanak.” – írja a familytoday.com pszichológusa, Dr. Charlotte Reznick.

Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány Nemecsek Programjának vezetője szerint a szülő-gyerek kapcsolatban az érintés, az érzelmek szavakkal, öleléssel, gesztusokkal való kifejezése, a meghitt kapcsolat nagyon fontos a biztonságos kötődés kialakulásához. Számos kutatás is alátámasztja a kora gyerekkori érintés és ölelés fontosságát.

„Nem is kérdés, hogy a puszi fontos része egy szülő-gyerek kapcsolatnak, a szájra adott puszi kapcsán azonban - hasonlóan a közös fürdéshez, az egy ágyban alváshoz - sokakban felmerül a kérdés, hogy az egyáltalán megengedhető-e, és ha igen, hány éves korig. A gyerekek számára ez a viselkedés nem hordoz szexuális tartalmat és egy nem bántalmazó szülőnek sem jut eszébe ilyesmi. Mégis egy kívülálló, vagy az intimitás terén más határokat meghúzó felnőtt számára éles reakciókat válthat ki egy-egy ilyen jelenet.”- mondja.

Meztelenkedni jó, de meddig?

„A kisgyerekek nemi identitásának, testképének, természetes szexualitásának kialakulása egy igen hosszadalmas folyamat – mondja Bojti Andrea klinikai gyermek és ifjúságpszichológus. - Ahogy megszületik a kisbaba, testi-lelki szimbiózisba kerül az elsődleges gondozójával. Már akkor megvan az első testi kontaktus, amelyben nagyon fontos szerepe van az érintésnek. Ahogy a kicsi nő, személyisége fejlődésével együtt alakul testi önállósága is. 4-5 éves korban már megfigyelhető egyfajta szemérmesség; sok kisgyerek például nem szeret mások előtt pisilni, kakilni, ezért elbújnak, és azt kérik, hogy senki ne menjen oda, amíg el nem végezték a dolgukat. A nemiséggel kapcsolatos szemérmesség, amikor a kisgyerek eltakarja az intim testrészét, később alakul ki. Nagyjából 5-6 éves korban rögzül a saját nemi identitás tudata, akkor már képesek testrészeiket helyesen megnevezni, saját nemüket az eltérő nemű gyermekekkel és felnőttekkel összehasonlítva meghatározni.”

A saját test megismeréséhez a legtöbb gyermeknél hozzátartozik a meztelenség is. A kicsik általában szeretnek meztelenkedni, a meztelenség során fedezik fel a testüket is, és tanulják meg annak részeit, működését. A saját testen túl mások teste szintén a felfedezés tárgya.

„Ha a kíváncsiságot a gyermek életkorának megfelelően kielégítjük, a gyermek választ kap a kérdéseire, akkor azt tanulhatja meg, hogy a testiség természetes, a testrészeknek megvan a nevük és funkciójuk. A szemérem, a saját és mások testének tisztelete azonban szintén fontos témái ennek a tanulási folyamatnak. A gyerekek a saját testükhöz való viszonyulásukat tulajdonképpen lemásolják a szüleiktől. A személyiségfejlődés ödipális szakaszában a gyerekek elkezdik utánozni az azonos nemű szülőt: a kislányok felveszik anya kopogós cipőjét, a kisfiúk barkácsolnak, autót vezetnek, mint apa. Kamaszkorban pedig a testiség egy újabb, teljesen más minőségű szakaszába lép: a fiúk és a lányok elkezdenek egymás irányába fordulni, egymás iránt szexuálisan is érdeklődni.”- magyarázza Bojti Andrea.

A testiség nagyon fontos aspektusa a határhúzás megtanítása és megtanulása. Ahhoz, hogy egy gyereknek egészséges legyen a testképe, annak ez is a része: vannak határai, amelyeket tiszteletben kell tartani, mind a szülőknek, mind a tágabb környezetnek.

„Ovis korban a határhúzás első lépése az ún. bugyi-szabály: meg lehet beszélni a gyerekkel, hogy rendben van, ha kíváncsi a többiek testére, de az intim testrészek még a barátok számára is „tiltott területek”, nem mutogatjuk és fogdossuk egymás nemi szerveit. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a saját testtel kapcsolatos örömöket ne vonjuk kétségbe, ne keltsünk a gyerekekben bűntudatot vagy szégyent.”- javasolja a szakember.

Amikor a meztelenség már szorongást okoz

Míg a gyerekek többsége számára a meztelenség teljesen természetes, sokan zavarban érzik magukat tőle.

„Lehet otthon meztelenkedni, arra azonban mindig oda kell figyelni, hogy a gyerek hogyan reagál rá. Ha látjuk rajta vagy jelzi, hogy neki egyértelműen kínos, hogy másokat meztelenül lát, akkor fel kell függeszteni a meztelenkedést, még akkor is, ha egyébként a családban ez a szokás. A meztelenséggel általában nincs baj, de azzal igen, ha a meztelenség a családon belül a gyereknek vagy kamasznak kényelmetlen érzést okoz, és ezt figyelmen kívül hagyja a felnőtt. Mert ez már a határhúzás és a határok tiszteletben tartása témaköréhez tartozik.”- mondja Stáhly Katalin.

„Az is lehet, hogy kisgyerekként nem zavarta a gyermekünket a meztelenkedés, de észre kell venni a pillanatot, amikor a kamaszodó gyerek már férfiként, illetve nőként tekint az apjára és anyjára. Ez az a pont, amikor át kell írni a meztelenkedés szabályait a családban. Figyelni kell a gyerekeinkre, a kéréseikre, a jelzéseikre: ha feszengenek és nem érzik komfortosan magukat egy szituációban, a meztelenkedés, a szájra puszi vagy az együttalvás miatt, akkor érdemes ezt elfogadni és tiszteletben tartani.”- javasolja Bojti Andrea.

És mi a helyzet a szülők szexuális életével?

„A gyerek fejlődése szempontjából fontos, hogy lássa: van intimitás a szülei között. Azt viszont nem kell látnia, hogy szexuális életet is élnek. A szülők és bárki szexuális élete szigorúan magánügy, aminek a látványa, személyes megtapasztalása károsan befolyásolhatja a gyerekek szexuális fejlődését. Sok szülő gondolja úgy, hogy amíg nagyon kicsi a gyerek, addig nem érzékel semmit abból, ha szülei esetleg ugyanabban az ágyban szexelnek, ahol ő is alszik. Fontos azonban, hogy minden, nem a gyerek korának és érettségének való nyilvánvalóan szexuális tartalmú látvány, hang és érzés károkat okozhat a gyerekek fejlődésében. – hangsúlyozza Stáhly Katalin - Az, hogy a gyerek ne lásson nem neki való dolgokat, nem jelenti azt, hogy a szülők a gyerek előtt ne ölelhetnék meg egymást, vagy ne adhatnák bármilyen jelét annak, hogy szeretik egymást. Sőt, fontos is, hogy a gyerek azt lássa, hogy a szeretetet ki lehet mutatni. A gyereknek biztonságot ad, ha látja, tapasztalja a szülők egymás iránti szeretetét vagy a szülők törődését más emberek iránt is.”

Mi tehát a konklúzió? A szülő-gyerek kapcsolatba sok minden beleférhet egészen addig, amíg az mindenkinek kényelmes és egyiküknek sincs rossz érzése azzal kapcsolatban. Ám amikor a gyerek jelzi (sokszor nem mondja, hanem a gesztusaival, reakcióival jelzi), hogy a szájra puszi, vagy az együtt fürdés nem komfortos neki, akkor a szülőnek ezt el kell fogadnia és tiszteletben kell tartania.