A terápiába járás az utóbbi években szinte divat lett, ennek azonban lehetnek komoly hátulütői is. Erre hívja fel a figyelmet Steven C. Hayes professzor is, aki szerint bizonyos esetekben pont a terápia lehet az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy a kliensek a terápián kívül is cselekedjenek.

Miért nehéz a való életben véghez vinni azt, amit a terápiás közegben már megtettünk?

Vannak, akik rövid időn belül képesek előre lépni a terápiás folyamatnak köszönhetően, míg mások évekig járnak anélkül, hogy jelentős előrelépést tapasztalnának. De miért történhet meg ez? Hayes szerint a pszichológusok azóta próbálják megválaszolni ezt a kérdést, hogy az emberek elkezdtek terápiába járni, a kulcs pedig a következő lehet.

A terápia és a való élet között szakadék van: a terápia során a kliensek biztonságos környezetben nyílhatnak meg, hiszen jelen van a terapeuta, aki segít a nehéz témák feltárásában, és rámutathat az összefüggésekre. A való életben azonban ugyanezek a meglátások gyorsan feledésbe merülhetnek a sürgős tennivalók és a zűrös kapcsolati hálók közepette. Boltba kell menni, ki kell fizetni a bérleti díjat, le kell adni egy határidős munkát, el kell vinni a gyereket különórára – azaz az, amit a terápiában gyakorlunk, a való életben sokszor lecsúszik a prioritási listánkról.

Mindemellett – akármennyire is fájó – sokaknak nincs biztonságos, támogató közegük a való életben, ahol ítélkezés nélkül megmutathatnák a félelmeiket, sérüléseiket, tévedéseiket. Éppen ezért az, amit a terápiában átélünk és megtanulunk, az életünkben nehezebb alkalmazni.

Milyen a jó terápia?

A szakember egy érdekes példát hoz arra, hogy is működik egy jó terápia: tegyük fel, hogy egy zenekar vezetője vagy, te vagy a karmester, és az összes hangszer az életed része. Ott van a szaxofon, amely a pároddal való kapcsolatodat jelképezi, a testi egészségedet a zongora, a munkádat a nagybőgő, a hobbidat a hárfa, a pénzügyeidet a hegedű jeleníti meg, és így tovább. Az életednek minden olyan területe, amely közvetlenül vagy közvetve befolyásolja a személyes jóllétedet, a zenekar része. Karmesterként pedig az a feladatod, hogy olyan szimfóniát alkoss, ahol az összes hangszer együtt szólalhat meg úgy, hogy közben jól érzed magadat.

Ez néhány hangszerrel egyszerű, mert különösen jó vagy azon a területen, vagy mert nagyon szeretsz rajta játszani: például, ha gyakran foglalkozol kapcsolati kérdésekkel, ha jól vagytok a pároddal, akkor a szaxofon hangosan és tisztán szól. Más hangszerekkel ez nagyobb kihívást jelenthet: ha kételyekkel és aggodalmakkal küszködsz, a gondolataid trombitája látszólag hamisan szólal meg, vagy nem illik bele a ritmusba. Egyes hangszerek, például az emlékeid, annyira diszharmonikus hangokat játszhatnak, amik az egész zenedarabot eltorzíthatják: ilyen lehet például egy kritikus szülő hangja. De amikor egy durva vagy diszharmonikus hang felhangzik egy darabban, az gazdagíthatja a következő zenei frázist, ahogy fokozatosan feloldódik, átalakul vagy eltűnik.

A szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy ha egy hang furcsának tűnik, néha bonyolultabb akkordot kell létrehozni – akár hangok hozzáadásával. A terápia pedig pont ebben segíthet: a diszharmonikus hangokat segít kiigazítani, ellensúlyozni, és a saját szimfóniád karmesterévé tenni. A kihívás az, hogy megtaláld a számodra megfelelő a melódiát, a neked jó ritmust, és harmóniát alkoss azzal, amit kaptál. Az a terápia tehát, aminek a során érzed, hogy haladsz az életedben, ahol képes vagy apró lépésekben haladni, jó. Ha viszont évek óta nem tapasztalsz semmilyen változást, válts módszert, szakembert, vagy mindkettőt!

Galériánkban 7 híres párt mutatunk, aki terápiára jár!