A mások iránti empátiáról rengeteg hallhatunk, a szocializációnk része, azonban azt, hogyan kell magunkkal jól bánni, nagyon kevesen tanuljuk meg a gyerekkorunkban. Pedig, ha magunkat nem tartjuk legalább olyan fontosnak, mint más szerettünket, akkor az az életminőségünkre is romboló hatással lesz.

A fájdalmas élmények hozzásegíthetnek ahhoz, hogy jobban értsd magadat

Az ember társas lény, és bár mindannyian vágyunk egyedüllétre is, de alapjában véve nagyon nagy szükségünk van arra, hogy legyen egy támogató közeg körülöttünk. Amikor ez nincs meg, ha gyakran érezzük magunkat magányosnak, könnyen eljuthatunk arra a pontra, hogy megítéljük magunkat, miszerint valamit nem csinálunk jól, a mi hibánk, hogy nincsenek körülöttünk olyan emberek, akikre számíthatunk, és innen az út egészen mélyre vezethet. Természetesen fontos, hogy önreflexívek legyünk, az azonban már más dolog, ha mindenért magunkat hibáztatjuk. A szakemberek szerint a megtapasztalt nehézségek és fájdalmas érzések elvezethetnek minket magunkhoz, ha tudatosak vagyunk.

Bár az együttérzés képessége velünk születik, ez is olyan, mintha nyelvet tanulnánk: egy nyelvet sem tudunk használni, amíg meg nem tanuljuk és nem gyakoroljuk. Hasonlóképpen működik az együttérzés is: ahhoz, hogy képesek legyünk együttérezni magunkkal, gyakorolnunk kell. Ahelyett, hogy a perfekcionizmusunkra és a túlzott önkritikánkra ellenségként tekintenénk, a szakemberek azt javasolják, használjuk őket az együttérzés gyakorlására. Csakúgy, mint a mitológiai történetek, amelyekben az alkimisták a különböző fémeket arannyá alakították, mi is felhasználhatjuk az érzelmeinket arra, hogy együttérzéssé alakítsuk át őket.

Módszerek, amikkel növelheted a magaddal szembeni empátiát

Ha sok stressz ér, és olyan gondolataid támadnak, amikkel bántod magadat – például miért nem voltam képes időben elintézni, miért nem tudtam elsőre jól megcsinálni valamit –, akkor megfigyelheted, hogy az önvád mellett nagy eséllyel megjelenik a vágy is arra, hogy ne mondj ilyeneket magadnak.

Az önbántás okozta rossz érzés az az impulzus, ami arra sarkallhat, hogy fejezd be az önostorozást, és légy türelmesebb, kedvesebb magaddal – még, ha ez a szavak és a tudatosság szintjén sokszor nem is jelenik meg, az érzés rendszerint ott van benned.

Amikor észreveszed, hogy épp megy az önbántalmazó monológ a fejedben, állítsd le, és valóban állj meg egy pillanatra, bármit is csináltál. Vegyél egy mély levegőt, és kezdj el úgy beszélni magadhoz, magadban, mintha egy jó barátod lenne ugyanebben a helyzetben. Valószínű őt sem szúrnád le, és nem idegesítenéd tovább, hanem meghallgatnád, megnyugtatnád, és keresnétek a megoldást. Add meg ugyanezt magadnak, viselkedj magaddal is úgy, ahogy egy barátoddal viselkednél!

Mindeközben lassítsd le a légzésedet, ami akkor is segíteni fog egy kicsit megnyugodni, ha nem hiszel benne: lassan, hasból lélegezz ki és be, miközben a szádon kifújod, az orrodon pedig beszívod a levegőt. Ez csupán néhány másodperc – amire akkor is lehet időt szakítani, ha nagy rohanásban vagy –, mégis nagy segítség lehet, ha túlpörgetted magadat.

Végül pedig, bármennyire is stresszes és nyomasztó helyzetben vagy, mindig jusson eszedbe két dolog: az egyik az, hogy semmi sem tart örökké, a másik pedig, hogy mindenkinek megvan a saját maga a keresztje – akkor is, ha nem látod. Ezzel nem azt mondjuk, hogy azáltal, hogy másoknak is vannak gondjai, neked minden könnyebb lesz, csupán azt, hogy jó, ha tisztában vagy azzal, hogy bár az elvárásunk rendszerint az, hogy rendben és problémamentesen menjenek a dolgaink, a valóság ezzel szemben az, hogy mindig jön valami akadály, megoldandó feladat az életünkben – hol kisebb, hol nagyobb –, ami próbára tesz mindannyiunkat.

Galériánkban pedig 5 tipikus jelet mutatunk arra, hogy saját magadat szabotálod!