Hogyan nevelj szerető szívű gyereket?

empátia,gyerek,nevelés Forrás: Getty Images
Ahogy egyre özönlik ránk a szalagcímekből a mélyen gyökerező megosztottság, az elharapózó erőszak és a mind aggasztóbb hírek, eltűnődünk, hogy vajon miért veszett ki a társadalomból a kedvesség és az együttérzés. Sok szülő szeretné a gyerekét ennyi gyűlölet, harag és keserűség közepette is szeretetre és jószívűségre nevelni. Hogyan lehetséges ez a szakértők szerint?

Beszélj az érzéseidről!

Az empátiához vezető út első lépése az érzelmi intelligencia. A pszichológusok szerint ezt leginkább akkor fejleszthetjük, ha az internetes üzengetés korában is a személyes találkozást részesítjük előnyben. A digitális világba beleszületett gyerekek hiába ismerik az összes hangulatjelet, ezek által még nem biztos, hogy megtanulják kifejezni az érzéseiket. Márpedig ahhoz, hogy utódaink empatikusan viszonyuljanak másokhoz, elengedhetetlen, hogy megértsék és feldolgozzák a saját érzéseiket. Hogyan segíthetsz nekik ebben? Íme néhány tipp:

  • Szakértők szerint érdemes a gyerekeknek ugyanolyan természetességgel megtanítani az érzéseket, mint a színeket és a számokat. Séta közben ne csak arról beszélgess velük, hogy milyen színűek a falevelek, vagy hány ember áll a buszmegállóban, hanem arról is, hogy egy adott személy milyennek tűnik. Letörtnek? Elcsigázottnak? Vidámnak? Gondterheltnek? Lelkesnek? Unottnak?
  • Rendszeresen gyakorold velük az érzések kifejezéséhez szükséges nyelvezetet. Változatos szavakat használj! Hogy érzed magunkat, illetve mit látsz a gyerekeden, hogyan érzi magát? Igyekezzünk túllépni a „jól vagy rosszul” párosításon, és árnyalatokat megragadni. Például: „Látom, hogy most nagyon csalódott vagy”, „Megkönnyebbültem, hogy megtaláltuk az elveszett játékodat” vagy „Derűsnek látszol.”
  • Tanítsd őket például arra, hogy mindig figyeljék meg a beszélgetőtárs szeme színét. A szemkontaktus ugyanis segít ráhangolódni a másik emberre.
  • Jó szórakozás lehet a „Találd ki, mit érzek!” társasjáték, melynek során az egyik játékos valamilyen érzést vagy hangulatot kifejez az arcával, a többieknek pedig ki kell találni, mire gondol. Így rászoktatható az agy, hogy mindig figyelje meg a jeleket az emberek arcán.
  • Ha a gyerekek már megtanulták beszélni a saját érzéseikről, rávezetheted őket a többi ember érzéseire. Például kérdezz ilyesmit: „Mit gondolsz, hogyan érezte magát Tomi, amikor elvetted a játékát?” vagy „Nagy örömet okoztál apának azzal, hogy segítettél neki elmosogatni!”

Használd ki a médiát

A közös olvasás vagy tévénézés szintén jó alkalom lehet az empátia fejlesztésére. A pszichológusok szerint érdemes felhívni a gyerek figyelmét, ha a szereplők kedvesek egymással, és arra is, amikor megsértik és bántják egymást. Biztasd a gyereket, hogy képzelje magát az egyik karakter helyébe: vajon ő most hogyan érzi magát? Törjétek együtt a fejeteket a mese alternatív változatán: mit tett volna a gyerek a főhős helyében? Hogyan lehetett volna szerinte az adott problémát úgy megoldani, hogy senki se bántódjon meg?

Járj elöl jó példával!

A szülők nem érnek célt, ha bort isznak és vizet prédikálnak. A gyerekek ugyanis nemcsak abból tanulnak, amit mondunk nekik, hanem abból is, ahogyan viselkedünk előttük. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő nem figyel más emberek érzéseire, akkor lehet, hogy lemásolja a mintát és ő sem fog.

A példamutatás fontos része, hogy a gyerekeinkkel szemben is empátiát tanúsíts. Ismerd el és tartsd tiszteletben az érzéseiket. Természetesen ez nem mindig könnyű: eszünk ágában sincs elbagatellizálni a nagycsaládos szülők nehézségeit egy rohanós-kapkodós reggelen. Mégis érdemes például így kifejezni magad: „Látom, hogy nagyon szomorú vagy, amiért most nem nézhetsz Bogyó és Babócát. De ha most leülünk mesét nézni, akkor elkésünk az iskolából. Este majd megnézzük, jó?”

Tehát: nem arról van szó, hogy mindig teljesítsed a kicsik minden kívánságát. Hanem arról, hogy tudasd velük együttérzésedet az adott helyzetben.

Gyakorolhatjátok továbbá az empátiát azzal is, ha történeteket játszotok el közösen babák vagy akcióhősfigurák segítségével.

Járjon pozitív megerősítés a kedvességért!

A szülők általában nem fukrakodnak a dicsérettel, ha a nebulók jó jegyet visznek haza. Fontos azonban azt is látványosan értékelni, ha törődnek másokkal. Például így: „Olyan kedves volt tőled, hogy megálltál segíteni a kisfiúnak és visszaadtad a leejtett játékát. Ugye láttad, hogy mennyire örülök neki?” Ezáltal a gyerek felismeri, hogy milyen fontos odafigyelni másokra. Beépül az énképébe, hogy ő egy figyelmes ember, és a továbbiakban mindig eszerint fog viselkedni!

A gyerekek szembesüljenek a mássággal!

A szülőknek segíteniük kell, hogy a gyerekeik majd elboldoguljanak egy sokszínű társadalomban. Fontos, hogy találkozzanak olyan emberekkel, akik különböznek tőlük akár faji, vallási, kulturális szempontból, esetleg fogyatékossággal élnek.

Ha a gyerek környezetében nem él olyan személy, aki valamilyen szempontból eltér az átlagtól, akkor a mássággal való szembesülés történhet könyvek, filmek, tévéműsorok útján. De elmehettek közösen múzeumba vagy egy külföldi étterembe is. Akár látogassatok el a lakhelyeteken egy olyan eseményre, amelyet egy vallási vagy etnikai kisebbség szervez. Az is nagyon fontos, hogy az ilyen élmények után közösen megbeszéljétek a látottakat és válaszolj a felmerülő kérdésekre.

A példamutatás e téren is elengedhetetlen: száműzd az otthonodból a rasszista vagy más módon diszkriminatív vicceket. Nagyon káros, ha egy ilyen megüti a gyerek fülét, és az első dolog, amit az adott (pl. faji) kisebbségről megtanul, éppen egy megalázó sztereotípia. Ha ez rögzül, akkor utána nagyon nehéz lesz pozitív üzenetekkel megváltoztatni a kialakult előítéletet.

Ismerd el a saját hibáidat

Ha kijössz a sodrodból és durván rámordulsz az előtted álló, hosszasan szöszmötölő emberre a pénztárnál, nagyon fontos, hogy legalább utólag belásd a hibádat a gyerekek előtt. Mondj valami ehhez hasonlót: „Szegénynek tele volt a keze, nagyon sok mindent vett, türelmesebbnek kellett volna lennem vele.”

Ha elismered a saját gyengeségeidet és nyíltan reflektálsz ezekre, az mély nyomot hagy a csemetében. A gyerek mindent lát és megjegyez. Így azt is tudatosítja, hogy bizonyos helyzetekben lehet jól reagálni és rosszabbul, és fontos, hogy fejlődésre törekedjünk.

Építsd be a kedvességet a családi programba!

Bevezetheted például, hogy vacsora közben mindenki beszámol a napi (akár a legapróbb) jócselekedeteiről. Pszichológusok azonban ajánlják a közös családi önkénteskedést is: például vegyetek részt egy faültető programban! A gyerekek ilyenkor megtapasztalhatják, hogy milyen jó érzés tenni a közösségért.

A megfelelő értékrendet többes szám első személyben add át. Fejezd ki magad például így: „A mások iránti figyelmességünket kedves szavakkal és jótettekkel mutatjuk ki” vagy „Ha megbántunk valakit, utána mindig bocsánatot kérünk”.

Mi a teendő, ha azon kapod a gyereket, hogy nem éppen kedvesen fejezi ki magát?

Ledorongolás helyett kérd meg, hogy mondja el újra, amit akart és fejezze ki magát másképp. Például: „Hogyan mondod ezt szebben a testvérednek?” „Úgy kezdjük, hogy légy szíves”. Tedd világossá előtte, hogy nem megszégyeníteni akarod, hanem lehetőséget adni, hogy megmutassa: szebben is ki tudja fejezni magát. És ha megteszi, köszönd meg. Fontos, hogy a gyerekedben tudatosuljon, hogy ez mekkora hatással van közös életetek minőségére.

Nézd meg ezt a galériát is!