Legalább húsz éve már, hogy a munkámból kifolyólag rengeteget utazom. Világszerte elképesztő mennyiségű hotelben szálltam meg, dolgoztam laptopon a szobájukban, bort ittam a drinkbárjukban, ettem az éttermükben, aludtam fehér ágyneműs ágyaikban Párizstól Sanghajig, Londontól New Yorkig. Nagyon szeretem a munkámat, szeretek szállodában aludni, de van egy bökkenője a dolognak, amiért egyáltalán nem rajongok. Ez pedig mások ordító légyottja a szomszédos szobákban.

Mondjuk ki, teljesen mindegy, hogy mely országban és milyen minőségű szálláshelyen teszem tiszteletemet, legalább minden harmadik alkalommal találkozom a hangos szállodai szex jelenségével. Általában már a bárban megfigyelhető az előjáték. A párok, ha ismerik egymást, alig várják, hogy ledobják a bort, whiskey-t vagy sört, és már el is tűnnek a szoba mélyén. Mikor bevonszolom magam az ágyamba, hallgathatom a nyögést, a sikítást, a boldog ágynyikorgást.

Ha pedig ott szedik fel egymást a bárban, sokáig mélyen néznek egymás szemébe, nyalogatják a szívószálat, ujjukkal a pohár szélén köröznek. És persze alig várják, hogy az ital eltűnjön a bendőjükben, már rohannak is nyögdécselni. Ha szerencsém van, tőlem jó távol. De gyakran nincs szerencsém.

Mik a megfigyeléseim? A luxusszállodákat általában senki se hagyja ki, még akkor sem, ha a rég megunt házastársával száll meg benne (otthon valószínűleg túl sok a gyerek, muszáj néha kiruccanni, hogy kiereszthessék a gőzt, na meg a hangjukat). Szóval ha topcsillagos helyen alszom, dupla füldugóval készülök. A frissen összejött párok legalább három-négyszer szerelmeskednek per éjszaka, akár együtt jöttek és fülig szerelmesek, akár ott helyben szedték fel egymást. A megcsalósok kicsit diszkrétebbek, de csak a bárban: messziről azonosíthatók bűntudatos tekintetükről, amivel akkor néznek szét, mielőtt alkalmi partnerükkel vagy szeretőjükkel szobára távoznának. A szobákban általában megszűnik a diszkréció, legalábbis a hangerőből ítélve.

Bevallom, akkor már tíz éve házas voltam, és nemrég tudtam meg, hogy hites uram félrelépett az egyik kollégájával. Bár utána részletesen megbeszéltük és elvileg elrendeztük a dolgokat, sőt egy párterápiára is bejelentkeztünk, úgy éreztem, nem stimmel valami, egyáltalán nem vagyok boldog. Nem akartam rajta szándékos revansot venni, amikor azonban Amszterdam egyik előkelő hoteljének éttermében egy csinos fekete hajú, magányos úr rám emelte a poharát a szomszédos asztalnál, tudtam, hogy elérkezett a kihagyhatatlan alkalom.

Négy italt ittam és egy órát táncoltam vele, amikor hirtelen megfogtam a kezét, magamhoz húztam, és a fülébe súgtam: ideje indulnunk. Nem kellett neki kétszer mondani. Egész éjjel szeretkeztünk, és én arra gondoltam: a mellettünk levő szobában most ott fekszik egy hozzám hasonló, gyakran utazó asszony, és arra gondol, amire én szoktam. Mikor hagyják végre abba?

A gondolat olyan vicces volt, hogy felnevettem. De eszem ágában nem volt kilépni a forró helyzetből, amit egyébként azóta se bántam meg. A férjemmel később visszabillent a házasságunk, azóta is harmonikusan élünk együtt. Szóval valamire mégiscsak jó az a fránya hotelszex.

Kik azok a sztárok, akik hotelekben éltek? Lenti galériánkból megtudhatod!