Borítókép: Gyerekmentes hotelbe mentünk a feleségemmel: anyósomtól jól megkaptuk a magunkét! Forrás: Pexels/Mikhail Nilov

Gyerekmentes hotelbe mentünk a feleségemmel: anyósomtól jól megkaptuk a magunkét!

Berci anyósának semmi nem jó. Mindenbe beleszól és persze mindenről van véleménye. Elég határozott véleménye. Olvasói levél.

Berci vagyok, két kisgyerek apukája. A feleségemet nagyon szeretem, de a vele kapott anyósomtól kivagyok. Rejtély számomra, bár ezzel együtt örülök is, hogy a párom hogyan tud szöges ellentéte lenni a mamának. Azt hiszem, ő inkább az apósomra hasonlít, aki higgadt, ám anyósom mindenbe beleszóló természetét kellő határozottsággal tudja kezelni.

A feleségemmel 4 éve vagyunk házasok. Már az esküvő előtt is volt szerencsém jó alaposan megismerni a mamát. Mindenbe bele akart szólni. Nem az a direktbe megmondós típus. Ő inkább az, aki utólag véleményez. „Ha engem kérdeztetek volna”, ”Ti tudjátok gyerekek, DE!” ezekkel a mondatokkal vezeti fel a leggyakrabban a mondandóját. De gyakran van olyan is, hogy a megmentő szerepét adja elő és látványosan nekiáll takarítani, hogy ’kikaparjon minket’ a koszból. De az áldozat szerep is nagyon jól megy neki: kéretlenül „lejárja a lábát” és ügyet intéz nekünk.

Nehéz lekapcsolni őt a saját családi életünkről. A feleségem remekül tudja kezelni az anyját, még képesek normálisan is beszélgetni, én nem tudom elviselni őt. A feleségem születésnapi ajándéka kapcsán is nagyot alakított.

A feleségem 32-ik születésnapjára leszerveztem 3 nap-2 éjszaka pihenést, csak magunknak, a gyerekek nélkül. 3 és 2 évesek a gyerekeink, így gondoltam bele fog férni, ha meglépünk egy kicsit, csak ketten. Mivel az én szüleimet is gyakran látják a gyerekek, így nem volt kérdés, hogy ők vigyáznak rájuk abban a pár napban. Anyósomnak semmit nem akartam mondani a lánya meglepetéséről, mert képes és kikotyogja.

Eljött a szülinap, aminek reggelén csak

annyit, mondtam a feleségemnek, hogy pakoljon össze magának egy kis bőröndöt, mással ne foglalkozzon.

Tiszta izgalom volt, mert nem igazán számított arra, hogy aznap bárhová is megyünk. Befutottak a szüleim is, akkor már sejtette, hogy valami nagyobb dolog lesz, majd mondtam neki, hogy a gyerekek miatt ne aggódjon és ne is pakoljon nekik: mi ketten megyünk el két éjszakára, a két gyerkőccel pedig maradnak a szüleim.

Leléptünk. Láthatóan kivirult a feleségem, pláne mikor megtudta, hogy egy felnőtt hotelbe megyünk, vagyis egy olyan helyre, ahol nem lesznek gyerekek, egy gyerekmentes hotelbe.

A medence partjáról aztán felhívta az anyját a video chaten.

Először anyósom azt se tudta mit mondjon. Csak kérdezte, hogy ez hogy és hol vannak a gyerekek és biztos jó ötlet-e ez. Az utóbbi megjegyzésével teljesen kinyírta a feleségem jókedvét.

Mondtuk az anyósomnak, hogy ne aggódjon, jó kezekben vannak a gyerekek, az én szüleim vigyáznak rájuk. Elköszöntünk, mert a nagy habogásban és értetlenkedésben jobbnak láttam, ha lezárjuk a beszélgetést, mert a feleségem csak egyre gondterheltebb lett anyósom szavai után.

Lement a szűk 3 nap. Végül mi remekül kipihentük magunkat, két kisgyerek mellett 2-3 nap kincset ér. Otthonról is mindig megnyugtató válaszokat kaptunk a gyerekekről, de aztán megérkezett anyósom.

Meglehetősen hűvös volt a modora, nem is mondott semmit, illetve csak annyit, hogy reméli jól kipihentük magunkat. Mondtuk remek volt, melyre a válasza annyi volt: „Abban biztos vagyok!

Szerintem kivárta az alkalmat, mert amikor a feleségem elment letenni a gyerekeket elkezdte mondani nekem, hogy mégis milyen felelőtlen ötlet volt az, hogy meglepetésként elhallgatok előle egy ilyen NAGY programot, hogy a minimum annyi lett volna, hogy szólok, mert ő bizony készült arra, hogy mi átmegyünk hozzájuk és ott ünnepeljük meg a lányuk szülinapját.

Ergo így elvettem az örömüket. Az Ő ÖRÖMÜKET!

Továbbá milyen átgondolatlan ötlet volt az, hogy csak az én szüleimnek szóltam, mikor apám szíve betegeskedik és mi van akkor, ha épp valami gondja lesz,

„Akkor a gyerekekre mégis ki vigyáz??!”

Tudom ám, hogy ez a lenézés miből fakad: abból, hogy fiatalabb vagyok a feleségemnél. Soha nem felejtem anyósom arcát, amikor kiderült számára, hogy a lánya egy fiatalabb férfivel jár, majd abban sem volt köszönet, ahogy a születésnapjaimat kezelte.

De a legjobb persze az, ha a megjegyzéseire mérsékelten reagálok. Most is megmondtam neki a lényeget: semmi felelőtlenség nem volt a helyzetben, megnyugodhat.

Persze a feleségemnél is ment a mázas aggódó nyomasztás. Jelezte, hogy örült volna, ha megkérjük, hogy menjen át ő is hozzánk további biztosítékként és nézzen rá ő is a gyerekekre, lévén

mégis ő az anyai nagymama, csak jobban érzi azokat a gyerekeket.

Azt hiszem mindez, amit mondd, ahogy megnyilvánul, az ő szegénységi bizonyítványa. Vagy unatkozik, de, hogy ezzel a kéretlen pióca természetével nem tesz jót senkinek a jövőben, az biztos.

Hogy milyen volt II. Erzsébet királynő anyósa? A galériából kiderül