Mindig is vonzottak a sziklák, az erdők, a hegyek. És ez a vonzalom a természetanyához a vasalt utak (via ferrata) bejárása által még közelebbi élménnyé vált. Szeretem ezt a spirituális részem, amikor kapcsolódhatok a természethez, és el kell fogadjam annak törvényeit. Amikor ő az úr, és én annak csak egy porszemnyi részecskéje lehetek. Mély kapcsolódást és alázatot élek meg, nemcsak testileg, de mentálisan és végső soron érzelmileg is. Szerintem nincs jobb tanító, mint a természet, amivel vagy együtt tudsz működni és jó lesz, vagy ellenállsz és megnézheted magad előbb utóbb.

Így megy ez a szexben is, nem igaz?!

Fent a magasban, egy szikla peremén, sokat tanulhatsz magadról. Az emberről, aki egyszerre tud félni, kétséget érezni, és közben erőre, hitre, bizalomra, büszkeségre lelni. A képes vagyok rá, a kompetencia érzését csak akkor nyerhetjük el, ha merünk kockáztatni, és kitesszük magunkat egy-egy kihívást jelentő feladatnak, élethelyzetnek.

Az, ami túl könnyű, az nem fogja meghozni a várt mentális eredményt. És ez a mai életünk egyik rákfenéje. Puhul, kényelmesedik az ember. A teste és az elméje is. Nincs az a tartása. Valami nagyon el van baszva a mai világunkban. Pedig semmi más nem hiányzik, mint az ösztönös énünk megismerése és megélése. Merni vállalni, és nem behódolni a rendszer adta kényelmi opcióknak. Ma már nincsenek igazi kihívások, megmérettetések az életünkben. Így felnagyítjuk azokat, ami jut. Szociálisan, kerülővel ma már minden megoldható. És közben nézd meg, tele vagyunk depressziós, szorongó, önbizalomhiányos, kisebbségi komplexusos, megfelelni vágyó emberekkel.

Én is onnan jöttem. Nem szeretném szépíteni saját valóságom. Az évek során nagyokat léptem előre az önismeretemben és a személyiségfejlődésemben. Most is, ennek egy lépcsőfokát osztom meg veled.

Azt is tudni kell rólam, hogy tériszonyos vagyok. Már a magaslat gondolatától is képes vagyok szédülni, hát még ha tényleg lelóg a lábam valamiféle peremvidék széléről.

A via ferrata nagyon sokat tanít nekem. Ebből szeretnék neked tovább adni, hogy te is láthasd, hogy ilyen és hasonló helyzetekre milyen nagy szükségünk van. Lélekjelenlétet tanulni. Kitenni magunkat az elemeknek, kockáztatni, és megküzdeni a félelmeinkkel, belső bizonytalanságunkkal.

Soha nem fogom elfelejteni az első lépéseket. Teljesen lefagytam, a testem sokkot kapott, körülbelül tíz percig meg sem tudtam mozdulni, földbe gyökeredzett a lábam. Ez volt a mentális tréning első része. Feldolgozni az ismeretlen állapotot, és nem hinni a fejemben és testemben lévő pániknak. Majd kimozdulni a bénultság érzéséből. Valójában biztonságban voltam, csak az elmém szerint nem. Biztonságban voltam, a felszerelés és a párom közelsége, tudása, tapasztaltsága által is. Csak még én nem hittem el. Mert ez az én küzdelmem volt, és nekem kellett átmennem rajta. Megtanulni, hogy számíthatok magamra, és hogy erre is képes vagyok. Megtanulni bízni a felszerelésben, és a páromban.

A bizalom és a biztonságtudat volt a második lecke

Kell, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor az életed a tét. És még ez sem valós egy vasalt pályán, igazából csak az elme játéka. De abban a pillanatban, nagyon valóságosnak tűnik. Ijesztőnek! Az ember annyira kontrollálni vágyik mindent is az életében. A bizalom és a biztonságtudat pedig szoros összefüggésben áll a kontroll gyakorlásával, vagy azzal a képességgel, hogy el merem-e engedni a kontrollt, és hogy milyen mértékben. A hegymászás is ilyen. A kontroll benned kell, hogy legyen, a testtudatosság, az elme szabályozása, és a feladatra való fókuszálás által. A külső hatásokat nem tudod kontrollálni. Ezt el kell tudni fogadni. (Aki nem tudja, valószínűleg nem is teszi ki magát ilyen helyzeteknek.)

Belső szabályozást (angolul: self-regulation) szükséges tanulnunk, hogy túl tudjunk menni a mentális, fizikai vagy érzelmi nehézségeken. Hogy elhiggyem, képes vagyok rá, és bízhatok magamban. Így kialakítva azt a biztonságtudatot, ami később abban fog támogatni, hogy ne akarjak másokat, a környezetemet kontrollálni. Hisz lássuk be, ez csak egy jól megtanult szociális funkció arra az esetre, ha hiányos az énkép, az önreflexió és az önszabályozás képessége. Ilyen esetekre jól kompenzálhatjuk saját hiányosságainkat mások kontrollálása által. És hogyan kontrollálunk?! Érzelmileg természetesen! Kit lehet?! Aki megfelelési kényszeres, csökkent önértékeléssel bír, és elengedhetetlen számára a másik visszajelzése önnön működéséhez.

Azt az érzést kelthetjük az ilyen egyénben (aki érzelmileg kötődik hozzánk), hogy nem elég jó valamiben, kétséget ébresztünk benne, bűnösség érzését, bűntudatot vagy szégyent, vagy a feltételes szerethetőség érzését. Az ilyen játszmák csúnya játszmák, mindig sérüléssel járnak; mindkét félben. Ahol ez a működési mechanizmus, ott a szex sem tud megfelelően működni (csak halkan jelzem).

Nőként a kontrollvesztett állapot a harmadik lecke

Szeretném összeszőni a szexualitást és a vasalt pályás sziklamászás közben tapasztaltakat. Mindig van összefüggés, ha tudjuk/merjük látni. Nőként a legfontosabb, hogy merjünk bízni a férfiban. Hiába sérültünk a múltban, akkor is saját felelősségünk, hogy adjunk bizalmat az új férfinak (tudom, hogy néha nagyon nehéz!), és általa megadassék a lehetőség, hogy befogadó, odaadó nőként legyünk jelen akár a mindennapi életben, akár a szexualitásban. De mi kell a bizalomhoz?! Elsősorban az, hogy saját magunkban képesek legyünk bízni. És ahhoz mire van szükség?! Biztonságtudatra. Arra a belső hitre, és meggyőződésre, hogy amit gondolok, érzek, az helyén való (egészséges, racionális keretek között, természetesen). Megvan a belső békém, és hű vagyok önmagamhoz. Tisztelem és becsülöm magam, vagyis képes vagyok határokat állítani, és azokat betartatni. Mindig jelzem, mit szeretnék, mire vágyom, látok-e problémát, mi az elképzelésem vagy az elvárásom. Miközben szabályozom magam, hogy ezek szeretet közlések legyenek. Hogy ne menjek túl a határon, mert ha bennem rend és béke van, akkor nincs rá szükség, hogy kifelé többet mutassak vagy várjak el, vagy netán követeljek. És ezekben az „apróságokban” jelenik meg a kontroll iránti igény mértéke.

Kell, hogy legyen az a felelősségtudatom és önismeretem, hogy elfogadjam, a másikat nem irányíthatom, nem változtathatom meg, és tőle nem várhatom azt, hogy majd megoldja az én életbeli konfliktusaimat. Ez az én dolgom. Amikor ezeket felismerem magamban, jön létre a kifelé kontrollálás természetes elhalása, és alakulhat egy igazán bizalmi, szeretetteljes kapcsolat. Társkapcsolat, két felelősségteljes, őszinte emberrel. Akik még ha félnek is, merik vállalni, azt, amit éppen kell. Kimondják, megcselekszik. Mikor mire van szükség. Nincs kifogás, nincs magyarázat, nincs mellébeszélés, nincs hülyének nézés.

Hát így megy ez a hegyen és az ágyban is.

Lógva egy kötélen, remegő izmokkal, heves szívdobogással, felismerve saját határainkat alakulhat ki a mosoly az arcunkon. Elfogadva, hogy így is jó, ez is természetes. Felvállalva saját gyengeségünket, képességeink határát, és közben akarni, hogy egyre jobbak legyünk.

Ahogy mondtam, így működünk a szexben is. Ott is megjelenik az elég jó vagyok-e kérdése, a teljesítmény és a külalak kérdése, és lelkünk, szeretetünk megfelelősége. Ott is van félelem, bizonytalanság. De közben ott van nekünk az érdeklődés, a kíváncsiság, a kalandvágy. Ami kihúz a nehézségekből, ha képes vagyok a belső monitorozásból kívül helyezkedni és a jelen pillanatra fókuszálni. És közben ráállok a saját lábamra, arra a biztonságtudatra, amiről korábban beszéltem, és elhiszem, hogy elég jó vagyok, szerethető, és bízhatok magamban, a választásaimban és a páromban is. Tehát akár magamba fogadhatom a páromat, és megmutathatom neki mindazt, amit érzek. Legyen az félelem vagy öröm. Egy blokk vagy maga a gyönyör. Nem számít, mert mind én vagyok. Így vagyok egy egész. És ha én elfogadom magam, azt, ahol tartok (beleértve a határaimat és korlátaimat), azt, aki vagyok, akkor a párom is így fog elfogadni. És fordítva. Én és ő is, tudjuk egymást támogatni, mert őszinték vagyunk, látjuk, ki hol tart, és mire van éppen szüksége, és azt adjuk. Érzékenyek vagyunk egymásra. Figyelünk, mert fontos vagyok én, és te, vagyis mi, együtt.

Ha szeretnél hozzám bejelentkezni szexuálterápiás vagy párkapcsolati tanácsadásra, itt tudod megtenni.

Galériánkban 6 apróságot mutatunk, ami jobbá teheti párkapcsolatodat!