Egyik „jóakaróm” elszólásából tudtam meg, hogy a férjemnek, akivel négy éve voltunk együtt, valószínűleg van valakije. Kevés nyomozással kideríthető volt, hogy a hír igaz, és az is, hogy ki az illető nő. Természetesen az egyik munkatársa volt – minő közhely! A hír nem ért derült égből villámcsapásként, legalább fél éve éreztem már, hogy Bandi elhidegült tőlem. Sokat túlórázott, ki-kimaradt otthonról, nem akart velem programokat csinálni, sőt ágyba bújni is alig-alig. Mégis fájt az igazság. Rettenetesen. Nem akartam véget vetni a házasságomnak. Szerettem őt és vissza akartam kapni.

Az első reakcióm mégis az volt, hogy elkapom a grabancát, és kihajítom a lakásból. El is kezdtem összecsomagolni a ruháit. Aztán leültem a közös ágyunkra, sírtam egy sort, és végiggondoltam mindent. A kikutatott e-mailekből és messengerekből nem úgy tűnt, hogy Bandi halálosan szerelmes lenne. Puszta szexuális viszonynak hangzott a dolog, nem többnek. A nő szintén házas volt, a válás vagy a velem való elbeszélgetés még utalásszinten sem került szóba. Biztos azt akarom, hogy a férjem eltűnjön az életemből, kérdeztem magamtól. A válasz pedig az volt, hogy nem. Egyáltalán nem akarom.

Ennek ellenére nem kovácsoltam tervet, tanácstalanul tébláboltam ide-oda a lakásban, míg Bandi este haza nem jött. Rögtön észrevette, hogy más vagyok, mint amilyen lenni szoktam, és amikor rákérdezett, hogy történt-e valami, kicsúszott a számon az abban a pillanatban koholt válasz. Hogy van valakim. Hogy hetek óta találkozgatunk, a férfi nagyon akar engem, de én még nem döntöttem el, mit szeretnék. És hogy ez a helyzet engem nagyon kínoz.

Bandi döbbenten nézett rám, szemlátomást sosem jutott eszébe, hogy nekem is lehet viszonyom. A tekintete erőt öntött belém, és egy csapásra romantikus íróvá varázsolt. Elkezdtem kiszínezni neki a részleteket. Meséltem arról, hogy milyen kedves és nagyvonalú ez az ember, hogy mennyi pénze van, amit mind rám akar költeni, hogy el akar vinni ebből a városból, sőt, az országból is, szeretne elköltözni egy tengerparti helyre, csak velem, mert mással el sem tudja képzelni az életét.

Szó nélkül feküdtünk le aznap. Bandi egész éjjel forgolódott. Hajnalban megkérdezte: vele akarsz lenni? Le akarsz vele feküdni? Csak mert ha igen, tudd, hogy én nagyon-nagyon szeretlek, és az utolsó pillanatig harcolni fogok érted. Láttam a szemében a féltékenységet, és tudtam, hogy győztem.

Másnap vacsorázni hívott a kedvenc éttermünkbe, ahol egy éve nem voltunk. Harmadnap moziba vitt. A negyedik napon hatalmasat szeretkeztünk. A túlórák és furcsa utazások hirtelen megszűntek. Nem vonult többé a vécébe a telefonjával, nem halkította le a hangját, amikor beszélt. Nem is kellett kutakodnom utána, nyilvánvaló volt, hogy véget vetett a viszonyának.

A furcsa hazugságom viszont egy idő után bántani kezdett. Miért tettem ilyet? Miért volt szükségem arra, hogy egy kamuszeretővel csalogassam vissza a férjemet? Fél év is eltelt, mire összeszedtem a bátorságomat és elmondtam neki az igazat. Az őszinteségem annyira meghatotta, hogy bevallotta a viszonyát – a valódit, ami tényleg megtörtént. Lehet, hogy másvalakit ez összezavart volna, de engem feldobott. Végre nem volt titkunk egymás előtt. Újra kezdhettünk mindent. Tiszta lappal.

Persze nem tudom, hogy mindörökre együtt maradunk-e, de az tény, hogy az elmúlt két közös év meghittebben és izgalmasabban telt, mint az azt megelőző négy. Jobban érzem magam a férjemmel, mint valaha.

Mik a hűtlenség fő okai? Galériánkból megtudhatod!