Mi az a munkamánia?

A munkamániásokra jellemző, hogy kényszeresen dolgoznak, és kevés túlzással a munkával fekszenek és kelnek, ez életük fő mozgatóeleme és egyben értelme is. Szintén általánosságban kijelenthető, hogy képtelenek nemet mondani az újabb és újabb feladatokra, így gyakran olyan mértékű kimerültségbe hajszolják magukat, mely végső eredményeképpen lelkileg teljesen összeroppannak. Ez a jelenség egyfajta függőség, melyet kezelni szükséges. Ugyanis hosszú távon alvászavarral, kimerültséggel, kiégéssel és rengeteg stresszel jár. A mentális problémákat pedig gyakorta fizikai tünetek is kísérik, ilyen például a fejfájás, a gyomorgörcs vagy éppen a magas vérnyomás. Súlyosabb esetekben pedig igencsak gyakori a szorongás vagy a pánik fokozott érzete.

A probléma súlyosságához jelentősen hozzájárul az is, hogy az érintettek a legvégsőkig képesek halogatni azt, hogy segítséget kérjenek, hiszen számukra mindig a munka lesz az első számú prioritás az életben. Ez a magatartásforma nem csupán leterhelő és könnyedén kiégéshez vezethet, hanem nagyon egészségtelen is, hiszen bármennyire is furcsa, valóban szenvedélybetegségről beszélünk.

Mi állhat a munkamánia hátterében?

Azért is különösen fontos odafigyelni, és valóban függőségként kezelni a munkamániát, mivel sokszor hajlamosak vagyunk elbagatellizálni a dolgot. Pedig gyakori eset, hogy családok széthullásához vezet ez a magatartásforma.

Gyakori tévhit, hogy a munkamánia hátterében a munka szeretete áll. Ám aki ebben a függőségben szenved, általában nem szereti a munkáját, és nem egy jó fajta szenvedélyből végzi, hanem egy belső kényszer miatt hajtja magát, melyet általában a megfelelési vágy vagy a teljesítési kényszer táplál.

Az alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakoribb jeleket, melyek egyértelműen arra utalhatnak, hogy bizony munkamániával küzdesz.

1. Mindig a munka az első

Az egyik legintőbb jel az, ha elsődleges prioritássá válik a munka, és ez a család, a barátok és a magánélet rovására megy. Aki ebben a szenvedélybetegségben szenved, egyszerűen nem bírja abbahagyni a munkát. Jellemző, hogy még éjjel is folyamatosan azon is pörög az agya, hogy milyen elintézendő dolgok várnak rá, és képtelen pihenni vagy a családjára, barátaira koncentrálni. Ez hosszú távon bizony magányhoz és elszigeteltséghez vezethet.

2. Folyamatos feszültség, szorongás

A munkamánia egyik leggyakoribb tünete a folyamatos szorongás és belső feszültség, mely képtelen megszűnni, és tulajdonképpen teljesen meggátolja a pihenést. Ugyanis ahányszor az illető relaxálni próbálna, vagy éppen a szeretteivel töltene el egy kevés időt, komoly bűntudat, nyugtalanság keríti hatalmába. Így egy idő után képtelen lesz azt az időt élvezni, amit munka nélkül tölt el, ezért egyre jobban menekül bele a függőségébe.

3. Semmire sincs idő

A szabadidő tulajdonképpen egy messze tűnt, szinte ismeretlen fogalommá manifesztálódik a munkamániás életében. Így nem jut idő sem a barátokra, sem a családra, sem pedig önmagára. Ez pedig rövid időn belül súlyos kiégéshez vezethet.

4. A körülményekre fogja a szenvedélybetegségét

Szintén gyakori, hogy az, aki munkamániában szenved, a körülményeire fogja azt, hogy miért dolgozik annyit, és nem képes bevallani, hogy valójában szenvedélybetegségben szenved, és nem dőlne össze a világ, ha visszaredukálná a napi munkaidejét. Bármennyire is nehéz ezzel szembenézni, a túlzásba vitt munka mögött sok esetben elfojtott problémák állnak.

5. Depresszió

A legfontosabb különbség a munkamániás és a munkáját szenvedélyesen szerető ember között az, hogy míg az előbbi belerokkan és depressziós lesz, addig az utóbbi szárnyal és boldog, hiszen a szenvedélyének élhet. Így a szenvedélybetegség egyik legkomolyabb előjele, ha komoly depresszióval, boldogtalansággal küzd az illető.

Mit tehetünk, ha munkamániával küzdünk?

Természetesen ebből a szenvedélybetegségből is van kiút, csak fontos azt érezni, hogy hol van az a pont, ahol még mi magunk vissza tudjuk fordítani ezt a folyamatot, és hol van az, amikor már feltétlen szükséges segítséget kérnünk. A legfontosabb a helyreálláshoz vezető úton a tudatosság, hogy meg tudjuk határozni azt, hogy hol van a munka és a szabadidő közötti határ. Ehhez pedig mindenáron ragaszkodjunk, ugyanis kizárólag így lesz egészséges egyensúlyban életünk.