Most nem az „engedd el” unalomig ismételt, felszínes tanácsot fogjuk körül járni, hanem sokkal inkább azt, hogy mikor, miért és hogyan éri meg megbocsátani.

A megbocsátás nem mindig, minden esetben jó – pontosabban fogalmazva, a hamis megbocsátás. Ha valaki átlépte a határainkat, és ezt nem követte valós megbánás, nem kért bocsánatot, és mi mégis úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, miközben emésztjük magunkat, azzal azt közvetítjük saját magunk irányába is, hogy ezt meg lehet tenni velünk. A megbocsátás tehát nem olyan egyszerű téma, mint az elsőre tűnik.

Mit jelent megbocsátani?

A megbocsátás egyrészt azt jelenti, hogy nem dédelgetjük tovább a sértettségünket, a haragunkat, a fájdalmunkat – ez kétségtelenül egy pozitív lépés önmagunk irányába. Akkor azonban, amikor olyan dolog fölött hunyunk szemet, ahol morálisan vagy jogilag léptek át egy határt velünk szemben, már bonyolultabb a helyzet. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, ami történt, és nem is azt, hogy nem lesz következménye mások tettének.

Megbocsáthatsz úgyis, hogy többé nem beszélsz azzal, aki megbántott, de már nem érzel fájdalmat, keserűséget vele kapcsolatban, csak egyszerűen elkönyveled a történteket, és nem foglalkozol az üggyel tovább.

A megbocsátás növelheti az önbecsülésünket és visszaszerezhetjük a kontrollt is

Paradox módon rendszerint az nyer a legtöbbet a megbocsátásból, aki meglépi. Ennek egyik oka az, hogy gyakran azok, akinek megbocsátottunk, nem is tudnak arról, hogy megbántottak minket. Azaz ilyenkor a saját lelki nyugalmunk miatt olyan nagy az ereje a megbocsátásnak.

Másrészt, amikor megbocsátunk, hozunk egy döntést, és a düh, valamint a megtorlás helyét átveszi egyfajta jó értelemben vett emelkedettség és béke. Többé már nem a múltra fogunk fókuszálni, hanem a jelenre, nem másvalaki körül fognak forogni a gondolataink, és nem pörgünk többé azon, hogy mit követtek el ellenünk – ez egyébként is rengeteg energiát vesz el, és még csak előre sem lépünk általa.

A megbocsátás a passzív és negatív oldalról az aktív és pozitív oldalra juttat el, hiszen azzal, hogy döntöttél, a kezedbe vetted az irányítást, és kiléptél abból a szerepből, ahol az események passzív elszenvedőjének érezted magadat. Úgyis mondhatjuk, hogy innentől kezdve már nem a szög vagy, hanem a kalapács.

Magadnak se felejts el megbocsátani!

Az egyik leggyógyítóbb dolog az, amikor saját magadnak bocsátasz meg. Előtte azonban fontos, hogy merd megélni a dühödet, az elkeseredettséget, a fájdalmadat, és ne nyomd el ezeket a negatív érzéseket. Adj időt és teret magadnak arra, hogy mindezeket átéld, mert csak így tudsz majd tovább lépni. Arra is figyelj közben – még ha nehéz is –, hogy objektíven lásd a történéseket: azaz, ne túlozz el egy-egy sérelmet saját magad előtt sem. Az is lehet, hogy valakinek rossz napja volt, vagy egyszerűen figyelmetlen volt. A megbocsátáshoz át kell látnod azt, hogy ki, mit, miért tett, meg kell látni mások igazságát is, és a nagy egészet kell nézni.

És ami még fontos: próbálj meg nem minden egyes sérelmet a személyes ügyeddé tenni. A sérelmek ugyanúgy az életünk részei, mint a jó történések. Ezzel nem teszed magad célponttá, csupán realizálod, hogy ez mindenkivel megesik. Igyekezz olyan emberekkel körülvenni magadat, akikben bízol, akik közel állnak hozzád, a múlt filmtekercseit pedig ne nézd meg újra és újra, mert csak magadnak teszel vele rosszat.

Hogyan engedd el a haragot? Galériánkból kiderül!