Hova vezethet egy utazás? Befelé, önmagába. Kifelé, az idegenbe. Az utazás kaland és csoda, menekülés szürke mindennapokból színes birodalmakba, vagy a lélek titkokat rejtő, sokszor szénfekete mélységeibe.

Nagy utazásra hívunk benneteket. Egy külső, élményekkel teli kalandozásra, és egy fájdalmasabb, önismereti belső útra. Ha szívesen húznál bakancsot, papucsot, magassarkút (vagy bármit), és erednél neki az országnak erdőket, pusztaságokat, jó bulikat kutatva, Kocsis Noémi lenyűgöző albumát ajánljuk neked. Ha viszont bekucorodnál otthon a sebeidet nyalogatni, és inkább befelé révednél a múltba és önmagadba, akkor Rupi Kaur nyers, emberi lelket megvilágító líráját válaszd.

Kocsis Noémi: Bakancslista - Magyarország

Európa az utazgatások kultuszában él – egyelőre csak minimálisan fogta vissza a covidjárvány és az infláció. Utazni, új tájakat, új embereket megismerni klassz dolog, mindemellett személyiségformáló hatása is lehet: általa pszichedelikus, spirituális és konkrét élményeket nyerünk, amik aztán többletként ágyazódnak be a jellemünkbe.

A csoda: létszükséglet.

Kocsis Noémi Bakancslista – Magyarország című könyve a hazai tájat kínálja fel megismerésre. A gyönyörű fotókkal illusztrált, 777 helyszínt ajánló mű végigkalauzol minket az egész országon budapesti helyszínektől kezdve a hullámzó Balatonon keresztül egészen a határig: utazunk benne vonaton, bálon veszünk részt vagy épp lóhátról nyilazunk, mint egy virtigli ősmagyar. Kocsis a hátizsákos turizmust éppúgy nem felejti el, mint a puccparádét, kínál meditatív élményt, extrovertált pörgést, villámutazást, hosszabb kalandot, gondol a hasát szeretőkre, a jól ismert programokat hajszolókra, a feltérképezetlenebb helyeket kutatókra, egyszóval mindenkire, aki hajlandó kimozdulni a négy fal közül. Garantáltan meg is találjuk nála, ami a szívünknek kedves, a könyv pedig bebizonyítja, hogy kicsi országunkban sokkal több felfedezni való kincs van, mint gondolnánk.

Rupi Kaur: Tej és méz

„Azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg…” (Dés László)

„ez itt egy utazás
verseken át az életben maradás felé..." (Rupi Kaur)

Az indiai származású, Kanadában élő Rupi Kaur annak idején az Instagramon vált híressé, és nem arról, hogy mennyire finomkodó lélek. Négy fejezetre osztott kötetének versei és prózája a nőiségről szólnak, legtöbbször annak árnyoldalait kutatva: a szövegek központi motívuma elsősorban az áldozati szerep, az erőszak, az bántalmazás, az elhagyottság, a megcsalás, a veszteség. Olyan témák, amiket szinte mindannyian elszenvedünk. Kaur stílusa igencsak szókimondó, nem riad vissza a fájdalom ábrázolásától, tabukat nem ismerve ír olyan helyzetekről, amelyek sokszor az élet nehezen elkerülhető velejárói, valahogy azonban meg kell tanulni kezelni, túl kell élni őket. A Tej és méz elég vegyes kritikai fogadtatásban részesült, de óriási közönségsiker volt: 25 nyelven több mint 2,5 millió példányban kelt el, és 77 hetet töltött a New York Times bestseller listáján. Arra figyelmeztet bennünket, amire megannyi más verseskötet: mennyire fontos, hogy ne tűnjön el az életünkből a lét költői szemlélete.