Színház az egész világ, és futó benne Sánta László: interjú a színművésszel

Borítókép: Színház az egész világ, és futó benne Sánta László: interjú a színművésszel Forrás: Száasz Norbert
Rendkívül sokoldalú színész, aki énekelni legalább annyira szeret, mint eljátszani egy számára új karaktert. A futásból merített kitartását, alkalmazkodóképességét és új arcát pedig egy igazi kaland realityben is megismerhetjük, hiszen nemrég kezdődött a TV2-őn a FARM VIP, ahol a Madách Színház művészéért is szurkolhatunk.

– Hol tudsz igazán felszabadultan önmagad lenni, a színpadon vagy futás közben?

– Ez tényleg nagyon érdekes, de igazából mindkettőben, mégis teljesen mást jelent a felszabadultság a színpadon, ott valahogy számomra megáll az idő. Amikor játszom egy darabban, akkor bármennyire is fesztelennek tűnik a játék, azért az mégiscsak egy igazán kiélezett helyzet. Ott és akkor, abban a pillanatban csak az számít, az adott jelenet és a szöveg.

– Futás közben szoktál szöveget tanulni?

– Igen, sőt, van, amikor kifejezetten munkára használom a futást. A fülemben szól mondjuk az adott darab, hallgatom a dalokat, és próbálom memorizálni a saját részeimet. Például így készültem az Aranyoskám előadásaira, ami amúgy az egyik személyes kedvenc színházi szerepem, és már nagyon várom, hogy januártól újra eljátszhassam. Visszatérve a kérdéshez, egy nagyon komoly próbaidőszak közepette annyira a véremmé válik a zene, hogy mindenhol, az autóban, otthon, és igen, még futás közben is darabokat hallgatok. Kedvenceim a Broadway előadások.

Forrás: Madách Színház - Jardek Szabina

– Hogy került a futás az életedbe?

– Számomra a futás ilyen örök visszatérő. Először bő 10 évvel ezelőtt kezdtem újra, már felnőtt fejjel hobbi szinten futni. Akkoriban az Operettszínházban dolgoztam, a belvárosban laktam, és két fő célom volt, fizikailag és lelkileg is fitt szerettem volna lenni. Így elkezdtem a Margitszigetre kijárni, és láttam a sok futót, akik nagyon motiváltak. Pedig hidd el, eleinte fájt mindenem, a derekam, a talpam, a hátam, és már az agyam fel akarta volna adni azt a küzdelmet, de akkor az ott lévő energia mégis átsegített a nehéz pillanatokon. Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy a lelkem felszabadult. Nagyon sokat segített a futás lelkileg is helyre jönni például egy szerelmi bánatból, de később a Covid idején is. Épp a pandémia előtti évben kezdtem újra futni, így a bezártság időszakában nagyon jót jött, hogy volt egy ilyen csodálatos eszköz a kezemben, amivel ki tudtam szakadni a négy fal közül.

– Ha jól tudom, olyannyira edzésbe kerültél akkoriban, hogy még versenyekre is eljártál, amikor már lehetett.

– Igen, de azért bennem nincs meg az az erős versenyszellem, ezek mindig sokkal inkább szóltak önmagamról. Egy időben még edzővel is készültem, valóban annyira komolyan vettem a felkészülést, de azért akkoriban sajnos nem is volt annyi munkám, így jobban belefért az időmbe. Most már ezt nehezebb lenne összeegyeztetni, és bevallom, engem az edzésterv nagyon erős keretek közé szorított, és elkezdtem nem élvezni, hogy pulzusszámot, meg tempót kellett figyelnem. Én nem ezért futok, szeretem a kihívásokat, de az élvezet, a feltöltődés sokkal fontosabb.

– Most van azért előtted bármilyen konkrét cél a futásban, vagy inkább csak a kikapcsolódásért, a lelki feltöltődésért jársz?

– Igazából nincs, versenyzésre egyáltalán nem vágyom, nem akarom magam megmérettetni senkivel, és arra sem vágyom, hogy félmaratont vagy maratont fussak. Csak elindulok, és az első 2-3 kilométer mindig nagyon nehéz, aztán elkezdem érezni, hogy ez mennyire jó, átjárja a testemet a flow, és én igazából ezért az érzésért futok. Olyankor már nem hisztizik az agyam, és nem akar megálljt parancsolni, csak el kell eddig jutnom, hogy inkább meglássam a szép faleveleket, élvezzem, ahogy a nyakamat és a tarkómat megcsapja a szél, ahogy áramlik a friss levegő. Imádom érezni az arcomon a nap sugarait is futás közben. Sokszor eszembe jut egyébként az egyik legsikeresebb hazai terepfutó, Losonc Timi kedvenc mondata, ami úgy szól, hogy „Nem volt kedvem futni, ezért elmentem futni”.

Forrás: Madách Színház - Jardek Szabina

– Mi az, ami nélkül nem indulsz el futni?

– A fülhallgatóm. Egy jó zene mindig plusz motivációt is tud adni. Előfordult már, hogy azért nem álltam le, mert annyira élveztem a zenét, amit épp elindítottam. Van, amikor bulizok egy jót futás közben.

– Ha egy lesifotós utánad eredne, merre készíthetne rólad futós képeket?

– A Csepel-szigeten, a Királyerdő sétányon. A közelben lakom, nekem oda a legpraktikusabb kijárni, és nagyon jó a levegő.

– Most fut a TV2 csatornán a Farm VIP, ahol egy új oldaladról is megismerhet a közönség. Színházban milyen darabban láthatunk legközelebb?

– 2024. januárjában az Aranyoskám, februárban pedig a Pretty Woman előadásokban leszek majd látható, nagyon várom ezt az időszakot is. Nagyon izgalmas volt a FARM forgatása is, nagyon élveztem, és akárcsak futás közben, ott is sokszor ki kellett lépnem a komfortzónámból, de ezekben a helyzetekben épp ez a legjobb.