„Teljesen kifordult a gyerekem magából, mióta ovis lett” – Mi áll a jelenség hátterében, és mit tehetsz ellene?

Borítókép: „Teljesen kifordult a gyerekem magából, mióta ovis lett” – Mi áll a jelenség hátterében, és mit tehetsz ellene? Forrás: Phil Nguyen / Pexels
Ha szeptemberben kezdte az óvodát gyermeked, valószínűleg te is szembesültél már vele, hogy délután, este sokszor olyan, mintha kicserélték volna: hisztizik, dacos, kiabál, nem fogad szót, semmi sem jó. Talán már az oviváltást fontolgatod, pedig nagy eséllyel nem az intézmény tehet róla, hanem teljesen természetes reakcióról van szó.

Hurrá, túl vagytok az óvodai beszoktatáson, az első ovis betegségeken, amik persze végigmentek az egész családon. Reggelente nincs már sírás, kapaszkodás, örömmel rohan be a csoportszobába. Te pedig délutánonként izgatottan mész érte az óvodába, és alig várod, hogy a nap hátralévő részét együtt töltsétek. De ahelyett, hogy játszanátok, beszélgetnétek, mókáznátok, nyugodtan vacsoráznátok, mint korábban, a gyerekedbe mintha belebújt volna a kisördög. Rosszalkodik, és mintha szándékosan az idegeidre akarna menni (valljuk be, sikerül is), pedig korábban nem igazán csinált ilyesmit… Nos, mint oly sok szülő, én is szembesültem ezzel a helyzettel, és természetesen először azt hittem, az óvodai környezet van rossz hatással a gyerekemre.

Forrás: Natalie Bond / Pexels
Az óvodában sok feszültség felgyűlhet a gyerekekben, még akkor is, ha szeretnek oda járni, és jól érzik magukat.

Óvoda = szabályok, anya = biztonság

Beszélgettem az óvó nénikkel, akik állították, hogy napközben mintagyerek a kislányom, semmi probléma nincs vele, okos, aranyos, szófogadó. Én pedig sóhajtoztam, hogy bárcsak otthon is az lenne, mert hogy régebben az volt. Az oviban barátkozott, nem voltak konfliktusai, rövid idő után kötődött az óvó nénikhez és a dajkákhoz is. Mégis teljesen kifordult magából, mióta ovis lett, ráadásul előtte bölcsibe is járt, ahol nem volt ilyen problémánk.

Aztán egy pedagógus barátnőm mondta, hogy ez teljesen természetes reakció a kisgyerekek részéről, mivel az óvodában egész nap be kell tartaniuk a szabályokat, jól kell viselkedniük, sokszor olyanokat is meg kell tenniük, amit nem akarnak (vagy legalábbis nem éppen akkor, mint például elpakolni a játékokat, leülni mondókázni, énekelni). A bölcsőde pedig ebből a szempontból még szabadabb környezet, nincsenek kötelező foglalkozások, kisebb a létszám is.

Az egésznapos megfelelés mellé pedig hozzáadódik az, hogy bármennyire is barátkozik, kedveli az óvó néniket, az oviban nincs senki, akihez olyan közel állna, mint a szüleihez. Anya és apa az érzelmi biztonságot nyújtják számára, ezért ovi után tud „lazítani”, és kiszabadul belőle a napközben felgyülemlett feszültség. Szóval tulajdonképpen az óvoda utáni tombolás, hisztizés azt mutatja, hogy jól csináltok mindent, mert gyermeked biztonságban érzi magát mellettetek.

Most biztos azt gondolod, hogy vajon akkor ezentúl minden hétköznapotok ilyen feszültségben fog telni? Nyugi, szerencsére vannak trükkök, amikkel elháríthatod az ovi utáni tombolást: