Egyik nap még fonott copfot visel, fodros ruhában szökdécsel, másik nap a fodrászhoz kívánkozik, rövid frizurát vágatna, a fiú osztályról öltözködne és az iskolai focicsapatban rúgná a bőrt. A nagy változás rémisztő lehet. Az első lépés, hogy a gyermekünket szülőként értő figyelemmel kísérjük, meghallgatjuk és megpróbáljuk megérteni az érzéseit, megpróbáljuk megfejteni: a lányunk tényleg fiú szeretne lenni?

Nem szégyen segítséget kérni

A második lépés, hogy hozzáértő szakértő segítségét kérjük.Egy gyermekpszichológus egészen biztosan sikerrel tudja feltérképezni a gyerek identitását. A találkozók alkalmával a szülők iránymutatást kaphatnak abban, hogy hogyan kezeljék ezt a folyamatot.

Megkerestük Záborszky Zsófi pszichológust, hogy választ kapjuk arra a kérdésre, hogy mi okozhatja egy gyereknél, hogy a biológiai neméhez képest ellenkező neműnek tartja magát, a játékokban ellentétes nemű szereplőként vesz részt, illetve ellenkező nemű ruhákat, kiegészítőket preferál.

„A kisgyerekkor – hároméves kortól a kisiskolás korig, akár hét-nyolc éves korig bezárólag – egy olyan időszak, amiben fontos szerepe van a szociális tanulásnak, annak, hogy a kicsik próbálgatják a szerepeket. Ebben az időszakban gyakori, hogy a biológiai nemüktől eltérő szerepeket vesznek fel a gyerekek. Ennek oka lehet, hogy a gyereknek van olyan nagytestvére, unokatestvére, szomszédja, aki nagyon szimpatikus neki, jól érzi magát vele és arra vágyik, hogy hozzá hasonló legyen. Esetleg van egy kedvenc mesebeli karaktere, aki ellenkező nemű, de valamilyen területen szeretne azonosulni vele. Az is előfordulhat, hogy szeretné azt a figyelmet, amit az ellenkező nemű kistestvére megkap, és hónapokon, akár éveken keresztül emiatt szeretne hasonlítani rá. Előfordulhat az is, ha egy kislány azt látja, hogy az apukája, esetleg nagypapája sokat kiabál az anyukájával/nagymamájával, és ő nem szeretne ugyanúgy járni, mint a vele azonos nemű felmenője, ezért kipróbálja a fiú szerepet is. Összességében elmondható, hogy az óvodás/kisiskolás időszakban a nemi identitás még elég képlékeny.” – mondta a szakértő.

Vegyük figyelembe a gyermek életkorát

„A serdülőkor a következő szakasz, 12 éves kor után, amikor a gyereknek integrálnia kell az addigi megéléseit, tudását, a teste változásait, a másodlagos nemi jellegek ekkor kezdenek kialakulni. A serdülőkorban is van helye, illetve gyakori, hogy próbálgatja a különböző szerepeket a gyerek. Akiknél ez kisgyerekkorban is hangsúlyos volt és serdülőkorban is ugyanilyen intenzitással tart tovább az ellenkező nemmel való azonosulás, ott már ez lehet stabil mutatója annak, hogy a másik nemhez tartozónak érzi magát.

Ezért fontos, hogy kisgyerekkorban a szülők a nemi szerepekre hogyan reagálnak. Ha nagyon szűkre szabják a próbálgatási lehetőségeket, akkor az kontraproduktív lehet. Ugyanakkor a nemsemlegesség végtelensége szintén összezavarja a gyerekeket, mert nem ad kapaszkodókat.

Mondhatjuk, hogy a gyereknek a nemi identitása 12 éves kortól kezd kialakulni, a másodlagos nemi jelleg kialakulásától?

„Ez egy nagyon hosszú és összetett folyamat, már prenatális időszakban elkezdődik. A kromoszómák adottak, de a várandósság alatt sok hormonális hatás éri a magzatot, ami a klasszikus nemi identitás kialakulásában közrejátszik. A csecsemőkorban nem mindegy, hogy a szülők nemi sztereotípiái milyenek. A kétéves gyereket is megszólhatják, hogy fiús vagy lányos játékkal játszik, ez befolyásoló tényező lehet. A nemiszervüket már néhány hónapos korukban kezdik felfedezni a fiúk (6-7) és a lányok (9-10) is, aminek még nincs szexuális jellege, inkább csak a testük felfedezése. Számít az is, ehhez hogy áll hozzá a szülő.

A nemi identitás klasszikus kezdete a kisgyerekkor, 2-3 éves korban a fiú-lány fogalom már megvan, ez erősödik óvodás korban, de ott külsőségek alapján állapítják meg egymásról a gyerekek, hogy ki fiú és ki lány (pl. szoknya, hosszú haj). Itt még nagyban befolyásolják a gyereket a szülők, a környezet nemi szerepekről kialakított sztereotípiái.

Vegyünk egy példát: az óvodában van egy visszahúzódóbb, csendesebb fiú, akit a vadócabb fiúk kiközösítenek és lehet, hogy a lányok között érzi jól magát, függetlenül attól, hogy fiúnak érzi magát. De megfordulhat a fejében, hogy amiért ő lányokkal játszik, ezért ő lány.

A nemi identitás egy idő után stabillá válik, körülményektől függetlenül (nemi konstancia), azaz nem számít, hogy hosszú vagy rövid haja van valakinek, milyen ruhában jár, hanem ettől függetlenül kialakul, hogy ő fiú vagy lány. Ez a kisiskolás kor végére történik meg nagyjából.

Aztán serdülőkorban újra kell definiálniuk a testiséget, a nemi identitásukat, integrálni az addigi tapasztalatokat a megváltozott másodlagos nemi jellegek megjelenésébe. De itt is sokat számít az otthoni, iskolai, baráti környezet" – mondja Záborszky Zsófia pszichológus.

A legfontosabb szülői feladat: a szeretetet és a támogatás biztosítása

A gyermeknek szülők támogatása és szeretete a legfontosabb. Sokszor talán még ők maguk sem tudják, hogy min mennek keresztül. A biztonságos háttérország megteremtése biztosíték a gyereknek, hogy mindenki pont úgy fogadja el, ahogy van, és hogy mindig mellette állnak.

Segítség lehet egy szülői továbbképzés a nemek sokféleségéről. Ne gondoljunk tanfolyamra! Keressünk a témában fórumokat, filmeket. Ha nyitunk a téma felé, sokkal könnyebben megérthetjük a gyereklelket és ezáltal hatékonyabb támogatást nyújthatunk számukra.

Hogyan kommunikáljuk kifelé?

Nincs annál rosszabb megoldás, mint a titkolózás, hiszen hosszú távon szorongást, stresszt, elszigetelődést és lelki terhet okozhat. Ha a szülő állandóan arra figyel, hogy ne derüljön ki az igazság, az kimerítő és nyomasztó lehet. A gyerek felé pedig úgy csapódhat le a szituáció, hogy szégyellik őt, bűnös dolgot csinál.

Fontos, hogy a szülők kommunikáljanak a gyermekük érzéseiről és identitásáról a közeli családtagokkal és a közösséggel. Ez segíthet abban, hogy megértsék és elfogadják a helyzetet, és támogató légkört teremtsenek a gyermek számára a családi körön kívül is.

Lényeges szem előtt tartani, hogy ahogy nincs két egyforma gyermek, úgy minden helyzet egyedi, és a szülőknek a saját gyerekük és családi dinamikájuk alapján kell meghozniuk a legjobb döntéseket. Egy biztos: a támogató és szeretetteljes légkör megteremtésével, valamint szakértővel való konzultációval nem lőhetünk mellé, ez a kettő egészen biztosan segíthet a helyzet kezelésében.