A fent említett sztori kapcsán elgondolkodtam, hiszen én is általában néninek vagy bácsinak nevezem a felnőtteket a kislányom előtt, de ez valószínűleg abból fakad, hogy az óvodában is mindenki néni, akár húsz, akár negyven éves óvó- vagy dadus néniről beszélünk. Ennek ellenére szerintem is helytálló a kérdés, hogy miért ne hívhatnánk a fiatalabbakat másként? Illetve, hogy melyek azok az alapvető szabályok, amelyeket be kell tartanunk, ha másokról beszélünk a gyerekeknek.

A jó és a rossz példa is ragadós

Jelenkorunk társadalmában folyamatosan azt tapasztalhatjuk, hogy mindenki kérés nélkül ítélkezik, de ez nagyrészt azzal is magyarázható, hogy a túlzott közösségi média-használat során folyamatosan kitesszük magunkat a kirakatba, amely azzal jár, hogy bárki – kérés nélkül – elmondhatja a véleményét rólunk.

Amire viszont tudatosan figyelhetünk, hogy mi hogyan vélekedünk és kommunikálunk másokról, főleg ha a gyermekünk is velünk van. A gyerekek számára folyamatos példaként szolgálunk, lépten-nyomom figyelnek minket, tükörként mutatjuk számukra, hogy mi a helyes – legalábbis szerintünk. Ha rossz példával szolgálunk, könnyen előfordulhat, hogy a gyerekeink hasonlóan fognak megnyilatkozni a velük egyidős kortársaikkal szemben.

Ne ítélkezz!

Az elsődleges az lenne, hogy megszüntessük a folyamatos ítélkezést másokkal szemben, hiszen mindannyian mások vagyunk, és sokszor kevés információ hiányában alkotunk véleményt másokkal szemben, mely a legtöbb esetben nem is valós vagy helytálló. Szeretnéd, ha téged is tisztelnének mások? Ezt legkönnyebben úgy tudod elérni, ha te is tisztelsz másokat és nem ítélkezel feleslegesen, saját magadnak stresszt, másoknak pedig rossz érzéseket okozva.

Azzal, hogy elfogadjuk, hogy más emberek tőlünk eltérő külsővel és belső tulajdonságokkal rendelkeznek, más értékrendet képviselnek, a gyerekek fejlődését segítjük. Ha ezt felnőttként mi magunk sem tudjuk megtanulni, a gyerekeknek sem tudjuk átadni a tudást azzal kapcsolatban, hogyan vélekedjenek másokról.

Lehet véleményed, de figyelj hogyan fogalmazod meg a gyerek előtt!

Természetesen nem azt mondjuk, hogy ne legyen véleményed. De ahogy a vitákkal kapcsolatban is gyakran elhangzik a mondat „csak ne a gyerek előtt”, ezt a szabályt érdemes észben tartanod, ha másokról alkotnál ítéletet. Ha megvan a véleményed bárkiről, akár az ismerőseid körében, akár az utcán ismeretlen emberekkel kapcsolatban, semmiképpen se a gyerek előtt adj hangot ennek, mert ezzel az ő véleményét is eltereled a saját irányodba.

Hogyan nevelhetünk toleráns felnőtteket?

Mutasd meg a gyermekednek, mennyire különbözőek lehetnek az emberek!

Ezt akár könyvek, akár mesék segítségével is könnyen megteheted, ha elmagyarázod számára, hogy sem a külsőt, sem a belsőt tekintve nem vagyunk egyformák, és senkit sem szabad elítélni emiatt. Ezzel segíthetünk nekik, hogy empátiával és együttérzéssel forduljanak a társaik felé.

Ismertesd meg a gyermeked a különböző kultúrák sokszínűségével!

Ezt úgy teheted meg a legkönnyebben, ha minél több országba eljuttok a családdal közösen, hiszen így első kézből, saját tapasztalatok alapján ismerhetik meg, hogy mindenhol más-más körülmények és szokások szerint élnek az emberek. Ha nincs lehetőségetek utazni, akkor könyvek vagy akár dokumentumfilmek segítségével is átadhatod neki ezt a tudást, és a nyelvtanulás is érdeklődővé teheti őket más nemzetek iránt.

Tanítsd meg neki, hogy ne ítélje el azt, aki más, mint ő!

Manapság már a rajzfilmekben is egyre többször ábrázolják az emberek sokszínűségét, akár a bőrszín, akár a vallás és szokások alapján, de sok esetben mozgáskorlátozott szereplők is megjelennek a történetekben. Beszélgess a gyerekkel a különbözőségekről, magyarázd el neki például azt, hogy miért ül az adott szereplő tolókocsiban, ezzel szókincset biztosítasz számára ahhoz, hogy beszélni tudjon a különbségekről, és ne lepődjön meg, ha az utcán, saját szemével lát mozgáskorlátozott embereket.

Figyelj arra is, hogy milyen szavakat használsz!

Nem véletlenül mondják azt, hogy a szavaknak súlya van, hiszen egy-egy kifejezés már önmagában hordozza a véleményünket is. Próbálj meg semleges, nem ítélkező nyelvezetet használni, ha a gyerekkel beszélgetsz, hiszen mindent, amit mondasz, átvehet és lemásolhat rólad. Ha ezt szem előtt tartod, akkor a gyermeked is a megfelelő szavakat fogja használni a másokkal való kommunikáció során, ezzel pozitív érzéseket és együttérzést tanúsítva.

A gyerekkel való kommunikáció talán tinédzserkorban a legnehezebb. Galériánkban végignézheted, hogy mit ne mondj a gyereknek, ha jó kapcsolatot szeretnél ápolni vele!

Forrás 1, Forrás 2