„Egyedülálló apaként nevelem a lányomat, aki mindössze 2 éves volt, amikor az édesanyja meghalt. Számomra a főzés a világ egyik legtermészetesebb dolga, nagyjából már 14 éves korom óta készítek ételeket, hogy örömöt okozzak vele a családomnak”. Úgyhogy - azt hiszem - szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy otthonosan mozgok a konyhában. A lányom viszont már most lepipál engem, komolyan!

Hogy lássátok, nem a levegőben beszélek, a múlt héten például négysajtos rizottóval és tökéltesen kivitelezett steakkel örvendeztette meg a vendégeinket; desszertnek pedig eper-rebarbara morzsapitét és házi készítésű fagylaltot prezentált. Mindezt csak úgy, fejből! Fantasztikus tanítvány, nagyon büszke vagyok rá!

Emlékszem, már kislány korától kezdve arról faggatott, hogy én miért kezdtem főzni tanulni és hogy miért mindig én készítem itthon a vacsorát. Amikor már nagyobbacska lett, elmeséltem neki a filozófiámat; azt, hogyan gondolkodom erről az egészről. Elmondtam, hogy számomra a főzés színtiszta öröm, mert úgy érzem, ezen keresztül is boldoggá tehetem a szeretteimet. Sőt még azt is megosztottam vele, hogy annak idején azért is akartam minél többet tanulni és fejlődni, hogy a főzőtudásommal lenyűgözzem az édesanyját.

„Jaj, ha neked ennyire ízlett Apa, akkor Beninek - a barátjának – is biztosan nagyon be fog jönni! Hú, de fog örülni” – lelkendezett a múltkor is, egy új recept tesztelése alkalmával.

A lelkesedését viszont sikerült egy csapásra letörni, méghozzá az iskolájának. Az első háztartástanórán ugyanis a tanár feltette a nagy kérdést, hogy ki miért szeretne megtanulni főzni. Nos, a lányom az elsők között jelentkezett és kifejtette.

"Azért, hogy a leendő férjem és a gyerekeink boldogok és egészségesek legyenek" - fogalmazott. A válasza alaposan kiverte a biztosítékot, mert a tanára emiatt bekéretett egy beszélgetésre az iskola igazgatójának jelenlétében. Ott keményen letoltak, mondván, hogy taníthatok ilyesmit a gyerekemnek, akiből szerintük egy háztartásbelit akarok „kinevelni” a jövendőbelije számára.

Beszéltem anyukák egy csoportjával is, akiktől egyébként gyakran kérek nevelési tanácsokat; ők is teljesen kiakadtak, és mindenfélének elmondtak, amiért „szexista nézetekkel tömöm” a lányom fejét. Viszont vannak olyanok is, akik szerint szuper, hogy ilyen készségeket tanítottam meg neki, amit ráadásul még élvez is! Őszintén szólva már nem is tudom, mit gondoljak.

Szerinted?"

Galériánkból megtudhatod, hogyan szeretnek másképp azok, akiket egyedülálló szülő nevelt fel