A birtokvédelem két szintje – jegyző, bíróság

Szomszédja mindenkinek lehet, akár társasházról, akár társasház ingatlanról, akár más jellegű ingatlanról (családi házról, üdülőről) stb. beszélünk. E tekintetben vannak olyan jogok, amiket az alaptörvény és a polgári törvénykönyv, sőt a büntetőjog is véd.

Ilyen jog a békés birtokláshoz való jog. Ha van valamim, azt jogom van háborítatlanul használni. Hogyha engem jogellenesen meggátolnak ebben, akkor ezzel szemben felléphetek, és kérhetem, hogy a birtokháborítás tényét állapítsák meg, megszüntetését rendeljék el, és tiltsák el a birtoksértőt a további birtoksértéstől. Ha pedig károm is származik abból, amit velem szemben elkövettek, akkor annak megtérítéséről is lehet szó.

Ez egy gyors intézkedést igénylő helyzet, ezért nem feltétlenül a bíróságok járnak el a jogvédelem ügyében, hanem a területileg illetékes jegyző. A jegyzőnek joga és kötelezettsége dönteni a birtokvédelemről akkor, ha a birtokháborítás nem több mint egy éve áll fenn. (Amennyiben egy évnél hosszabb ideje tart már a jogsértő állapot, akkor erre már csak a bíróságnak van hatásköre.)

A jegyző csak azt vizsgálhatja, hogy én valóban birtokon belül vagyok-e, és az a magatartás, amiről beszélek, birtoksértő-e. Nem kell vizsgálnia, hogy tulajdonosként, bérlőként vagy más minőségben vagyok birtokon belül, elegendő, ha az igazolt, hogy én valóban birtokon belül voltam. Ebben az esetben megállapítja a birtokháborítás tényét, annak megszüntetéséről határozatban rendelkezik.

A jegyző határozata ellen bírósághoz lehet fordulni keresettel, illetve ha egy évnél régebben áll fenn a birtokháborítás, ekkor szintén a bíróság ad jogorvoslatot. Ilyenkor tehát már pereskedni kell. A bíróság a per során nem csak a birtoklás tényéből indul ki, hanem azt vizsgálja, hogy a birtoklás joga kit illet meg.

Mi az a birtoksértés? Konkrét ügyek

Tulajdonképpen nagyon sok ilyen magatartás lehet. Lehet az, hogy a szomszéd önkényesen hozzákerít a telkéhez egy darabkát tőlünk, de lehet az is, hogy éjjel-nappal ugat a kutyája és emiatt képtelenség aludni. Lehet, hogy olyan fákat telepít, amik elveszik a szobámból a fényt, vagy a garázsában szüntelenül fémet esztergál. Ez mind lehet birtoksértő, ennek felsorolhatatlanul sok formája van.

Volt olyan ügyünk, ahol szó szerint átdobták a „kakát” a palánkon, pusztán azért, mert utálták egymást a szomszédok, és akkor ez volt a „megoldás”. Épp most van egy olyan ügyünk is, ahol a szomszéd azt állítja, hogy a másik szomszéd kutyája lepisilte az ő falát és ettől ázott be a háza, vagy ahol az egyik szomszéd által telepített fák gyökerei átnyúlnak a kerítés alatt, és ettől nedvesedik a másik háza.

Kivételes esetek – más megoldás

Vannak olyan esetek, ahol más eszközök is igénybe vehetők, mert a magatartásformákat nem csupán az általános törvénykezés, hanem egyéb szabályozás (például önkormányzati rendelet) is meghatározza. Tehát ha valaki hétvégén füvet nyír ott, ahol egyébként az önkormányzati rendelet szerint csak hétköznap szabad, akkor az önkormányzatnál is fel lehet lépni. Ha valaki úgy épít ablakot, ami az adott területre vonatkozó rendelkezésekkel ellenkezik, akkor az építési szabályt sérthet és az építési hatósághoz lehet fordulni.

Lakások esetében szomszédnak minősül az alsó-fölső szomszéd is. Van olyan ügyünk, ahol a fönt lakó tart egy nagyobb testű kutyát, aminek a körme minduntalan kopog a kövön, és ez zavarja az alsó szomszéd nyugalmát.

Előfordulhat, hogy egy szomszéddal szemben maga a Társasház lép fel birtoksértési ügyben. Például ha a Házirend kimondja, hogy egy lakásban csak egy kiskedvenc tartható, akkor a Társasház bizonyos lépésekre kötelezheti azt a tulajdonost, aki két hatalmas rottweilert tart otthon. Különösen egyszerű a jogorvoslat, ha az adott társasházi dokumentum az ilyen kérdést jól szabályozza és a szabály megsértéséhez szankciót is fűz, például, hogy a két állatot tartónak emelt közös költséget kell fizetnie, mivel a közös terek - lépcsőház, lift, kapu - nagyobb igénybevételnek vannak kitéve - gondoljunk csak a takarításra vagy az liftajtót kaparó kutyakörmökre.

A többlakásos házaknál a birtoksértés gyakori módja például, amikor elreped egy cső és beázik az alsó lakás, vagy a szomszédos falszakasz. Ha a szomszédok nem tudnak megegyezni, a jegyzőhöz kell fordulni jogorvoslatért, illetve a bírósághoz, ha a beázás több mint egy éve fennáll.

Vannak nevesített szomszédjogok is a Polgári Törvénykönyvben, például hogy a szomszéd földtámaszát nem lehet elvenni (a szomszéd épület biztonságát nem veszélyeztethetjük, a szerk.), a rézsűt nem lehet megkurtítani, hogy leboruljon a szomszédban lévő ház, nem lehet kikaparni alóla a földet. Nem lehet úgy kerítést építeni, vagy a telket úgy rendezni, hogy a víz átfolyjon a szomszédhoz, hogy a törmelék, a kavics átperegjen hozzá. A fák határon átnyúló ágai vagy a szomszédba lehulló levelek is gyakran okoznak problémát, az ilyen esetekre is alkalmazhatóak jogvédelmi eszközök.

Összességében tehát be kell tartani tehát a törvény, az önkormányzati és hatósági rendelkezések, illetve alkalmasint a társasházak különböző okiratainak szabályait is, beleértve a Házirendet.

Mennyire vannak tisztában a lakók/szomszédok, az emberek, hogy mit tehetnek?

Akinek fáj a foga, az fogorvoshoz megy, pedig korábban fogalma sem volt, hol van a rendelő. Akinek sérelme van, az utána fog nézni a lehetőségeinek. Ma már a korlátlan internet világában egyetlen mobiltelefon is elég lehet ehhez.

Persze ha valaki idős, valamilyen komplexusban szenved, netán fél attól, hogy a szomszédja majd válaszlépésekkel reagál, mondjuk kilyukasztja az autója gumijait, ez visszatarthatja attól, hogy az érdekei védelmében fellépjen. Sajnos erre nincs orvosság abban az értelemben, hogy az indulat indulatot szül, ám ez már egy másik „jogi eset”.

Mit tehet a jog?

Be kell látnunk, hogy a jog nem tökéletes eszköze a sérelmes helyzetek orvoslásának, tulajdonképpen egy utolsó lehetőség arra, hogy bizonyos problémákat megpróbáljunk rendezni, és hogy megvédjük a saját érdekeinket. Emberi viszonyok helyre állítására a legkevésbé sem alkalmas, csak valamiféle megoldást kínál olyan problémára, amit az emberek maguk között nem tudnak elrendezni.

A jog nem alkalmas az igazságkeresésre sem, nem is az a célja. Alaposan meg kell gondolni tehát, hogy az ember igénybe vegye, mert sokba kerülhet és nem biztos, hogy a várt eredményt hozza.

A peres jogorvoslat igénybevétele leginkább egy üzleti vállalkozáshoz hasonlít, amikor az ember eldönti, hogy ennek az eljárásnak mi a lehetséges költsége, mennyi időt kell ráfordítani és mi a lehetséges eredmény. Ha úgy látom, hogy túl nagy a kockázat, akkor nem szabad belefognom, még úgy sem, ha igazam van. Értelmetlen lehat például beperelni egy hárommilliós vállalkozást, mert szigetelés nélkül építette meg a házamat. Hiába nyerek, nem kapok egy vasat sem, és a per is milliókba fog kerülhet.

Ha súlyosabb dolgot tapasztalunk a szomszédtól – például halljuk, hogy bántalmazza a családját – de persze bizonyítani nem tudjuk, mit tehetünk?

Mindig van az embernek lehetősége a rendőrséghez és a gyámhatósághoz fordulni, vannak gyermekvédelmi és nővédelmi egyesületek, akik jogi, vagy technikai segítséget tudnak nyújtani. A rendőrséget nagyon sokszor hívják ki indokolatlanul, nekik ugyanúgy nem feladatuk, hogy igazságot tegyenek, ám ha „a rendőr kijön”, annak általában pszichikai súlya, korlátozó ereje van, az étintettek azért ezt komolyan veszik. Ugyanígy ha egy kiskorút éheztetnek, vagy verik, a gyámhatóság intézkedni tud.

De mi ne csöngessünk be! Avagy az önbíráskodásról

Rengetegszer látni filmekben, hogy amikor a szereplők úgy látják, hogy a hatóság tehetetlen, fogják a baltát és maguk rendezik az ügyet, vagy az önbíráskodás más módját választják. Ennek nagyon komoly veszélye van.

A jogszolgáltatás sehol a világon nem tökéletes, a hatóság, a bíróság gyakran nem tud olyan védelmet nyújtani, mint amit elvárnánk tőle, ez azonban sosem adhat alapot arra, hogy valaki erőszakkal fejezze ki a rosszallását. Nem beszélve arról, hogy veszélyes is, mert mi van, ha a szomszéd hoz két nálunk is markosabb fickót.

Az önbíráskodás ráadásul nem is célravezető. Egy utazási iroda birtokháborítási vitába keveredett a bérbeadójával, aki lezárta az ingatlant, erre az iroda felbérelt egy őrző-védő csapatot, hogy az ingatlant megnyissa számára. Csakhogy ez a bérbeadó tudomására jutott, így ő is felbérelt egy másik csapatot. A felek végül kénytelenek voltak a komolyabb tettlegesség árnyékában megegyezni, holott ezt megtehették volna egy kávé mellett, barátságos kézfogással is.

A szomszédi viszonyokban sem helyes, ha a magunk kezébe akarjuk venni az irányítást. Azt kell tehát javasolni annak, aki ilyen helyzetben van, hogy zárja ki az érzelmeket és csakis hideg fejjel, az érdekek mentén gondolja végig, mi a legcélszerűbb magatartás. Van olyan, hogy igenis a bíróság jelenti a megoldást, és sajnos olyan is előfordul, hogy a sértett vagy sérelmet szenvedett szomszéd egyszerűbbnek látja, ha elköltözik.

Mi lehet ezeknek a kölcsönössé váló bosszúhadjáratoknak a mozgatórugója?

A sorssal való elégedetlenség nagyon komoly erő. A magyarországi viszonyok nem kedveznek a békés egymás mellett élésnek, az emberek frusztráltak, bizonytalanok a jövőben, nem segítőkészek egymással, próbálják kompenzálni a kisebbségi érzésüket.

Nem vagyunk kiegyensúlyozott ország, de nem is kell hozzá jogásznak lenni, hogy ezt lássuk, elég, ha az ember felszáll a villamosra vagy beül az autóba.

A békés megoldás mindig a legjobb

A jog természetesen rendelkezésre áll, de célszerű megelőzni az elmérgesedett vitákat. Ha a szomszédok között van kapcsolat, ha keressük egymás társaságát – mondjuk a beköltözéskor süteménnyel lepjük meg a másikat – az valószínűsíti, hogy a vitás helyzetből nem lesz háborúskodás. Persze erre időt és energiát kell fordítani, de még mindig kevesebb erőfeszítés, mint egy birtokvédelmi eljárás. Az emberek megszelídíthetőek, olykor az is elegendő, hogy az ember felköszönti a szomszédot a névnapján, és időnként vált vele néhány kedves szót. Érdemes törekedni erre, és nemcsak azért, hogy a jogi hercehurcát elkerüljük.