Kezdetek

Ted Bundy 1946-ban született, apját soha nem ismerte. Egészen felnőttkoráig azt hitte, hogy a nagyszülei a szülei, az anyja pedig a nővére – ez már önmagában elég egy jólfejlett személyiségzavarhoz. 1951-ben felvette mostohaapja nevét, és leginkább sorban születő féltestvéreire vigyázott. Állítólag már ekkoriban is voltak erőszakos kitörései – például bántalmazott más gyerekeket, vagy felgyújtott egy macskát –, de ezeket később sohasem vallotta be.

Az általános iskolában félénk és visszahúzódó gyerek volt, kerülte az embereket, a gimnáziumban azonban megváltozott a viselkedése: csatlakozott az éltanulókhoz, társai pedig kifejezetten kedvelték. Lányokkal azonban nem létesített kapcsolatot, hiába közelítettek hozzá többen is. Érettségi után egyetemre ment, itt ismerte meg Diane Edwards-ot, akibe halálosan beleszeretett, a lány azonban nem sokkal később szakított vele (később még egyszer összejöttek, de akkor már Bundy hagyta ott Diane-t, bosszúból).

A szakítás megviselte Bundyt, a tanulást is abbahagyta, és Philadelphiába ment, ahol megismerkedett Elizabeth Kendallal (vagy ahogy többen ismerik, Liz Kloepferrel – később könyvet is írt Bundyval való kapcsolatáról). Kendall és gyerekei megszerették Tedet, úgy tűnt, hogy a férfi kizökkent élete sikeres fordulatot vesz: visszament az egyetemre pszichológiát tanulni, népszerű és okos hallgatóként professzorai és társai is megbecsülték. Lehetett volna bármi: jogász, politikus, pszichológus... Ám ő más utat választott. Miközben élte a konformista családi életet és halmozta a társadalmi sikereket, lassan engedett a benne terjedő, kiismerhetetlen gonosznak is.

A gyilkosságok

Bundy kimondottan jóképű férfi volt, megnyerő vonásokkal, nyílt, szimpatikus mosollyal, ráadásul Kendallal és gyerekeivel látszólag példás életet élt. Ez könnyen magyarázza, miért engedték magukhoz közel a nők. Első regisztrált áldozata a nyomtalanul eltűnt Lynda Ann Healy volt: a rendőrség eleinte nem gyanakodott bűncselekményre, de ugyanebben az évben több egyetemi hallgató szívódott fel megmagyarázhatatlan módon, és mindegyik nő volt.

1974 augusztusában eltűnt lányok maradványait találták meg egy parkban, és több szemtanú is beszélni kezdett egy begipszelt kezű emberről, aki segítséget kér. Lassan kiderült, hogy a gyilkos különböző államokat utazik be, ahol sorra tűnnek el vagy halnak meg fiatal nők. Ezzel az ide-oda járkálással Bundy hosszú évekig sikeresen csapta be a rendőrséget.

Bundy élettársa, Elizabeth Kendall végül felismerte a férfit egy körözési fantomképen, és névtelenül telefonált a rendőrségre. Azok viszont nem találták elég gyanúsnak, így Bundy pár évig megint szabadon garázdálkodhatott. A lebukás elkerülése egyre merészebbé és figyelmetlenebbé tette, több lány megmenekült a támadástól, miközben a halálos áldozatok száma is egyre szaporodott.

1975. augusztus 16-án Salt Lake Cityben Bob Hayward őrmester észrevett egy gyanúsan viselkedő VW bogarat. Leállította, elkérte a sofőr iratait, majd érkező társaival együtt átvizsgálták a kocsit. Volt ott minden, amit Bundy a gyilkosságaihoz használt, feszítővas, símaszk, kötelek, bilincsek, drótok, jégcsákány. Ted Bundy ámokfutásának első felvonása véget ért.

Börtön és bravúros szökések

Bundy börtönélete során majdnem mindvégig az ártatlanságát hangoztatta. 1976. február 23-án állították bíróság elé, ahol egyre inkább szorult a hurok a nyaka körül: több szemtanú felismerte, és a tárgyi bizonyítékok is meggyőzőek voltak.

Mivel a vádlott nem volt elégedett az ügyvédjével, engedélyt kapott, hogy saját magát védhesse: a helyi könyvtárba járt anyagot gyűjteni, ahonnan június 7-én kiugrott egy nyitott ablakon, és elszökött.

Nem sokkal később elfogták, de nem adta fel: hét hónappal később egyenesen a rendőrségről lógott ki, majd meg sem állt Floridáig, ahol egy helyi kollégiumban több lányt megerőszakolt, összeharapdált, agyonvert vagy megfojtott: utolsó áldozata egy 12 éves kislány volt. Hajtóvadászatot indítottak ellene, hosszas menekülés után végül újra elfogták, és többet nem hagyták megszökni.

A Ted Bundy-Show

Bundy pere volt az Egyesült Államok első nyilvános ügye: a tárgyalás tévétörténelmet írt. A gyilkos igyekezett elbűvölő lenni a média figyelő tekintete előtt, és ehhez megvolt az intelligenciája, a képzettsége, a fellépése: egyszerűen megigézte a közvéleményt, még szimpátiatüntetéseket is szerveztek az ártatlansága mellett. Bundy pózolt a kameráknak, szüntelenül mosolygott, viccelődött, sőt, később a börtönfalak mögött feleségül vette egyik rajongóját. Hiába. A bizonyítékok hatására a közvélemény lassan kiábrándult belőle, és a bíróság végül 1980 februárjában halálra ítélte.

Bundy ezután beismert több gyilkosságot is, holttestekhez irányította a rendőröket, egyszóval igyekezett húzni az időt. Összesen 36 gyilkosságot vallott be, és ezzel egészen 1989 januárjáig elkerülte, hogy villamosszékbe ültessék. Addigra felesége is elvált tőle, és közös gyerekükkel – mert Bundy valahogy ezt is összehozta a börtönben – nevet változtatva messzire költöztek.

Utolsó vacsoráját nem ette meg, és állítólag csendben ment a halálba. A sorozatgyilkos kivégzését ujjongó tömeg fogadta: már szó sem volt szimpátiatüntetésekről, senki nem szorgalmazta, hogy szabadon engedjék. Bundy figurája így is ikonikussá vált, története és személye számos dokumentumfilm és játékfilm forrása. Mindannyian szeretnénk betekinteni a sorozatgyilkos elme megmagyarázhatatlan vákuumába, és erre a látszólag teljesen hétköznapi életet élő szörnyeteg a legalkalmasabb alany.

Kicsit nyugtalanító gondolat, hogy ennek az érdeklődésnek ő minden bizonnyal nagyon örülne.

Galériánkban szörnyű női sorozatgyilkosok történetét ismerheted meg!