Súlyosabb esetben nemcsak a Csillagfény diszkóba, de a Fekete Lyukba is ellátogattál, és pogóztál a kakastaréjos punkokkal vagy a bőrdzsekis alterekkel. Neked gyűjtöttem össze hat emblematikus dalt, amikre együtt táncoltunk és énekeltünk – a pehelykönnyűtől az ólomsúlyúig. A galériában találod őket. Jó nosztalgiát!

KFT

Aki látta a Bábu vagy című Táncdalfesztiválos pantomimelőadást, biztos nem feledi egykönnyen – a KFT ezzel a furcsa performansszal robbant be a közönségtudatba 1981-ben. Az ironikus-abszurd dalszövegeiről és újhullámos zenéjéről ismert banda hamarosan kinőtt az alterkeretekből, és az Afrikához vagy a Bál az Operábanhoz hasonló slágerekkel kifejezetten mainstream zenekarrá vált a nyolcvanas években. A nyár előtt a Balatoni nyár című dalukkal tisztelegtek, ami könnyedebbnek tűnő hangvétele mellett afféle dolgokról is szól, mint a félrelépés vagy a manapság komplett sokként megélt balatoni árak traumája (nesze neked, olcsó nyolcvanas évek!).

Bikini

A Bikini szintén alternatív produkcióként startolt, Nagy Feró távozásával és az énekes D. Nagy Lajos csatlakozásával azonban gyökeresen átalakult. A dalszövegek minősége változatlan maradt, a zene ugyanakkor egyre szélesebb tömegeket kezdett bevonzani, és hamarosan a Bikini lett a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb zenekara – annak ellenére, hogy nem kedvelték a sablonos, könnyen megfejthető szövegeket, és a burkoltabb politizálás sem állt tőlük távol. Ki ne emlékezne például a meglehetősen két-, sőt akár háromértelmű Fagyi című örökbecsűre? Nem mellesleg ennek a jól táncolható songnak a szövege szintén Feróhoz kapcsolódik.

Neoton: Nyár van

Evezzünk most a legkönnyebb vizekre! A Neoton a korszerű szórakoztatás élményét nyújtotta nekünk negyven évvel ezelőtt. Nem rendezhettek olyan bulit, ahol ne csendült volna fel a Santa Maria, a Don Quijote vagy a Kétszázhúsz felett – és ezeket a dalokat egy mai tizen- vagy huszonéves ugyanúgy ismeri, mint mi annak idején. A Neotonba rendkívül sok helyen bele lehet kötni, kivált mostani szerepléseik kapcsán, de az biztos, hogy csodálatos nyugati diszkópótlékunk volt, sőt, talán még a „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb” kitételt is elhagyhatjuk a nevük mellől. A Nyár van az egyik legönfeledtebb szerzeményük: olyan, mint egy nyolcszínű, túlcukrozott, mégis igazi jókedvre derítő koktél a napfényben fürdő tengerparton.

Nulladik Változat: Fénydal

Ez viszont a szűk alternatív valóság: a Nulladik igazi rétegzene volt a nyolcvanas-kilencvenes években (egyébként ma is létező együttesről van szó), a legtöbb daluknak pedig igen kevés köze van a ragyogó napfényhez vagy a beach-hangulathoz. A Fénydalt sem kimondottan a nyár ihlette, túlcsorduló színeivel és ujjongó hangulatával sorok írójának mégis augusztusi hajnalokat idéz fel, amikor az ember összesimulva táncol a szerelmével az ébredező város közepén.

Kovács Eszti: Pancsoló kislány

Hadd tegyek egy újabb hajtűkanyart: listám utolsó előtti helyén a sokak által fullcikinek tartott Kovács Eszti tanyázik, aki arról énekel, hogy milyen frankó dolog a strandon pancsizni, ha az ember kisgyerek: de közben a figyelmes hallgató kiszúrhatja a megromlott házasságra (anyura ideges apu), a stranderőszakra (labdával dobált bácsi, vízzel leöntött apu) vagy az esti fürdés viszontagságaira (fürdőkád! ki ne gyűlölte volna?) hajazó sorokat is. Igazi guilty pleasure nekem ez a buta kis dal, mert gyerekkoromban egy fájdalmas foghúzás után teli torokból visítottam a hintán, hogy így feledtessem magammal a traumát, pár évvel később pedig egy házibulin a Pancsolóra roptam a sráccal, aki nagyon tetszett. Talán megbocsátható vonzalom. Ugye?

Pál Utcai fiúk: Utolsó év

„Elmúlik a nyár” – de még „átsüt a nap, átsüt a hegyeken”. A PUF egyik legkorábbi számán minden kiskamasz bulin eldobtuk az agyunkat; ha valamelyik szülő látta volna a veszettül ugráló, Fantákat feldöntögető tizennégy éveseket, akik azt üvöltik, hogy „Mi lesz, ha látom, mi lesz, ha nem? Egy rohadt világból nem kell nekem”, talán kicsit aggódtak volna. Valószínűleg nem sokat fogtunk fel a történelmi-politikai-utópisztikus szövegből, de mélyen átéreztük, hogy itt valami komoly dologról van szó. A múló nyárba találó, kiürült országban pásztázó-bóklászó dal felnövésem egyik sarkalatos állomása lett. Innen már nehéz volt visszatalálni a Neoton pihés-napfényes világába.

Kedvenc dalainkat meg is hallgathatod a galériára kattintva, ha nosztalgiáznál!