A régi adventi hagyományok mára már feledésbe merültek, de néha érdemes kicsit visszatekinteni a múltba, azokba az időkbe, amikor a közös ünnepvárás összekovácsolta egy-egy település lakóit. A hagyományok ápolása soha nem magányos, sokkal inkább közösségi tevékenység volt.

Advent előtt, Katalin napja

Habár Katalin napja még Advent előtt van, november 25-én, de régen már ezen a napon is gondoltak a karácsonyra: biztosan te is ismered a mondást, miszerint, ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog, azaz, ha Katalin napján esik az eső, akkor a karácsonykor nagy eséllyel száraz lesz az idő. Ehhez a naphoz kapcsolódik egy kifejezetten érdekes szokás is: régen sok férjjósló babona, szokás létezett, az egyik ilyen a katalinág volt. A novemberi hidegben a lányok mezítláb futottak ki egy gyümölcsfához, amiről letörtek egy ágat, vízbe tették, és úgy tartották, hogy ha kizöldül karácsonyig, akkor hamarosan férjhez fognak menni. A fiúk is jósoltak maguknak: Katalin napján ők nem faágat, hanem egy lány blúzát lopták el, hogy aztán betehessék a párnájuk alá, hogy megálmodhassák azt, ki lesz a feleségük.

Adventi angyalmisék

Advent első vasárnapja november 30-hoz, András napjához legközelebb eső vasárnap, amit az 5. század óta ünneplünk – ma már egészen másként, mint régen. Az advent szó latin eredetű: az adventus eljövetelt jelent, ami Jézus születésére utal, pontosabban a várakozás idejére. Az advent eredetileg a csendes visszavonulás időszaka, amikor befelé fordulunk, ezért régen az volt a természetes, hogy ilyenkor minden hangoskodással járó tevékenységet mellőztek – jellemzően vízkeresztig. Ebben az időszakban gyakran böjtöltek is az emberek, kevés húst ettek, és a napjaikat már kora reggel a templomban indították. A hajnali mise, a rorate alatt a gyerekek sem aludtak, sőt: hangosan énekeltek, hogy a hívők szeméből kiverjék az álmot, és misére hívják őket. A fiatal lányok ezt az alkalmat sem hagyták ki, ami a férjszerzést illeti: a harangozáskor cukrot ettek, mert úgy tartották, így nagyobb az esélye annak, hogy férjet édesgessenek magukhoz.

Láncos Miklós napja

A Mikulás legendája már nagyszüleink, dédszüleink idejében is ismert volt, és ugyanúgy, ahogy most, régen is édességet hozott a gyerekeknek. A Dunántúlon azonban Láncos Miklós is járta a falvakat: fiatal fiúk láncokat csörgetve, koromfekete arccal vonultak végig az utcán, hogy elijesszék az ártó szellemeket. Ha hatékonynak ítélték meg az ijesztgetést a falubéliek, ajándékkal jutalmazták a fiatalokat.

Luca napja

Luca napját ma is sokan ismerik, de azt már kevesebben tudják, hogy nemcsak szék készült ezen a napon – amire ráállva megláthatták, ki a boszorkány –, hanem jósoltak is. Akinek nem volt elég a Katalin napi ágtörés és a rorate alatti cukorevés, az december 13-án Luca-cédulákkal is jósolhatott magának. 12 darab papírfecnire 12 fiúnevet kellett felírni, majd anélkül, hogy megnézte volna, minden nap el kellett dobni egyet – az a név, amelyik utoljára maradt, az jelölte a leendő vőlegényt.

Szentcsaládjárás

A Szentcsaládjárás nem keverendő a betlehemezéssel. A Szentcsaládjárással Szűz Máriára és Józsefre emlékeztek régen, ahogy szállást kerestek Jézus születése előtt. Egyvalaki Józsefnek, más Szűz Máriának öltözött, és minden nap házról házra jártak egy, a szent családot ábrázoló képpel, szoborral. December 15-től minden nap más ház adott otthont a képnek.

Az alábbi galériában pedig 10 bizarr karácsonyi hagyományt hoztunk a nagyvilágból!