Való igaz, számtalan megosztásra törekvő politikus, botcsinálta történész, vagy rosszul sikerült film tesz sokat azért, hogy szőröstül-bőröstül felfalja történelmünk egyik legfontosabb hivatkozási pontjának emlékét.

S ha az érettebb felnőttek sem tudnak megegyezni, hogyan igazodjon el egy fiatal ebben a historikus útvesztőben? A nagy októberi Ünnep csupán áhítatos unalomba fúlást, szelektálatlanul ontott illemsémákat, egymással ellenkező narratívákat jelent, vagy valódi érzelmeket és társadalmi kötőerőt? Az egész nem több sematikus történelemtankönyv-illusztrációnál, közéleti balhégenerátornál, vagy létezik valódi, szívből érkező tiszteletadás?

Vettünk egy nagy levegőt, és megkérdeztük a Z-generáció néhány tagját 16 és 25 év között, hogy mit jelent számukra az 56-os forradalom és szabadságharc 2023-ban.

Első: az egész tizedik osztály tanácstalan

Tanár: Mit jelent nektek 1956? „Semmit.” Tanár: Na jó, de akkor mi ez a felhajtás? „Hát volt valami forradalom.” Tanár: Igen? „Hát hogy embereket lámpavasra akasztottak.” Tanár: Ez volt 56? „Én nem értem egyáltalán, mi a különbség, hogy forradalom, vagy szabadságharc?” (Tanár magyaráz) „Ja, ez volt 48-ban is. 1848-ban.”

Tanár: Mi történt a veletek egykorúakkal? Erről hallottatok? „Egy csomóan lőttek, meg ilyenek.” Tanár: De kire? „Hát az oroszokra. Ruszkik haza!”

Tanár: Mi lett aztán? (Csönd.) Tanár: Mit ért el ez az egész? „Annyi történt, hogy egy csomóan kimentek Amerikába.” Tanár: Ennyi? Miért ünnepelünk akkor? (Csönd.) Tanár: Mi az, hogy szabadság? „Hát hogy azt csinálhatod, amihez kedved van.” Tanár: Nono. Bizti ez? „Nem kell megcsinálnod, amit mondanak.” Tanár: Ez már jó, de biztos, hogy nem fogod megcsinálni? „Néha megcsinálod.” Tanár: Miért? „Mert azt mondják.” Tanár: Naaa! „A szabadság az, hogy nem csinálod, amit mondanak, mégis megcsinálod néha.”

Egy tanuló idéz az online értelmezőből: "A szabadság az az állapot...." Tanár: Jó. Tudjuk összegezni? Megteszel dolgokat, amiket nem akarsz, de mégis szabad vagy, van ilyen? (Sokan bólogatnak) A szabadság az önként vállalt keretek rendje. Amikor csak azt kell megtenned, amit magad választottál és amivel egyetértesz. (Csönd.) Tartsa föl a kezét, aki szabadnak érzi magát ebben a pillanatban! (3 kéz óvatosan kúszik a magasba, nyilván nem értik a definiciót, csak érzik a kérdést.)

Második: az emigráció

„A dédiék kimentek Ausztráliába. De aztán később visszajöttek. Hiányzott nekik ez az ország. Mondjuk én örültem volna, ha most kimehetnék bármikor Ausztráliába… bár ha nem jönnek haza, valószínűleg meg sem születek. Úgyhogy jobb így.” (É, 15 éves)

Harmadik: az ünnepségfóbia

„Nekem azt jelenti 56, hogy muszáj fehér inget venni, és megnézni egy unalmas műsort, amit a fél iskola végigdumál. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, talán ha idősebb leszek, változik majd a véleményem. Az ilyesmi szerintem nem fiataloknak való.” (B, 16 éves)

Negyedik: a heroizmus

„Nagyon szeretem az ünnepeket, és a magyarságomra is büszke vagyok. Engem meghat, hogy milyen bátrak voltunk 1956-ban. Hogy én mit tettem volna akkor? Szerintem fegyvert fogok, és harcolok az ellenséggel. Oké, ezt most mondom, úgy, hogy itt béke van: de akkor is ezt gondolom.” (Zs, 17 éves)

Ötödik: a műveltség

„Nemrég vettük magyarórán Déry Tibortól a Szerelem című novellát. Azt hiszem, ott megértettem valamit abból, milyen lehetett börtönben ülni azért, amiben hiszel. Én alapvetően a békében hiszek, de szerintem vannak helyzetek, amikor megéri akár az életedet is kockáztatni. És 1956 pont ilyen helyzet volt.” (K, 19 éves)

Hatodik: a tapasztalat

Az iskolában mindig volt ünnepség, de nem sokat adott ahhoz, hogy jobban átérezzem az egészet. Most már többször járok olyan környéken, ahol a forradalomnak emelt szobrok vannak, a BME parkjában is van több emlékmű. Ez többet segít. A kedvencem a Corvinnál a géppuskás fiatal, akit mindig érdekes egyének ülnek körbe. Manapság azon is elgondolkozom néha, milyen nehéz lehetett a forradalmárok helyzete, és milyen bátraknak és megtörhetetlennek kellett lenniük. (P, 23 éves)

Hetedik: a remény

Nekem az 56-os forradalom és szabadságharc tulajdonképpen a reményt jelenti. Igazából tinédzser koromban jöttem rá, mennyire fontos volt ez az összefogás a magyarok részéről, hiszen óriási változást jelentett a későbbiekben. Számomra az is sokkoló, hogy mindössze 52 evvel a születésem előtt egy ilyen esemény történhetett meg itt, Magyarországon, főleg úgy, hogy rengeteg családtag átélte az eseményeket. Nekem így még hátborzongatóbb. (Á, 25 éves)

Nyolcadik: a tömörség

Iskolai ünnepélyek, meg slágerek, pl. Ákos. Kábé ennyi.

Kilencedik: a kiábrándultság

Ma is úgy kéne összefognia a magyaroknak, mint akkor. Vajon miért tűnik ez lehetetlennek?