A magyar katona, aki 40 évig nem aludt: Kern Pál hihetetlen, de igaz története máig orvosi rejtély

2023. November 22.

Forrás: Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár (Képünk illusztráció)

Kern Pál egy magyar katona volt, aki az első világháborúban szolgált. Önként jelentkezett az Osztrák-Magyar Monarchia seregébe. A háború alatt 1915-ben orosz golyó találta el. Másfél nappal később a lembergi kórházba szállították kezelésre, ahol 3 hét után tért magához. Már az is csoda, hogy túlélte a fejlövést. A golyó oldalról, a halántéka mellett találta el a homlokát, és a másik oldalon távozott. Attól a pillanattól kezdve, hogy Kern kinyitotta a szemét a kórházi ágyon, ébren maradt egészen addig, amíg meg el nem hunyt.

Egy átlagos ember körülbelül 26 évet tölt életében alvással, ami 9490 napnak vagy 227760 órának felel meg. Ez az egész életünk egyharmadát teszi ki! Meglepő módon további 7 évet töltünk azzal, hogy megpróbáljunk elaludni – így összesen 33 évet vagy 12045 napot töltünk az ágyban! A jó minőségű és minimum napi 7 órán át tartó folyamatos alvás rendkívül fontos mentális és fizikális jóllétünk szempontjából is. De Kern Pál négy évtizeden keresztül egy szemhunyást sem aludt.

Az orvosok csodájára jártak, vagy egyszerűen nem hittek neki

A súlyos álmatlanságnak számos krónikus hatása van az életünkre. Hallucinációkat, súlyos depressziót, sőt személyiségzavarokat is okozhat. De ez Kernt szerencsére valahogy nem érintette annyira. Nagyjából normális életet élt, hivatalnokként dolgozott is. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem tudott mit kezdeni magával esténként, amikor az egész világ aludt. Egy korabeli cikkben így írtak róla:

Évek óta nem feküdt le, és munkájában a romlás legkisebb jelei sem mutatkoznak. Eleinte megpróbált aludni, de az ágyban töltött órák jobban kimerítették, mint a munka.

Ő maga így nyilatkozott a Magyar Hírlap, 1930. január 15-i számában:

„Június 24-én éjszaka Chlebovitze mellett parancsot kaptunk hajnali ütközetre. Egy rozsföldön át rohamra vezettem a századomat. Benn jártunk már az oroszoknál a negyedik vonalban, amikor hirtelen kis ütést éreztem a fejemen. Elvesztettem az egyensúlyomat s előrebuktam a földön. Amikor leestem, golyó koppant le a földre. Erről tudtam meg, hogy fejlövést kaptam. Még volt annyi öntudat bennem, hogy a golyót fölemeltem a földről és a zubbonyomba tettem. Ma is megvan. Aztán a fejemhez kaptam, véres lett a kezem. Másra nem is emlékszem, mert elvesztettem az eszméletemet. Másfél napig feküdtem eszméletlenül és elhagyottan a rozsföldön. Az ezredem azt hitte, meghaltam, a nevem be is került a veszteséglistába, itthon megsirattak, mint elesett katonát”.

Pál szinte az egész világot, beleértve Ausztráliát is bejárta, hogy megtalálja a megfelelő orvosi segítséget problémájára, de sajnálatos módon senki sem tudott neki segíteni. Eleinte nem is hittek neki, aki pedig mégis, az úgy gondolta, Kern nem lesz képes sokáig így élni, és fiatalon fog elhunyni. Megröntgenezték, de nem találták fejében a golyót, így az biztosan távozott is a lövést követően. Egyes orvosok úgy nyilatkoztak róla, hogy lehet, hogy időnként alszik, csak nagyon keveset, olyannyira, hogy saját maga sem jön rá.

Forrás: Wikimedia Commons (Tolnai Világlapja, XXXII. évfolyam, 6. szám, 54. oldal.)

Kern elmondása szerint nem ez volt sebesülésének egyetlen tünete. Amellett, hogy képtelen volt aludni, álmosságot sem érzett, valamint ásítási ingert sem. Túlhallást tapasztalt, valamint gyakori tompa fejfájást, idegességet, nehézkes lépcsőzést, sőt, állítása szerint berúgni sem volt képes a balesete után. Szemei erős lámpafényre gyorsan elfáradtak, ha pedig egy nap nem olvasott vagy végzett más szellemi tevékenységet, másnap rendkívül kimerült volt. Állítólag pislogni sem tudott.

A háború után olyan idegkimerülés vett rajtam erőt, hogy esztendőkig nem tudtam emberekhez szólni. Idegességem miatt felkerestem Hudovernig, Moravcsik és Frey professzorokat, nem találtak megfelelő gyógymódot bajomra – nyilatkozta.

Magánélete

Kern népszerű volt a nők körében, állítólag gyakran járt különböző lebujokba, és egy nála jóval fiatalabb nőt vett feleségül. Egyesek úgy nyilatkoztak, hogy szívesen lennének egy ilyen férfi párjai, ugyanis így nem jön folyton a kifogás, hogy a férfi nem megy velük este színházba vagy egyéb programokra, mert fáradt a munka után. Kern magánélete azonban egyáltalán nem volt ilyen rózsaszín köddel fedett. Felesége gyakran panaszkodott, hogy nem tudtak aludni gyerekeivel a férjétől, mivel az egész éjjel fent volt, hangoskodott vagy összepakolt, és napokra eltűnt. A folytonos aggódás nagyon megviselte az asszonyt. Volt, hogy férje után eredt, miközben jelentette az eltűnését, de Kern közben hazaért, és ő jelentette be a nő eltűnését.

A férfi 1938-ban hipnotizációnak köszönhetően nagyjából két órán keresztül alváshoz hasonló állapotba került, de a problémája egész életén át végigkísérte. Civilként nehezen találta a helyét, többször is letartóztatták, egyszer sikkasztás, egyszer bolsevik, államellenes izgatás vádjával. 1937-ben ment nyugdíjba az Országos Társadalombiztosító Intézettől, amikor romlani kezdett egészségügyi állapota. Állítólag 1943-ban, 59 évesen hunyt el szívbénulásban az irgalmas rendiek egri férfikórházában. Azonban egyes források 1955-re datálják halálát. Az egri Hősök temetőjében temették el világháborús hősiességére való tekintettel.