– Rózsák fonott kosárban, virágszoknya, gyönyörű vintázs ruhák és kalapok. Kisplasztikáid csodálatos, romantikus világba varázsolnak bennünket. Te magad is romantikus nő vagy?

– Elsőre azt mondanám, hogy nem. Sokszor nagyon reálisan látom a dolgokat, benne magamat és a munkámat is. És elég morbid, cinikus humorral áldott vagy vert meg az ég. De azért az érzékenység, a szenvedélyesség, a hit a jóban, a szabadságvágy, a fantázia, és álmodozás azért mind jellemez engem. A romantikát a művészetben kedvelem, például a ruha- és bútorstílusban. Valószínűleg mindezt az alkotásban élem meg.

– Lányoknak, babáknak hívod az alkotásaidat és nem kiállításokra szánod őket, hanem elérhető áron tulajdonképpen mindenkinek. Kik a vásárlóid?

– A vásárlóim nagyon sokfélék. Tudatosan – igaz mellőzve minden üzleti logikát – próbálom alacsonyan tartani az árakat, nem akarok csak egy rétegnek elérhető lenni. Fogalmazzunk úgy, hogy ezzel az üzletpolitikával meggazdagodni nem lehet. Időnként megkapom azt, hogy ezzel a saját munkámat értékelem le, de én nem így látom. Vannak drágább, égetett mázas, elsősorban galériáknak készített darabjaim is.

– Számon tartod, hány kerámiát készítettél el az idők során?

– Több mint harminc éve csinálom, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon sokat. Régen azt számon tartottam, hogy egy év alatt hány mázsa agyagot gyúrok babákká, de már ezt is elengedtem. Furcsamód inkább az marad meg, ha tudom, hova kerültek az alkotásaim. Fura belegondolni abba, hogy olyan távoli helyeken, mint India, Amerika vagy Ázsia is laknak páran.

– A rendkívül nagy termékenységnek bizony ára is van. Az emberek nem is tudják, milyen egészségi problémákkal és lemondásokkal járhat az alkotóművészet...

– A barátaim nehezményezik, hogy én folyton dolgozom. Néha háborgok azon, hogy a babák megeszik az életem, de szeretem csinálni, ha időnként püffögök is. Egészségileg ez a 30 év ülő munka sajnos tönkretette a gerincem. Elfakadt sérv, elcsúszott csigolya, új sérvek – ami gond lehet egy gerinccel, azt talán mind tudom prezentálni. Megrémít, ha arra gondolok, mi lesz később, hogy bírok majd ülni, dolgozni. A kezem túlterheltsége könnyebben kezelhető, bár volt már néhány elég súlyos gyulladás, vizesedés ezen a területen is. Ez sajnos minden keramikusra jellemző.

– Döntő többségben nőalakokat formázol. Miért?

– Mindig a figurális dolgok érdekeltek. Régebben nagyon imádtam groteszk manókat, koboldokat csinálni, úgy gondoltam, hogy az az igazi szerelem. De a lányfigurák eladhatóbbnak bizonyultak, így inkább azok vették át a főszerepet. Aztán az évek során valahogy annyira összenőttünk, hogy nem is hiányzik a másik irány.

– Van olyan darab amit nem adsz el soha?

– Egyetlen egy darab van. Egy kerámiafejű, -kezű, -lábú textilöregasszony bársony ruhában. Na, őt nem adom el soha. Volt már, hogy próbáltam magamnak alkotni, de a törzsvevők könyörögtek érte és végül eladtam. Nem a pénz miatt, hanem egyszerűen tudtam, hogy ők jobban megbecsülik majd.

– Mik a terveid? Milyen új ötleteket szeretnél megvalósítani?

– Annyira időigényesek a babák, hogy hiába vannak akár tizenöt éve dédelgetett terveim, sajnos fogalmam sincs, mikor lesz rájuk idő. Pedig az agyagban annyi lehetőség rejlik! De hiába, egy nap csak huszonnégy órából áll.

– Hol találkozhatnak veled és alkotásaiddal az érdeklődők a közeljövőben?

– Legközelebb augusztusban Székesfehérvári Királyi Napokon és a szombathelyi Savaria Karneválon kínálom majd a portékámat az érdeklődőknek.

Nézd meg a lenti galériánkat! GYÖNYÖRŰ KERÁMIÁK KÖZÜL VÁLOGATHATSZ!