Négy év alatt járja ki az ember a középiskolát – plusz egy a ráadás, ha szerelmi bánat, lustaság vagy családi problémák okán valamelyik osztály kétszer is becsusszan. Ez a periódus átfog egy komplett egyetemi képzést is, s míg anyáink hűek maradtak ahhoz a szocialista vállalathoz, ami jutott nekik, mi pszichoszociális fejlődésben elakadt félembernek érezzük magunkat, ha legalább ötévente nem váltunk munkahelyet.

Huszonéves korban ennyi idő már egy párkapcsolat komoly erőpróbája, óvatos összeköltözéssel, macska-örökbefogadással, egymás hibáinak és erényeinek kiismerésével. Harmincéves kor után viszont 5 év gyorsabban telik, mint egy gyerekkori nyár vidéken, s csak akkor tudatosul bennünk az idő múlása, ha egy reggel óvatlanul a tükörbe nézve döbbenten realizáljuk, hogy lassan több ősz hajszál keveredett a fésű fogaiba, mint fényes sötétbarna. Hogy utána mi történik, egyelőre nem tudom, csak gyanítom. Az idő vészesen rövidül, nem habozhatunk, mint Hamlet, egyre ügyesebben kell minden percet kihasználnunk. Tartalmas ötéves periódusokat minden korban, mindenkinek!

Fotó: Profimédia, Szöveg: Hegedűs Barbara. Ez a cikk az Éva magazin 5 éves jubileumi számában jelent meg.