– A futónak az aszfalt, vagy épp az erdő ösvénye, egy színésznek a vászon vagy a színpad a játszótere. Te hol érzed magad felszabadultabbnak: futás közben, vagy egy adott szerepben, amit épp eljátszol?

– Érdekes ez a párhuzam, amit most mondasz, és én is így érzem, ezért nem is tudom ezt így élesen elhatárolni, mert mindkét érzés komfortos számomra. Vannak olyan szerepek, amikben pont azért tudok nagyon felszabadultan jelen lenni, mert már hosszú évek óta játszom és nagyon szeretem, és az egy igazán biztonságos légkör olyankor körülöttem. Aztán vannak olyan futóversenyek is, amik viszont annyira magukkal tudnak ragadni, de ez lehet akár egy jó hangulatú közösségi futóedzés is, ami annyira jól sikerült, és ilyenkor viszont azt érzem, hogy a futás a lételemem. Szóval nem tudok ezért konkrét különbséget tenni a kettő között.

– Mennyire tudsz kikapcsolódni futás közben? Vagy jár mindig valamin az agyad, mondjuk egy újabb szerepen, egy monológon?

– Na, ez is érdekes. Az igazság az, hogy az első félmaratonomat Budapesten futottam, és erre nagyon készültem, még a versenykiírást és a szabályokat is becsületesen elolvastam. Itt írták, hogy nem tiltott, de nem is tanácsos zenét hallgatni a versenyen, és ezen a felhíváson fennakadt a szemem, ugyanis addig a pillanatig mindig csak zenére futottam. Akkor úgy voltam vele, hogy oké, tegyünk egy próbát, megnézem milyen lesz zene nélkül futni, és megdöbbentő érzés volt. Valóságosan magával ragadott az egész verseny hangulata, így attól kezdve soha nem éreztem azt, hogy szükségem lenne bármire a futáshoz. Szóval nálam ez volt az a fordulópont, amikortól elkezdett a futás valóságos énidő, amolyan terápia lenni számomra. Ilyenkor csak magamban vagyok, de azért a gondolataim velem tartanak, és bizony, sokszor ott motoszkál egy tanulandó szöveg is, igyekszem kikapcsolni. Ez nem mindig könnyű feladat, mivel alapvetően eléggé keszekuszák tudnak lenni a gondolataim. Viszont egy hosszú futás sokszor arra is tökéletes eszköz, hogy bizonyos kérdésekre választ kapjak az életben. Sokszor futás közben találom meg a legjobb megoldókulcsokat.

– Fel tudod idézni, hogy és mikor került a futás az életedbe?

– Igen, még kiskamasz koromban, úgy 13 éves lehettem, amikor a teljes ellustulás elleni védekezésképp a szüleim elküldtek egy nyári atlétikai táborba az akkori Boglárlellére. Ez egy nagyon intenzív edzőtábor volt, ami nagyon erős hatással volt rám, a gondolkodásomat, és a világnézetemet is teljesen megváltoztatta az a nyár. Azóta vagyok a futás szerelmese, bár időközben többféle sportot is kipróbáltam. Felnőtt fejjel pedig újra úgy 2014-től van jelen az életemben a rendszeres futás.

– Van nagyon mély, meghatározó futópillanatod?

– Az első maratonom végén, amikor meghallottam a célkapu alatt átfutva, ahogy a kommentátor hangosan bemondja a mikrofonba, hogy Nagy Balázs maratoni futó… Az egy igazi katarzis volt számomra. A szurkolók, a tömeg, egy igazi eufórikus verseny volt, végig éreztem a bőrömön a bizsergést. De hasonlóan mély és erős élményként él bennem még tavalyról, hogy sikerült felfutni a Kékesre. Még magamat is megleptem, hosszú hónapokon keresztül táplálkoztam abból a lelki telitettségből, amit ott, akkor éreztem.

– Akkor ezek szerint, ha kitűzöl egy célt magad elé, akkor arra következetesen készülsz?

– Őszinte leszek, azért nem vagyok már olyan fiatal, de mégis ég bennem a tűz. Tavaly 17 versenyre neveztem, és ez azért megviseli a szervezetet. De szükségem van ezekre a tapasztalásokra, és nagyon élvezem, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy a futásomon még van mit csiszolni, akár a technikán, akár a stíluson, vagy épp a tempón. Szóval beláttam, hogy ezt a mennyiségű versenyzést, ami gyakorlatilag felér egy élsportolói szinttel, nem lehet tudatos munka és odafigyelés nélkül teljesíteni. Szükségem van szakmai segítségre, így egy éve csatlakoztam a Győri Atlétikai Klubhoz, és Nagy Rita edzővel dolgozom együtt, aki rengeteget segít nekem.

– Mi az, ami nélkül nem indulsz futni?

– A telefonomat mindig viszem magammal, mert számomra nagy élmény futás közben fotózgatni. Amerre edzeni szoktam, Győr mellett, a töltésen, mindig látok szarvasokat és nyulakat, és olyan jó érzés ilyenkor 1-2 percre megállni, gyönyörködni bennük, és készíteni róluk pár képet. Az órám is fontos kelléke a futásaimnak, mert figyelem a pulzusomat a pandémia óta. Ezeken kívül nincs egyéb talizmánom.

– Akkor, ha szuper futós képeket akarunk rólad készíteni, a győri töltésen tudunk elcsípni?

– Győrben, igen, és a Püspök erdő is nagy kedvenc. Budapesten pedig a Normafánál szeretek a legjobban futni, mert gyönyörű a környezet, és sok a kellemes lejtő és emelkedő. De amikor a Madáchban játszom, akkor a Városligetben a rekortán futókörön is megtalálható vagyok.

– Szeretsz versenyezni. Ha most jönne egy csodatévő tündér, és felajánlaná, hogy választhatsz álmaid szerepe vagy álmaid versenye között, melyiket választanád?

– A szerepek szerencsére eddig mindig megtaláltak, persze, amikor az ember mellett elmegy egy-egy álomszerep az fáj, no, de azért nem panaszkodom. A futásban nagyon izgalmas lehet az a hat nagy csillagos maratoni sorozat, ebben ugye benne van a New York maraton is. (Az Abbot World Six Majors további öt állomása: London, Tokió, Boston, Berlin, Chicago – a szerk.) Na, ha oda adna ez a tündér egy jegyet, akkor azonnal elkezdenék keményen készülni!

Galériánkban 8 tippet adunk ahhoz, hogy élvezetesebbé tedd a téli futásokat!