Hogyan kezdődött?
A 19. századi, liberális gazdaságpolitika abból a nézetből indult ki, hogy az egyén saját maga felelős az egészségéért is. Betegsége, öregsége, munkaképtelenné válása, családi gondjai csak rá tartoznak, megoldást is csak ő találhat rájuk. Az állam nem tud beavatkozni és nem is szabad beavatkoznia ezekbe a kérdésekbe. Egyet tehet: fenntartja a rendet, ami azon alapul, hogy szabad valaki csak úgy lehet, ha tiszteletben tartja mások szabadságát.
A kor technológiai és gazdasági viszonyai között azonban egyesek szabadsága csak másoké rovására valósulhatott meg. A fizikai munkát végzők hatalmas tömegei nem voltak képesek biztosítani maguk számára a létbiztonságot. Az ebből fakadó szociális és politikai feszültségek egyik megnyilvánulása volt az erősödő munkásmozgalom. Amunkás-mozgalom alapját – a mai torz emlékezettel szemben – elsősorban nem a sztrájkok vagy a tüntetések, hanem az önkéntes segélyezési pénztárak képezték.

Kockázatközösség, emberi közösség
Ezekben a pénztárakban a munkások kockázatközösséget alkottak: mindenki meghatározott időszakonként befizetett egy összeget, a tagok betegség vagy munkaképtelenség esetén pedig részesedtek a közös pénzalapból. Könnyen elképzelhető volt, hogy valaki sokkal többet fizetett be, mint amennyit „visszakapott”, mások viszont inkább részesedtek aközös jövedelemből, és kevesebbet fizettek be. A rászorultsági elvből következően tehát szükség volt arra, hogy a pénztár tagjai eszmei közösséget is alkossanak, elfogadják ezt az alapelvet, és úgy gondolják, hogy a pénztár minden tagja valóban mindig csak annyi pénzre tart igényt, amennyire szüksége van. Ezt a bizalmat csak a közösséghez tartozás személyes érzése teremthette meg.

Válságok tanulsága
A 20. század elején egyértelművé vált, hogy az államnak aktívabb szerepet kell vállalnia az állampolgárokról való gondoskodásban. Erre elsősorban a hosszan elnyúló válságok kényszerítettek, amelyek milliókat tettek nincstelenné. Állami intézményrendszert hoztak létre, amelynek feladatai közé tartozott az egészségügyi ellátás biztosítása mindenki számára, munkanélküliség esetén pedig a segély nyújtása.
Ezeknek az eszközöknek akiépítésével – mely folyamat Észak-Amerikában elsősorban az 1929–1933-as világválság, Nyugat-Európában 1945 után gyorsult fel – megteremtették a létbiztonságot nagy társadalmi csoportok számára, garantálták az emberhez méltó életet. Ugyanakkor mindez nem volt elegendő az eszmei közösség fenntartásához, ami pedig a korábbi segélyezési gyakorlat szerves része volt.
Ennek egyenes következményeként megjelentek a visszaélések is: egyesek a táppénzt akkor is igénybe vették és veszik, ha nem is betegek, a segély pedig a feketén (vagy soha nem) dolgozó személy plusz jövedelmeként is funkcionálhat.
Kétségtelen, hogy az ellenkező tendencia is jelen van. Ma hazánkban a dolgozók gyakran akkor sem jelentenek betegállományt, amikor valóban betegek, mert félnek amunkájuk elvesztésétől. Ezáltal nehezebben, lassabban gyógyulnak meg, ami a munkateljesítményük rovására mehet, és könnyen megfertőzhetik a kollégáikat, akiknek a munkaképessége szintén jelentősen romolhat. Ugyanakkor sokan a munka elvesztése vagy egyéb okok miatt a táppénzbe „menekülnek”.

Elbocsátás után táppénz?
Magyarországon az elmúlt 15 évben a táppénzes napok száma majdnem felére csökkent. A csökkenés az elmúlt időszakra is jellemző, pedig a válság miatt a közvélekedés szerint a táppénzbe menekülés taktikája felerősödhet.
A mintegy 3,4 millió alkalmazott 2003-ban még 39 millió, 2008-ban már csak közel 27millió napot töltött táppénzen. Egy ember tehát 2003-ban még átlagosan 11, 2008-ban már csak 7 táppénzes napot vett igénybe. A csökkenésnek több oka lehet. Az évtizedes csökkenés mindenképpen az egészségügyi eszközök, a gyógyszerek fejlődésének is köszönhető (az eredményesebb gyógyszerek csökkentik a betegségek lefolyásának idejét). Növekedhet az állás elvesztése miatti félelem is. Fontos szerepet játszanak adminisztratív intézkedések, így a passzív táppénz idejének 180 napról 30 napra való leszűkítése, vagy atáppénz arányának csökkentése és egyre nagyobb mértékben a munkaadóra hárítása. A táppénzes napok száma az eddig rendelkezésünkre álló adatok szerint 2009-ben sem nőtt: az év elején az alkalmazottak átlagosan 1,3 napot voltak táppénzen, ami az előző évek megfelelő adatánál némileg alacsonyabb. Azaz a táppénzbe menekülés sztereotípiája – bár ez biztos létező jelenség – torz kép.

Elbocsátás után segély?
A munkanélküliség számszerűsítését megnehezíti, hogy két forrás létezik, ezért két szám is forog a sajtóban. Az egyik a regisztrált munkanélküliek száma. Ők azok, akik amunkanélküli központoknál jelentkeznek segély és munkakeresés céljából. 2009 júniusában számuk 550 ezer fő volt, ez 13 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. Ugyanakkor aregisztrált munkanélküliek száma nem tükrözi a tényleges munkanélküliséget.
Egyrészt sokan csak azért regisztrálnak, hogy pénzhez vagy szolgáltatásokhoz jussanak, de (esetleg feketén) rendszeresen dolgoznak, vagy nem is akarnak dolgozni. Ők nem számítanak munkanélkülinek. Lehetnek olyanok is, akik tényleg elvesztették a munkájukat, de nem regisztrálnak, saját maguk keresnek állást. És azok sem szerepelnek a regisztráltak között, akik korábban még bejelentett munkanélküliek voltak, de – bár nem találtak munkalehetőséget – időközben kiestek az ellátásból.
Ezért a nemzetközi szervezetek ajánlásainak megfelelően a KSH mintavételes módszerrel rendszeresen felméri a munkanélküliséget. Ez a szám az elmúlt 15 évben rendre alacsonyabb a regisztráltakénál: 2009 május–július között 410 ezer fő volt, ez 10 százalékos munkanélküliségi arányt jelent. A munkanélküliek száma mindkét forrás alapján határozottan nő, a KSH adatai szerint egy év alatt 80 ezer fővel, azaz 25 százalékkal ugrott meg.


A legfrissebb változás:
Táppénz (2009. augusztus 1-től)
A táppénz a társadalombiztosítással rendelkezők részére járulékfizetés ellenében járó, kereső-képtelenség idejére szóló pénzügyi ellátás, melyet az Országos Egészség-biztosítási Pénztár fizet. Maximum egy évig vehető igénybe, utána rokkantnyugdíjazási eljárást lehet indítani (köznyelven leszázalékolás). A táppénz jelenleg az előző évi járulék-alapot képező kereset 60, illetve 50 százaléka (2évnél hosszabb, illetve rövidebb biztosítási idő esetén). Akereső-képtelenség első 15munkanapjára betegszabadság jár, erre az időre az aktuális havi jövedelem 70 százalékát amunkáltató fizeti. A passzív táppénzt a biztosítási jogviszony megszűnését követő 3napban lehet igénybe venni, maximum 30nap időtartamra. (Amunkahely elvesztésekor megbetegedőket hivatott védeni, ám manapság munkanélküliként sokan ebbe menekülnek.) További információk: Országos Egészségbiztosítási Pénztár, www.oep.hu (Egészségbiztosítási ellátások menüpont, )

Álláskeresési járadék és segély (köznyelven munkanélküli segély)
Álláskeresési járadék annak jár, aki az álláskeresővé válását megelőző 4 éven belül legalább 365 nap munkaviszonnyal rendelkezik, és munkát akar vállalni (együttműködik a munkaügyi központtal). Az álláskeresési járadék összegét az álláskeresővé válást megelőző négy naptári negyedévben elért átlagkereset alapján számítják ki.
Az álláskeresési támogatás első szakaszában – amely a folyósítási idő feléig, de legfeljebb 91 napig tart – ajáradék maximális összege az álláskereső korábbi átlagkeresetének 60 százaléka (de nem több, mint a minimálbér 120százaléka, jelenleg 85 800Ft). A támogatás második szakaszában – amelynek maximális időtartama 179 nap – ajáradék egységesen a minimálbér 60százaléka (jelenleg 42 900 Ft).
A munkavállaló rendes, illetve a munkaadó rendkívüli felmondása esetén az álláskeresési járadék a munkaviszony megszűnését követő 90 nap elteltével folyósítható.
Álláskeresési segély annak jár, aki legalább 180 napig álláskeresési járadékra volt jogosult, vagy egyáltalán nem volt rá jogosult, de az álláskeresővé válását megelőző 4 évben legalább 200 nap munkaviszonnyal rendelkezik. (Eltérő feltételek vonatkoznak az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez közel állókra.) A segély folyósításának ideje a fenti két esetben 90 nap, összege a minimálbér 40 százaléka (jelenleg 28 600 Ft).
További információk: Állami Foglalkoztatási Szolgálat, www.afsz.hu (Álláskeresőknek menüpont, )

Éva, 2009. október. Illusztráció: Farkas Lajos. Minden jog fenntartva.