Korábbi cikkeinkben említettük már a fórumozás árnyoldalait. Most egy aktív virtuális életet élő, rendszeresen fórumozó szerző tollából olvashattok a netes közösségekben zajló eseményekről. Rumbold Éva írása

Valaha bárgyú időtöltésnek tartottam a fórumozást, jómódú, dologtalan, városi nők pótcselekvésének. Micsoda dolog ez, a névtelenség homályába burkolózva intim információkat megosztani vadidegenekkel? De el kell ismernem: vannak különleges élethelyzetek, amikor az ember vágyakozik a sorstársak – akár virtuális– közelségére, mert tele van kételyekkel, információt és érzelmi támogatást keres.

Élet az éterben
Jófejanya hordozókendő-márkákat hasonlít össze, Kékharisnya a kórházi kálváriáját panaszolja, Ledér aszülés óta nem találja a férjével a hangot. Itt alombikosok öntenek nap mint nap erőt egymásba, ott ahomeopátiát tárgyalják meg vallási szempontból. Veszélyeztetett terhesek vagy ledöbbent, újsütetű anyukák kérdezik: Mennyi pénzt adtok az orvosnak? Tényleg kell vinni pelenkát a gyermekágyas osztályra? A virtuális, mégis meghitt közösségek aktív tagja reggel beindítja a gépet, aztán bebekukkant („most megyek, mert Kistücsök ordít, de később még benézek”). Időnként arcot öltenek a nickek (internetes álnevek): szimpátia vagy közös érdek esetén a privát üzenetekből SMS-ek, majd találkozók, séták, gyerekruhacserék lesznek. Általános a bizalom, és aki visszaél ezzel, azt a közösség kíméletlenül kiveti magából.
Egy hozzászóló például egész kis virtuális világot épített fel: népszerű női fórumokban nyolc különböző néven írt esküvőről, terhességről, vetélésről, szülésről és az állítólagos gyereke műtéteiről. A többiek rájöttek astílusából, hogy egy másik nick egy másik topikban szintén őt takarja. Utánanéztek a profiljában szereplő adatoknak, fotóknak. Mivel számos visszaélést követett el, aközösség kinyomozta valódi identitását.


Nem árt az óvatosság
A fórumok szabályzatát belépéskor fogadják el a tagok, és a moderátor őrködik a betartása fölött. Általános akéretlen reklám tilalma, az „egy személy – egy nick” szabály, és hogy nem sértegetjük se egymást, se a más embercsoportokhoz tartozókat. A virtuális térben nem árt az óvatosság, mert bár felszabadító a bizalomteli légkör, az arctalanság homálya és a tökéletlenül gyakorolt írásbeliség sok csalódást rejt magában.
Egy moderátortól olvastam a következő figyelmeztetést: „Amikor kialakul egy topik, első lelkesedésükben beszkennelt ultrahangképeket tesznek fel a boldog szülők, névvel, TAJ-számmal, születési időponttal. Ki kihez megy vizsgálatra, mikor, kinél szül. Jellemző, hogy amoderátori figyelmeztetésre felhorgadnak a tagok: tudjuk, mit csinálunk. Aztán egy éven belül jönnek, hogy azonnal és mindent töröljünk... Utólag elég nehézkes a törlés, ráadásul addigra olvashatta bárki illetéktelen, le is menthette, valamint a kereső is megőrzi. A beírt adatokat rosszakarók, tippadók, betörők is olvashatják...”
A biztonság fokozható: egyes fórumokon utólag lehet szerkeszteni, törölni a hozzászólásokat. A zárt topikokat általában csak azok tagjai olvashatják, az új belépőknek ajánlás kell. A félig zárt topikokba csak a meghívottak írhatnak, a hozzászólásokat viszont bárki olvashatja. Anyitott topikhoz viszont a regisztráció után bárki csatlakozhat. Előfordul, hogy régi tagok is visszaélnek afórum lehetőségeivel: ilyenkor figyelmeztetik, súlyos esetben kitiltják, bannelik őket a fórumról.

Off, flame, troll
A fórumok hangulata azért általában békés. Van topik, amely hamar elhal, más közösségek tartósabbak: hasonló érdeklődésű tagjai évekig diskurálnak. Az alternatív nevelésről indított, családias fórum például néhány hónap alatt hihetetlenül benépesült. Tagjai Angliából és Finnországból is naponta írnak, nekik még többet jelenthet az anyanyelvükön zajló, jó hangulatú beszélgetés.
Az írásbeliséget nem mindenki űzi magas szinten, könnyű félreérteni a másikat. Gyakran üzleti visszaélések, spamek rontják a jól működő közösség hangulatát, máskor ismerős szociálpszichológiai folyamatok zajlanak: önigazolás, paranoia, kiközösítés, két táborba verődnek és máris ellenségnek tekintik egymást a vitázók – tisztára mint hetedikben.
Cserébe a fórumozás erős közösségélményt, társaságot, vidám perceket nyújt. Amikor az egyik babás fórum piacterén elszaporodtak az „albérletet keresek”, „flex olcsón” típusú hirdetések, az egyik fórumozó „Fél disznó eladó” címen indított duhaj poénkodásba torkolló topikot.
Amikor valaki nem a topikba illő bejegyzést ír, az az OFF. Offolni persze lehet, de illik jelezni, és aztán visszakanyarodni a témához vagy másik topikot nyitni az újnak. Ha egy provokatív OFF miatt újak kezdik látogatni atopikot, és teljesen elkanyarodnak az eredeti témától, az a flame. Ez történt az említett fórumon, amikor arésztvevők a testi fenyítésre terelték a szót, és az egyik tag a másfél éves gyerek elfenekelését magyarázta bibliai idézetekkel. Ilyenkor mindenki odasereglik, és jól megmondja. Az óriási felháborodás általában három napig tart, pörögnek a hozzászólások, a régiek meg könyörögnek, hogy térjünk már vissza az eredeti témához. És persze minden fórumon akad troll, aki az információcsere és a konstruktív vita helyett csak viszályt szítani jön, és el is tűnik a konfliktus után.

Vonzás és taszítás
Ahol ennyien vannak „összezárva”, ott előbb-utóbb egymás virtuális haját kezdik tépni. A többségükben férfiak látogatta belpolitikai fórumok hangnemétől azért igencsak távol áll a női fórumok világa. E viharok persze nevetségesnek és túlzónak tűnhetnek az IRL (in real life) viszonyok szerint, és azt gondolnánk, intelligens nő nem megy bele ilyesmibe, de a fórumon nem csak intelligensek vannak, és az intelligens is a vérmérsékletétől, igazságérzetétől és aznapi hangulatától függően keveredik hasonlóba. Megbántódik, félreért és visszaír. Az én megmutatásának, a közösséghez tartozásnak erős a vonzása – ezért verjük néha órákig a billentyűket–, de sok a buktatója is. Szeretjük a feszültséget, atitkot, aszövetséget, viselkedésünk mögött könnyen felfedezhetjük a délutáni tévéműsorokban és a pletykalapokban is megnyilvánuló sémákat.
A fórumozás időigényes móka, de sehol nem gyűlik fel annyi speciális információ és személyes tapasztalat, mint ezeken az oldalakon. Találhatunk lelki rokonokat, akik arc nélkül is fél szavakból értenek. A legjobb mégis az, amikor a virtuális ismeretségekből valódi találkozók, sőt, közösségek lesznek.

Fotó: Europress
Ez a cikk az Éva 2010. februári számában jelent meg. Minden jog fenntartva.