Persze most, amíg összeírtam ezeket az apró-cseprő napi bosszúságokat, jókat mulattam rajtuk, és meg is fogadtam, hogy megőrzöm a jövőben ezt a pozitív hozzáállást. Gyanítom, elhatározásom addig tart majd, amíg el nem indulok haza a péntek délutáni csúcsforgalomban... Ez ugyanis mindig kihozza belőlem a pszichopatát! :)

A 15-ből hányat tudsz te is kipipálni? És mivel bővítenéd még a listát? Én az alábbiaktól szoktam napi szinten agyhúgykövet kapni:

1. Amikor valaki nagyon-nagyon lassan megy előttem a járdán. Ráadásul cikkcakkban vagy hatalmas táskával, hogy ne tudjam leelőzni.

2. Amikor valaki két parkolóhelyre áll be az egy kocsijával.

3. A budai fonódó villamoshálózat építése.

4. Amikor a kabátom aljába húzott, minden funkciót nélkülöző zsinór belelóg a vécébe a pláza mosójában.

5. Amikor a buszon mellettem ülő fazon üvöltve telefonál: "Hallod, hallod, b*meg, az volt, b*meg..." Igen. Hallom. Pedig nem szeretném.

6. Ugyanez pepitában: a nagyon hangos tucc-tucc zene, ami a füleséből jön.

7. Amikor sunyin a kezembe nyomnak valamit, amiről csak akkor veszem észre, hogy nem szórólap, amikor adományt kérnek érte.

8. Amikor hajnali háromkor valaki a verdáját túráztatja az ablakom előtt.

9. Amikor hosszú perceken keresztül ezt hallgatom: "Hívása fontos a számunkra. Kérem, tartsa a vonalat!"

10. Jujj, most jutott eszembe az egyik legidegesítőbb: amikor a moziban a mellettem/előttem/mögöttem ülők folyamatosan pofáznak.

11. A dugók. A bunkó autóvezetők. Egyáltalán, a tény, hogy rajtam kívül más is van az utakon.

12. Bevásárlókocsik, amiknek nem gurul/félrehúz a kereke. Elvégre vásárolni jöttem, nem kondizni.

13. A világítás a ruhaboltok próbafülkéiben. Kivétel nélkül mindegyikben.

14. A ki- és beszállás a BKV járművein csúcsidőben.

15. Amikor valaki laza mozdulattal eldobja az utcán a szemetet.