Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten. Mint arról több versében is megemlékezik, születése ikertestvére és édesanyja életébe került. Ez a súlyos örökség az egész életére hatással volt, mely miatt soha nem tudott megbocsátani magának. Ez az esemény későbbi költészetére is igen komoly hatással volt. Tizenegy évesen pedig teljesen árva lett, és nagybátyja, Grosz Dezső nevelte.

Miután nagybátyja kereskedelmi pályára szánta, így a csehországi Reichenberg textilipari szakiskolában tanult. Ezt követően pedig 1928 és 1930 között a nagybátyja cégénél dolgozott. Azonban képtelen volt ellenállni annak a mérhetetlenül erős, ösztönös vonzásnak, mely az irodalom iránti szenvedélyét okozta. Már kamaszkorától írt verseket, 1929-ben és 1930-ban pedig a Kortárs folyóirat szerkesztésében vett részt. 1930-ban első önálló kötete is megjelent a Pogány köszöntő címmel.

Ezt követően beiratkozott a Szegedi Egyetem magyar-francia szakára, és csatlakozott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához. Ebben az időszakban került kapcsolatba az illegális kommunista párttal is. 1931-es kötetét elkobozták, és vallásgyalázással vádolták. Végül 1934-ben doktorált. Ez időszakban vette feleségül élete nagy szerelmét, Gyarmati Fannit, aki nem csak kedvese, de múzsája is volt, hiszen a költészetében fellelhető az oly ritka és egyedülálló hitvesi líra.

Radnóti Miklós eredetileg tanári pályára készült, ám zsidó származása miatt nem tudott elhelyezkedni, kénytelen volt magánórákat tartani és az azokból befolyó szerény bevételből élni. 1937-ben elnyerte a Baumgarten-jutalmat, és miután az anyagi helyzete is jelentősen javult, ez időszakban többször is ellátogatott a szerelem és a kultúra fővárosába, Párizsba. Ebben az időszakban egymás után jelentek meg a kötetei, emellett műfordításokon is dolgozott.

1940-ben megjelent válogatott verseinek a kötete, ám ekkora már a világháború és az egyre növekvő zsidógyűlölet miatt folyamatos rettegésben élt. Ezen érzésekről tanúskodik az 1946-ban megjelent Tajtékos ég kötet is, melyet ugyan még Radnóti állított össze, ám a megjelenését már nem élte meg. Ez a kötet az utolsó verseivel lett kiegészítve.

Zsidó származása miatt többször is behívták munkaszolgálatra. 1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, ahonnan is a halálmenetre indították. Ez volt az utolsó útja. Ekkor társaival együtt gyalogmenetben hajtották őket nyugat felé. Mikor pedig Radnóti az utolsó életerejét is elvesztette, agyonlőtték. Abádnál, 1944. november 9-én, mindössze 35 évesen életét vesztette. Az utolsó verseit tartalmazó noteszt – ismertebb nevén Bori noteszt – a kabátjának a zsebében találták meg. Testét visszaszállították Budapestre, és 1946 augusztusában a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Halálával nemcsak egy kiváló embert vesztett a világ, hanem az egyik valaha volt legtehetségesebb magyar költőt is. Az utolsó időszakban írt versei hű bizonyítékai annak a borzalomnak, gyűlöletnek és szenvedésnek, melynek milliónyi ember áldozata lett. Hiszen – hogy Radnótit idézzem – oly korban élt e földön, mikor az ember önként, s kéjjel ölt, nemcsak parancsra...

Az alábbi galériában pedig 8 gyönyörű idézetet hoztunk Radnóti Miklóstól!