Tudtátok, hogy Norvégiában a szülési szabadságból 10 hét az apát illeti? Márciusi számunkban (megjelenés 2015. február 17-én)szerzőnk részletesen elmeséli, milyen az élet egy norvég oviban. Most pedig arról is szó esik, hogy hogyan lehet bekerülni a rendszerbe. Milyennek találjátok a magyar rendszerhez képest? Írjátok meg a véleményeteket!

A kép illusztráció. Fotó: Europress / Getty Images

– Költözésünk után két és fél hónapot vártunk arra, hogy legalább a nagyobb gyerekünk oviba járhasson – mondja Paragi Bea, aki családjával uniós kutatási támogatással, két évre érkezett Norvégiába. – Mások kevésbé szerencsések. „Értsék meg, nem vehetünk fel több gyerekeket annál, mint amennyit az óvodában dolgozók száma lehetővé tesz!” – magyarázza mosolyogva a kerületi önkormányzat ügyintézője. És különben is, a gyerekünk nem hátrányos helyzetű, nem fogyatékos, nem tartozik a számi kisebbséghez (Lappföld finnugor nyelvű bennszülött lakói nevezik magukat száminak – a szerk.), és mivel nagyobb testvére sincs, aki már óvodás volna, semmiféle előnyt nem élvez a bekerüléskor. Sőt, mivel decemberi születésű, a várólista végén van.

„Majd akkor kerül rá a sor, ha lesz hely és nem lesz nála idősebb gyerek, aki a kiválasztott oviba szeretne járni” – mondta az ügyintéző. A szabály az szabály, ez Norvégia. Nem volt mit tenni, türelmesek voltunk. Gyerekünket nem szerettük volna a város távolabbi pontjára vinni, mert ahhoz annyi közünk sem volt, mint a felfedezés alatt álló környékünkhöz. Miközben nagyon hiányzott a budapesti ovink, fokozatosan ismerkedtünk a norvég rendszer sajátosságaival.

A kép illusztráció. Fotó: Europress / Getty Images

A jogszabályok értelmében minden kisgyereknek joga van egyéves korától óvodába járni. A szabad óvodaválasztás szellemében legfeljebb öt helyet lehet megjelölni jelentkezéskor, amely az önkormányzat honlapján keresztül online történik. Rögzítettük hát kívánságlistánkat, ám a legkevésbé sem voltunk biztosak abban, hogy megfelelő sorrendbe tettük-e a környékbeli óvodákat. Szabályból ugyanis rengeteg van, és bár a rendszer ránézésre egyszerű, a gyakorlatban kevésbé az.
A magán-, önkormányzati és vegyes fenntartású ovik a jelentkezés és felvétel szempontjából egy rendszerbe tartoznak (a havidíj is nagyjából azonos): gyereket egyetlen óvodába sem lehet anélkül felvenni, hogy a központi rendszerbe ne kerülne be. Ha a gyereket nem az első helyen megjelölt intézménybe veszik fel, a szülőnek két kérdésben is döntenie kell. Egyrészt meg kell válaszolnia azt a kérdést, hogy elfogadja-e a máshol (például a harmadik helyen megjelölt oviban) felkínált helyet, másrészt választhat, hogy továbbra is fenntartja-e az első helyen megjelölt igényét.

Szerzőnknek ma már mindkét kisfia norvég oviba jár. Márciusi számunkból azt is megtudhatod, miért nem ihatnak napközben teát az ovisok, mit főznek nekik a szülők hetente egyszer, és hogy hogyan tanulják a demokráciát a kicsik.