Március 8-tól már megvásárolható a 2024-es tavaszi Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

„Ha sok nő van egy helyen, előbb-utóbb kicsinálják egymást.” „Csak nőkkel ne kelljen együtt dolgoznom.” – Hitrendszerek, amelyeket én is magamévá tettem, és ahogy az lenni szokott, elkezdtem ezen a szemüvegen át szemlélni a világot, a világ pedig visszaigazolta a nőkről alkotott hiedelmeimet. Épp ezért elég tüskésen mentem életem első női körébe, és persze eleinte nehezen tudtam félretenni a szokásos összehasonlítást, elengedni a „ki a jobb, ki a szebb” gondolatokat. Aztán idővel mégis beszippantott a női körök varázsa, hiszen megkaptam azt az elfogadást és figyelmet, amit addig nőktől sosem.

MIK AZOK A NŐI KÖRÖK?

A női kör egy ősi hagyomány, amely több kultúrában is fellelhető, és célja a kapcsolat és az összetartozás terének megteremtése. Mai mércével mindez kissé távolinak tűnhet, de a női körök gyakorlata még azokban az időkben kezdődött, amikor az emberek jobban szinkronban voltak a természettel, és közösségi társadalmakban éltek. Valójában az egymáshoz való kapcsolódás vágya is hajtja a kortárs, különböző hátterű nőket, hogy újjáélesszék a női körök hagyományát. A női körök néprajzi kutatásainak eredményeiből merítő Women’s Circles and the Rise of the New Feminine című kutatás szerint ezek a kizárólag nők számára fenntartott terek, amelyek a testvériséget és a nőiességet ünneplik, „a nők fokozott részvételét jelzik a szubjektív jóléti kultúra területén, beleértve a spiritualitás elemeit és a világibb személyes növekedést”.

Néha vörös sátraknak (itt gyűltek össze a nők az annak idején még összehangolt havivérzésük napjaiban) vagy holdkunyhóknak is nevezik a női köröket, melyek minden korosztály számára nyitott térként szolgálnak. De hasonlóképp működtek egykor az asszony- és leányfonók is, ahol a nők szőttek, fontak, hímeztek, tollat fejtettek, és eközben tudást és tapasztalatot adtak át egymásnak a beszélgetésen, történetmeséléseken keresztül. Ám a női körök a mai napig „támogató környezetet” jelentenek, amelyben a nőket ítélet nélkül hallgathatják meg a többiek. A kör az önreflexió és a pihenés ítéletektől mentes tere. Az összejöveteleket általában egy személy nyitja meg, aki arra ösztönzi a csoportot, hogy testvérként kapcsolódjanak össze, és osszák meg bölcsességeiket és tapasztalataikat. A társalgás mellett gyakoriak az olyan szertartások is, mint a tisztító gyógynövények égetése, a meditáció, de különféle tematikák mentén is szerveződhetnek ilyen körök, hiszen eltekintve attól, hogy a csoport teljesen női, a formátum nincs kőbe vésve; a női kör alapja lehet a zene, a tánc, a jóga, és szólhat olyan női témákról is, mint például a menstruációs ciklus, a menopauza, a babagyász vagy éppen a menyasszonyi áldás.

ANYÁM HELYETT ANYÁM

Mindez szép és jó, de hova tűnik ebből a térből a nőknek sokszor felemlegetett rivalizáció és versenyzés? Jarovinszkij Vera tanácsadó szakpszichológus, kiképző integrált kifejezés- és táncterapeuta 2012-ben indította először az egyéves női csoportját, később pedig egy kifejezetten a női témákat megszólító, 8 hétvégés Női Kört tartott, és a témában írt egy könyvet Női körben címmel is. Szerinte sokszor azért is jön valaki egy ilyen körbe, mert a férfiak között komfortosan érzi magát, míg a nők között sok feszültséget él meg, és ennek a felkutatásában kér segítséget. „Egy női csoportnak éppen ebben rejlik a gyógyító ereje. De természetesen sokszor előbukkannak egy mozgásgyakorlat vagy egy szituáció kapcsán kisebbrendűségi érzések, a kicsiség, a sebezhetőség érzései, és nyilván ilyenkor a többieket sokkal »jobbnak, szebbnek, ügyesebbnek, kompetensebbnek« élhetjük meg. Egy ilyen terápiás csoport célja, hogy visszavezessük az illetőt az eredeti, saját történetéhez, hogy vajon honnan lehet számára ismerős ez az érzés? Ha ennek hátterében egy rivalizáló anya áll, akkor a többi »nőre« is őt fogja kivetíteni a személy, és nem pedig egy elfogadó, barátságos, biztonságos kapcsolódást él meg közöttük. Egy női kör azonban korrekciós lehetőséget ad ezen elakadások esetében. A csoportfolyamatban, ha a biztonságos közeg megteremtődik, egy idő után kibontódnak ezek a nehéz tartalmak. A hiányok, a negatív érzések kifejezése, megosztása, azok validálása és a belső gyermekhez való szeretetteljes odafordulás tud olyan korrektív élménnyé válni, ahol elkezdődhet a gyász folyamata. Egy női csoportban – a köznapi nyelvben is már használatos – anyaseb úgy tud gyógyulni, hogy miközben felismerem a fájdalmat, a hiányt, az itt és mostban, a csoportban van egy nő, vagy több, akitől olyan érintést, megtartást, elfogadást kapok, amire szükségem lett volna. Ezeken a gyógyító kapcsolódásokon keresztül egy idő után a felnőtt nő is oda tud fordulni ahhoz a gyermekhez, aki elszenvedte ezeket a traumatikus élményeket.

Lassan kirajzolódhat egy belső »elég jó anyai rész«, aki képes megtartani, ott lenni, elringatni ezt a kislányt” – magyarázza Vera. A hagyományos női összejövetelek mai változatai ezért is egyre vonzóbbak azok számára, akik szeretnének újra kapcsolatot teremteni önmaguk mélyebb részeivel és másokkal. A kör forma sosem hierarchikus – mindenki hozzájárulása egyformán fontos, ami elősegíti minden résztvevő meghallgatását és az egymástól való tanulást. A női körökben gyakoriak a megosztások, mely során minden nő több percet kap arra, hogy a csoport előtt beszéljen arról, hogyan érzi magát a jelen pillanatban, milyen kihívásokkal küzdött az elmúlt időszakban, és megoszthatja a közelmúlt sikereit vagy bármi mást, ami a fejében jár. A többi nő eközben megszakítás nélkül odaadja teljes figyelmét. Az elmélyült hallgatás művészetének gyakorlása lehetőséget ad arra is, hogy a nők fejlesszék empátiájukat és türelmüket. „A megosztó körök, amelyekben például a mozgásgyakorlatok élményeit mesélik el egymásnak a csoporttagok, újabb lehetőséget adnak, hogy a többiek történetére is rezonálhassanak a résztevők. Mások megosztásain keresztül is átélhetővé válhat a gyász, a fájdalom és annak a felismerése, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Együtt lehet sírni, és közben megtartani a körben egymást, mintha magukat is tartanák egyben. A projekciókkal való munka, a csoportdinamikai történések kibontakozása is jó lehetőség egy-egy sérült kapcsolati viszony tükrözésére. Egymásra szabadon reagálva a körben kibontakozhat, ki mit érez a másik iránt, és vajon ez honnan eredeztethető” – mondja Vera.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA Magazin 2024-es tavaszi lapszámában olvasható! Már kapható!