151 éve született, 1872. szeptember elsején Brüll Adél, asszonynevén Diósy Ödönné. A mai nemzedék azonban csak Ady szerelmeként, Lédaként ismeri ezt a titokzatos párizsi nőt.

Brüll Adél

Adél egy igencsak jómódú, zsidó polgári családba született, és két leánytestvérével együtt nevelkedett. A fiatal lány már a kezdetekben művelt, a társasági élet iránt nagyon fogékony nő volt. Miután az édesapja vagyonuk egy jelentős részét elvesztette a tőzsdén. Ezért Adél kénytelen volt az akkori szerelme helyett egy cégfestő iparos fiához, Diósy Ödönhöz feleségül menni, aki ekkora már cégek, bankok export-import ügyintézője volt Szófiában. Adél ekkor 26 éves volt.

Miután Diósy Ödön Szófiában dolgozott, így ezen ott telepedtek le, és áttértek a katolikus vallásra. Azonban miután Adél férje egyre furcsább és gyanúsabb ügyletekbe keveredett, kénytelenek voltak a hátuk mögött hagyni Bulgáriát, így Párizsba költöztek. Itt Diósy Ödön vállalkozásba kezdett, képeslapokkal és szőrmével kereskedett, majd egyéb ügyletekkel foglalkozott.

Adél nemcsak felfedezte, de támogatta is a költőt

Adél 1901 és 1903 között rendszeresen hazalátogatott a családjához Nagyváradra. 1903 szeptember 3-án itt ismerkedett meg Ady Endrével, akinek az írásait a Nagyváradi Naplóban olvasta. A nagy találkozás egy szalonban történt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Adél már Párizsban olvasta a költő verseit, és felfigyelt arra a szabadságvágyra és dacra, ami sugárzott a Adyból. Így ő és férje közösen arra a döntésre jutottak, hogy egy ilyen tehetségnek világot kell látnia, és fel kell karolniuk az ifjú zsenit. Így nem csoda, hogy Nagyváradon összesodorta őket a sors, vagyis egészen pontosan maga Léda kívánta úgy, hogy találkozhasson a költővel, aki az invitálásra csak annyit felelt, hogy ha vele akarnak találkozni, akkor menjenek a törzshelyére, az Emkébe. Azonban Adélt korántsem riasztotta vissza ez az abszolút nem kedves hozzáállás, így ő maga ment oda a költőhöz és kérte meg, hogy tegye tiszteletét az asztaluknál. Ennek végül Ady eleget is tett, és a találkozás olyan jól sikerült, hogy egy teljes estét átbeszélgettek, ahol a költő halálosan beleszeretett a kifinomult és intelligens Adélba.

Ady ebben az időszakban egyébként a Nagyváradi Napló munkatársaként dolgozott, azonban már akkor lobogott az a tűz és a felfedezési vágy benne, mely azt sugallta, hogy sokkal többre hivatott, így a Lédával való találkozásban nemcsak hatalmas szerelmet, hanem kiugrási lehetőséget is vélhetett felfedezni.

A párizsi kalandok és a kibontakozó szerelem

1904-ben Léda úgy döntött, hogy meghívja a költőt Párizsba, méghozzá úgy, hogy vele és férjével éljen. Ami pedig még ennél is megdöbbentőbb, hogy kezdetben kifejezetten jól megvoltak hármasban, nem voltak sem veszekedések, sem kisebb konfliktusok. Sőt, a Diósy házaspár nemcsak a karrierje kiteljesedésében támogatta a költőt, hanem amikor 1904 áprilisában Ady vérbajt kapott, Diósy Ödön szerzett orvost, és ő segített a felépülésében is. Egyébként idővel a pletykák folytán ő is tudomást szerzett a viszonyról, és ekkor már nagyon ellenezte a szeretők kapcsolatát.

A szerelmük egészen különleges volt, ugyanis kapcsolatukban egy érett nő és egy érett férfi talál egymásra, és valami egészen páratlan, mondhatni szellemileg meglehetősen termékeny szerelem bontakozott ki közöttük, mely az elsődleges inspirációforrása lett Adynak.

Ady Lédának nevezte el kedvesét, és ezentúl minden művében így hivatkozik rá. A Léda név egyébként a mitológiára utal, ugyanis a monda szerint Zeusz frigyre kelt Lédával és hattyú képében megtermékenyítette. Ez alatt Ady arra asszociált, hogy ő rá is ilyesfajta termékenyítő hatással van kedvese. Ez nem csoda, hiszen Adélnak eltökélt szándéka volt, hogy a legnagyobb magyar költőt faragja Adyból, éppen ezért a leghíresebb francia írók műveit fordította le a költő számára, miközben arról is gondoskodott, hogy átadja azt az igazán különleges, inspiráló szellemiséget, amely jellemző Párizsra.

A népszerűség és a hűtlenség kéz a kézben járnak?

Eközben Magyarországon egyre nagyobb népszerűségnek örvendett Ady. Azonban bármennyire is sikeres volt, a pénzzel abszolút nem bánt jól, és szinte minden vagyonát elszórta. Arról nem is szólva, hogy jellemző volt rá a kicsapongó, élvezethajhász élet. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy bármennyire is imádta Lédát, akihez szinte minden verse szólt, bőven volt egyéjszakás kalandja más nőkkel is, így nem csoda, hogy igencsak hamar elkapta a nemi betegségként terjedő szifiliszt, melybe később bele is halt.

Lédával való kapcsolata egyszerre volt őrjítően kielégítő és egyben kielégítetlen is, hiszen a költő nem megnyugvást keresett, hanem folytonos izgalmat. Azonban az idő múlásával egyre több konfliktusa volt a szerelmeseknek, egyre inkább múlt a varázs, és lett nyűg a kapcsolat.

Szintén érdekesség, hogy Léda 1907-ben várandós lett, ám kislánya halva született meg. Annak ellenére, hogy hivatalosan a férje nevére jegyezték be a gyermeket, szinte biztos, hogy Ady Endre volt a halott kislány édesapja. Adél a gyermeke elvesztése után nagyon összetört. Ezek után pedig próbálta magához láncolni szerelmét, aki egyre inkább lökte el magától.

Elbocsátó szép üzenet

Valahogy úgy lehet ezt megfogalmazni, hogy Adynak valóban volt szüksége Lédára, aki megmutatta neki a világot, és az utat, mely híressé és versei által halhatatlanná teszi. Ady végül 1912 május 16-án, a Nyugat számában szakított végleg kedvesével, a szakítást megpecsételő Elbocsátó szép üzenet című verssel. Természetesen ezek a sorok nagyon megrázták a szerelemben és vágyakozásban égő Adélt, azonban a férje vigaszt nyújtott neki ebben a nehéz időszakban.

1914-ben a háborús helyzet miatt Párizsból haza kellett térniük. Komoly nehézséget jelentett, hogy miután párizsi életüket maguk mögött hagyták, szinte mindent újra kellett kezdeniük. Budapesten telepedtek le és béreltek lakást, majd később Gödöllőre költöztek. Élete végén Adél bőrbajban, férje pedig tüdőrákban szenvedett. Adél a férje előtt hunyt el 1934. január 18-án.

Képek forrása: Wikipédia, Wikimedia