Véleményem szerint a legnagyobb probléma nem abban keresendő, hogy milyen jogai vannak a nőknek, hanem egészen pontosan abban, hogy mit sulykol a társadalom, és az elvárások, akkor, ha nőnek születtél.

Legyél tanult, legyen karriered, de legyél tökéletes háziasszony is

Elsősorban, ha 2024-ben nőnek születtél, akkor nyilvánvalóan élj azokkal a jogokkal, amiket az őseid kiharcoltak, így tanulj, menj egyetemre, majd ezek után egy fényes csillagként ragyogó karriert fuss be, amelynek láttán még a férfiak is megemelik a kalapjukat, hiszen nőként ezt megcsinálni komoly teljesítmény. De az, hogy az életed egy területén sikeres vagy, nem jelent semmit. Hiszen nő vagy, mindennél jobban egy férfira van szükséged, így minél gyorsabban találj magadnak egyet, akihez hozzámehetsz, lehetőleg legkésőbb 35 éves korodig, hiszen, ha nem így teszel, akkor vénlány maradsz, az örök szingli, aki bármennyire is felvilágosult világban él, bizony bőven kap a kollégái, barátnői, családtagjai lesajnáló pillantásából, mivel ő nem került be az oly magasztalt házas nők körébe. Tudom, elviekben ez már nem gond, de gyakorlatban úgy vélem, sokkal inkább.

Rengeteg párkapcsolatban egyáltalán nem egyértelmű, hogy a nőnek pontosan ugyanolyan feladatai vannak, mint a férfinak, és nem, nem feltétlen egyedül kell elkészítenie – 8 óra munka után – a vacsorát és kitakarítania a lakást, mert ugyanezt a férfi is megteheti. Soha nem fogom elfelejteni, hogy tinilány koromban, amikor mondtam a kiszemelt udvarlómnak, hogy én nem igazán szeretek főzni, teljesen kiborult, és elmagyarázta, hogy véleménye szerint egy ideális családban a nő viszi a háztartást. Persze, de nem 8 óra munka mellett. Kislánykoromban belém égett, ahogyan anyukám minden munkanap után még órákat töltött a konyhában, vacsorát főzött, takarított, és amikor leült pihenni, rögtön rá lett szólva, hogy még nincs kész a vacsora. Mindezt úgy, hogy komoly munkát végzett napközben, és este indult a második műszak. És ezzel csak ő volt így? Nem hiszem, rengeteg nőt érint ez a probléma, és sokan úgy vélik, hogy ez normális, de nem az.

Szülj gyereket, vidd a háztartást, dolgozz, de ne hagyd el magad

Mikor pedig megállapodtál – vagy nem –, de már nagyon közelítesz a 30-35-höz, mikor a társadalom már minden rezdülésedben azt várja, hogy végre gyermeket szülj – amennyiben pedig nem akarsz gyermeket, akkor szívtelen vagy – végül világra hozol egy kis csöppséget, akit valószínűleg mindennél jobban szeretsz. Az első két évben még viszonylag flottul megy minden, hiszen otthon vagy, tudsz rá koncentrálni, talán a házimunkát is el tudod végezni, míg alszik. Ám a feketeleves akkor jön, amikor vissza kellene állnod dolgozni. Amennyiben olyan munkahelyről mentél szülési szabadságra, ahol megértőek, akkor szerencséd van, hiszen ott valószínűleg nem ér hátrány azért, mert lett gyereked. Ám a társadalmi nyomás ellenére rengeteg munkahely kifejezetten hátrányként kezeli azt, ha gyermeked van. Arról nem is beszélve, hogy itt jön csak igazán a nehéz része, hiszen ekkora már 8 órában dolgozol, próbálod építeni a karriered, ezentúl gyermeket nevelsz, és még feleség, háziasszony szerepében is helyt kell állnod.

Megszólnak azért, ha felszedtél a terhesség alatt pár kilót, ha nem jut már annyi idő a 30 lépéses bőrápolási rutinra, mint azelőtt, és persze azt is kedvesen megjegyzik, ha fáradtnak nézel ki, vagy, ha éppen öregszel. De a világ elvárja, hogy tartsd magad csinosan, fitten, mert a férjednek tetszeni kell, nehogy elszeresse más nő, aki szebb vagy csinosabb nálad.

Legyél tökéletes szülő, ne karrierista, hiszen a feladatod a gyereknevelés

Ezentúl neveld a gyermeked, de főleg egyedül, hiszen az apja általában elfoglalt, és persze amúgy sem a férfi dolga gyereket nevelni, az a nők küldetése. De úgy neveld, hogy nehogy ő legyen az utolsó, akit elvisznek az óvodai ügyeletből, hiszen akkor rengeteg rosszalló pillantást zsebelhetsz be az óvó néniktől, akik csak egy karrierista, munkamániást látnak benned. Játssz vele, ápold a lelkivilágát, tanulj vele, nevelgesd, de emellett ügyelj arra is, hogy ki ne csússzon a háztartás a kezed közül, hiszen akkor nézd meg, milyen anya vagy, még a házad se tudod rendben tartani.

Nos, 10 éves koromban, mikor láttam az előbb említett példát, és azt, hogy édesanyám egyszerre volt dolgozó, karriert építő nő, főállású anya, szakács és takarítónő, és emellett odaadó feleség, döntöttem el azt, hogy én ezt nem kérem. Én nem akarok ennyi szerepben tökéletesen helytállni, én nem akarom a férjemet terített asztallal várni, mikor pontosan ugyanannyit dolgoztam, mint ő, és ugyanolyan fáradt vagyok. Én nem akarok megfelelni a társadalom elvárásainak, és igenis azt fogom tenni, amit jónak látok, és akkor, amikor úgy érzem, hogy fel vagyok rá készülve. Ha férjhez akarok menni, férjhez megyek, ha gyereket akarunk, gyerekünk lesz, ha fényes karriert akarok, akkor mindent megteszek azért, hogy az legyen, de nem fogom magam a halálba gürizni azért, hogy minden szerepben tökéletesen megfeleljek. Számomra ez jelenti azt, hogy hiszek a feminista értékekben, és abban, hogy akik ezért harcoltak, abban hittek, hogy majd egy jobb hellyé teszik a nők számára a világot, és nem még élhetetlenebbé.

Szentül hiszek abban, hogy egy férfi és egy nő, egy boldog párkapcsolatban, és egy ideális világban egyenrangú, és képesek kompromisszumot kötni annak érdekében, hogy a számukra legtökéletesebb, legboldogabb, legideálisabb életet alakítsák ki, minden társadalmi elvárástól mentesen.

Galériánkban a Bibliából mutatunk be erős, inspiráló nőket!